Hibákat kerestem, de igazságra leltem

R. Stuart Marshall elmondása alapján

„Mi nem beszélgetünk Jehova Tanúival – mondta a jezsuita pap. – Ők használják a Bibliát.” Meglepett a válasza, mert éppen arra kértem, hogy mutassa meg a feleségemnek az ellentmondásokat Jehova Tanúi tanításaiban. Rájöttem, hogy nekem magamnak kell tanulmányoznom a Bibliát a Tanúkkal, hogy segíthessek a feleségemnek meglátni a hibákat.

EKKOR – 43 éves koromban – belevágtam a feladatba, hogy a saját logikámra és a teológiai ismereteimre támaszkodva megcáfoljam Jehova Tanúi tanításait. Az általános iskolától kezdve az egyetemig mindig katolikus oktatási intézményekben tanultam. Bár 1969-ben közgazdaságtudományi szakon baccalaureatusi fokozatot szereztem, és közben a kötelező filozófiai és teológiai ismeretekre is szert tettem, a Bibliát egyik katolikus iskolában sem tanították.

Az egyetem után feleségül vettem a szintén katolikus Patricia McGinnt. Ezután mindketten megszereztük a doktori fokozatot a Stanford Egyetemen. 1977-ben megszületett a fiunk, Stuart, és idővel elköltöztünk a kaliforniai Sacramentóba. A következő 23 évben Kalifornia államnak dolgoztam, egészen pontosan annak a hivatalnak, amely pénzügyi hatáselemzéseket készít az állam oktatási költségvetéséhez. Sokat dolgoztam, és jól éltünk. Nagyon szerettem apának lenni, és látni, ahogy a fiunk felnő. Drága feleségem mindenben kiállt mellettem, és én is támogattam őt.

25 centes válasz

Amikor a fiunk 2 éves volt, Patricia kapott egy Bibliát Jehova Tanúitól, és elkezdett velük tanulmányozni. Három évvel később megkeresztelkedett. Jehova Tanúiról az volt a véleményem, hogy szűklátókörűen gondolkodnak az ünnepekről és a vérátömlesztésről. Néhány témában viszont meggyőzőnek tartottam az érveiket. A véleményemnek egyszer hangot is adtam, amin még én magam is meglepődtem. Ez 1987-ben történt, amikor felkértek, hogy a szenátus és a közgyűlés oktatási bizottságainak közös meghallgatásán adjam elő a Kalifornia állam törvényhozó testülete elé terjesztett javaslatomat.

A Kaliforniai Egyetemnek anyagi támogatásra volt szüksége, hogy benevezhessen egy pályázatra, melyet a szövetségi államok között hirdettek meg. Egy hatmilliárd dolláros kormányprojektről volt szó: egy szupravezető részecskegyorsító megépítéséről, mellyel tanulmányoznák az elemi részecskéket. Én nem javasoltam ezt a kiadást, mert hosszú távon nem hozna sok hasznot  az államunk gazdaságának. Ezért az egyetem meghívott a meghallgatásra két Nobel-díjas fizikust, hogy mondják el az érveiket a testület előtt. Mindketten arról beszéltek, hogy mekkora ismeret birtokába juthatnánk a projektnek köszönhetően. Az egyikük azt állította, hogy választ kaphatnánk a világegyetem kezdetének rejtélyeire. A másik szerint fény derülne arra, hogy hogyan alakult ki az élet a bolygónkon.

A bizottság elnöke ekkor hozzám fordult:

– Úgy gondolja, hogy hatmilliárd dollár túl nagy ár lenne a válaszokért?

– Egyetértek önnel abban, hogy ezek fontos kérdések – válaszoltam. – De Jehova Tanúi szombat délelőttönként bekopognak hozzánk, és 25 cent adományért felajánlanak egy folyóiratot, amely választ ad ezekre a kérdésekre. És nem vagyok meggyőződve arról, hogy ennek a projektnek a hatmilliárd dolláros válaszai jobbak lennének, mint az ő 25 centes válaszaik.

Mindenkiből kitört a nevetés a teremben, beleértve a Nobel-díjas fizikusokat is. Bár a testület engedélyezte az anyagi támogatást a projektre, az érvemet senki sem vitatta.

