Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Tudtad?

Tudtad?

Tudtad?

Miért este kezdték megtartani a zsidók a sabbatot?

Jehova ezt mondta, amikor törvényt adott a népének az engesztelés napjára vonatkozóan: „Semmilyen munkát ne végezzetek azon a napon . . . A teljes nyugalom sabbatja ez számotokra . . . Estétől estéig tartsátok meg a ti sabbatotokat” (3Mózes 23:28, 32). Ebből a parancsból kitűnik, hogy minden nap este, naplemente után kezdődött, és másnap naplementekor ért véget. A zsidóknál tehát estétől estéig tartott egy nap.

Maga Isten állított fel mintát arra, hogy mettől meddig tart egy nap. A beszámoló ezt mondja a teremtés első, jelképes értelemben vett napjáról: „Így lett este és reggel: első nap.” Ugyanez volt igaz az ezt követő „napokra” is, „este” kezdődtek (1Mózes 1:5, 8, 13, 19, 23, 31).

Nemcsak a zsidóknál kezdődött estével a nap, hanem az athéniaknál, a numidáknál és a föníciaiaknál is. A babilóniaiak viszont a napfelkeltét tekintették a nap kezdetének, míg az egyiptomiaknál és a rómaiaknál egy-egy nap éjféltől éjfélig tartott, ahogyan az most is van. A ma élő zsidók azonban még mindig naplementétől naplementéig tartják a sabbatot.

Mi volt a ’sabbatnapi út’?

Miután Jézus tanítványai szemtanúi voltak Jézus mennybemenetelének az Olajfák hegyén, visszatértek Jeruzsálembe, mely „egy sabbatnapi útra” volt (Cselekedetek 1:12). Egy utazó úgy 30 kilométert tudott megtenni egy nap. Az Olajfák hegye azonban közel van Jeruzsálemhez. Mennyi tehát ’egy sabbatnapi út’?

Sabbat napon az izraelitáknak meg kellett nyugodniuk a szokásos tevékenységeiktől. Ezen a napon még tüzet sem gyújthattak az otthonukban (2Mózes 20:10; 35:2, 3). „Maradjon nyugton mindenki a maga helyén! – parancsolta Jehova. – Senki se menjen ki a helyéről a hetedik napon” (2Mózes 16:29). Ez a törvény lehetővé tette az izraelitáknak, hogy megpihenjenek a szokásos tevékenységeiktől, és hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a szellemi dolgokra.

Mivel a paragrafusrágó rabbik nem voltak elégedettek Jehova Törvényének alapelveivel, kezdték pontosan – és enyhén szólva önkényesen – meghatározni, milyen hosszú utat tehet meg valaki sabbaton, például azért, hogy részt vegyen az imádaton. Ezzel kapcsolatban egy enciklopédia kijelenti: „A sabbat megtartására vonatkozó szigorú törvények miatt . . . elrendelték, hogy sabbaton egyetlen izraelita sem tehet meg többet egy bizonyos távolságnál, és ezt sabbatnapi útnak nevezték” (Cyclopedia of Biblical, Theological, and Ecclesiastical Literature). Ezt a távolságot 2000 könyökben határozták meg, melynek hossza 900–1000 méter között van.

[Kép a 11. oldalon]

Jeruzsálem az Olajfák hegyéről