Ahogy telt az idő, felfigyeltem egy kialakulóban lévő helyzetre otthon, és úgy éreztem, tennem kell valamit. Már hat éve beszélgettünk Patriciával a Bibliáról és Jehova Tanúiról, és csalódott voltam, hogy szeretne több időt tölteni a szolgálatban, ehhez ugyanis az kellett, hogy kevesebbet dolgozzon az egyetemen. Fel nem foghattam, hogy hogyan lehet egy logikusan gondolkodó embernek ilyen célja! De úgy tűnt, hogy az égvilágon semmivel sem tudom megingatni őt az elhatározásában.

Megpróbáltam keresni egy hozzáértő személyt, valakit, aki jobban ismeri a Bibliát, mint én. Gondoltam, ő könnyűszerrel megmutathatná Patriciának, hogy hol magyarázzák félre Jehova Tanúi a Bibliát. Ha csak egyetlen tanításukról kiderülne, hogy téves, az összes többi kérdésessé válna. Ennyi elég is lenne ahhoz, hogy meggyőzzem az én matematikus gondolkodású feleségemet. Felkerestem hát annak a templomnak a jezsuita papját, amelybe korábban Patriciával jártunk. A beszélgetésünk úgy végződött, ahogyan azt a cikk elején már elmondtam. Amikor a pap kijelentette, hogy nem fog beszélni a feleségemmel, tudtam, hogy nekem kell majd megkeresnem a hibákat, és Patricia figyelmébe ajánlanom őket, még ha nekem egy kicsit több időbe telik is.

Hibákat keresek

Amikor elkezdtem tanulmányozni a Bibliát a Tanúkkal, leginkább a próféciák fogtak meg. Ézsaiás próféciájában olyan részleteket olvastam Babilon elesésével kapcsolatban, melyek majdnem 200 évvel azelőtt lettek megírva,  hogy megtörténtek. A prófécia még Círuszt is megnevezte, mint azt az uralkodót, aki beveszi Babilont, és azt is leírta, hogy el fogják téríteni a medréből az Eufrátesz folyót (Ézsaiás 44:27–45:4). Évekkel korábban az egyik órán beszéltünk Babilon eleséséről, amikor a katonai stratégiákról tanultunk. Azt is megtudtam a Bibliából, hogy Dániel próféta jövendölt egy több mint 200 évvel későbbi hatalmas görög királyról, akinek a királysága a halála után négy kisebb jelentőségű királyságra lesz felosztva (Dániel 8:21, 22). Tanultam ókori történelmet, és ismertem ezeket a tényeket Nagy Sándorról. Utánanéztem forrásművekben, és meggyőződtem róla, hogy ezek a bibliai könyvek tényleg azelőtt lettek megírva, hogy a megjövendölt események végbementek.

Minél tovább tanultam a Tanúkkal, annál biztosabb voltam benne, hogy a Biblia Isten Szava. A többévi katolikus teológiai tanulmányaimnak nem sikerült eljuttatniuk erre a pontra. Mire indított az új ismeretem? Elhatároztam, hogy átadom az életemet Jehovának, és a Tanúja leszek (Ézsaiás 43:10). Csupán két évvel a pappal való beszélgetésem után, 1991-ben megkeresztelkedtem. A következő évben a fiunk is megkeresztelkedett.

Új irányt vett az életünk, és ezzel a családi céljaink is megváltoztak. A keresztelkedésem után az első teendőim közt volt, hogy készítettem egy 5 éves tervet a feleségemnek. Az volt a cél, hogy 50 éves korára szép lassan abbahagyja a tanítást az egyetemen. Úttörő akart lenni, ami abban az időben azt jelentette, hogy évente 1000 órát, vagyis havonta körülbelül 83 órát kellett arra szánnia, hogy segít másoknak megismerni a bibliai igazságokat. 1994-re sikerült annyira lecsökkentenie a munkáját, hogy el tudta kezdeni az úttörőszolgálatot. Magamnak először azt tűztem ki célul, hogy javítok a szolgálatom minőségén, segítek a gyülekezetben, amiben csak lehet, és felajánlom a segítségemet a környéken folyó Királyság-terem-építkezések könyveléséhez is.

A munkahelyemen néha tudtam beszélgetni másokkal a Bibliáról. Az egyik új költségvetés-elemző kolléganőmről kiderült, hogy Tanú, csak már nem él a hite szerint. Kételyei voltak a Bibliával kapcsolatban, ezért meggyengült a hite. Abban az örömben volt részem, hogy segíthettem neki helyrehozni a kapcsolatát Jehovával. Visszatért abba az államba, ahol felnőtt, és elkezdte az úttörőszolgálatot.

1995-ben részt vettem a közgyűlés és a szenátus oktatási bizottságainak egyik különleges közös meghallgatásán, melynek témája a szövetségi kormány által támogatott kutatások voltak. A bizottság elnöke megkérdezte a kormány képviselőjét, hogy mi történt a szupravezető részecskegyorsító megépítésével. A képviselő azt mondta, hogy Texas állam nyerte el a pályázatot, de a projekt három okból nem realizálódott. Egy: még mielőtt elkezdődött volna a projekt, a költségvetése 6 milliárd dollárról 9 milliárd dollárra emelkedett. Kettő: a kormánynak másra kellett a pénz, elsősorban az 1991-es iraki háborúra. Három: rájöttek, hogy 25 centért Jehova Tanúitól is megkaphatják a választ az élet nagy kérdéseire! Úgy látszik, a megjegyzésem körbejárt a szakmabeliek között, és most ismét elhangzott egy bizottsági ülésen.

Mindenki nevetett, és közben néhány bizottsági tag rám nézett. Erre felszólaltam, és helyesbítettem: „Most már ingyen is megkaphatják a válaszokat, csak el kell olvasniuk a kiadványokat!”

Gazdag és tartalmas az életem

Mihelyt a feleségem nyugdíjba vonult, készítettünk nekem is egy 5 éves tervet. Diszkréten érdeklődtem más hivataloknál, hogy tudnának-e részidőben foglalkoztatni. Szerettem volna több időt szánni arra, hogy bibliai igazságokat tanítsak másoknak. Ekkor a munkáltatóm teljesen váratlanul felajánlotta, hogy dolgozhatnék kevesebb óraszámban. Így 1998-ban én is úttörő lettem.

Egy reggel éppen a szolgálatba készültünk a feleségemmel, amikor csörgött a telefon. Brooklynból, New Yorkból kerestek bennünket, Jehova Tanúi egyesült államokbeli fiókhivatalából. Egy korábbi felmérés eredménye alapján aziránt  érdeklődtek, hogy részt vennék-e egy projekten Brooklynban. Azonnal igent mondtam! Így kerültünk a főhivatalba, ahol 18 hónapot töltöttünk. Előrehozott nyugdíjazásért folyamodtam Kalifornia államhoz, hogy végig ott lehessek a projekten. Ezután jelentkeztünk a kaliforniai Fairfieldben épülő kongresszusi terem építésére. Eladtuk a sacramentói otthonunkat, és átköltöztünk egy kis lakásba, Palo Altóba. Annak köszönhetően, hogy korán nyugdíjba vonultam, további áldások vártak ránk. Azóta már szolgáltunk Nigériában, a Dél-afrikai Köztársaságban, Kanadában, Nagy-Britanniában és Németországban Jehova Tanúi fiókhivatalainak az építésén.

Akárcsak a Tanúk, akik nekünk segítettek, mi is örömmel segítünk másoknak megismerni a Biblia igazságait. Őszintén mondhatom, hogy az az oktatás, amelyet Jehova nyújt, felülmúlja az összes felsőoktatást, melyben részesültem. Nincs a földön még egy ilyen sokoldalú és átfogó oktatási program. Jehova képzést ad a Tanúinak, hogy úgy tudják tanítani az igazságot a Bibliából, hogy az emberek logikájára és érzéseire is hassanak vele. Ez az, amiért állandóan szeretnék fejlődni és tanulni. Mindketten hálásak vagyunk az új életünkért, és azért a kiváltságért, hogy az oktatást, melyet kaptunk, a világmindenség Szuverénjének, Jehova Istennek a szolgálatában kamatoztathatjuk.

[Oldalidézet a 27. oldalon]

Amikor elkezdtem tanulmányozni a Bibliát a Tanúkkal, leginkább a próféciák fogtak meg

[Kép a 27. oldalon]

Patriciával az esküvőnk napján

[Kép a 29. oldalon]

Örömmel segítünk másoknak megismerni a bibliai igazságokat