Tudtad?

Milyenfajta munkát végzett Jézus ácsként?

Jézus nevelőapja ács volt, így Jézus ugyanezt a mesterséget tanulta meg. Amikor „mintegy harmincéves” korában elkezdte a szolgálatát, nemcsak úgy tekintették őt, mint aki „az ács fia”, hanem mint aki saját maga is ács (Lukács 3:23; Máté 13:55; Márk 6:3).

Jézus szülővárosában szükség volt földművelő eszközökre, többek között ekére és igára, melyek főként fából készültek. Egy ács egyéb megszokott termékei közé bútordarabok is tartoztak, például asztalok, székek, zsámolyok és ládák, de készített ajtókat, ablakokat, fareteszeket és gerendákat is. Sőt, egy ács munkája építkezésekkel is kapcsolatos volt.

Keresztelő János egy szemléltetésben megemlítette a fejszét, azt a szerszámot, melyet Jézus és más ácsok valószínűleg fák kivágására használtak. A fa kivágása után, vagy ott a helyszínen csináltak belőle gerendát, vagy elszállították a faanyagot a műhelyükbe. Ez a munkafázis kétségtelenül nagy fizikai erőt kívánt meg (Máté 3:10). Ézsaiás más eszközöket is felsorol, melyeket az ő korában használtak az ácsok: „A fafaragó kifeszíti a mérőzsinórt; előrajzolja vörös krétával, megdolgozza kaparókéssel, körzővel rajzolgatja” (Ézsaiás 44:13). Régészeti leletek igazolják, hogy a bibliai időkben használtak fémfűrészeket, kőkalapácsokat és bronzszegeket (2Mózes 21:6; Ézsaiás 10:15; Jeremiás 10:4). Ésszerű azt feltételeznünk, hogy Jézus használt ilyen eszközöket.

Kik voltak ’a bankárok’, akiket Jézus említett az egyik szemléltetésében, és mit mondhatunk a működésükről?

Jézus beszélt egy emberről, aki így rótta meg rabszolgáját, amiért nem hajtott hasznot a rá bízott pénzből: „ezüstpénzeimet letétbe kellett volna helyezned a bankároknál, hogy megérkezésemkor kamatostul kapjam meg, ami az enyém” (Máté 25:27).

Jézus idejében nem voltak olyan nagy pénzintézetek, mint napjainkban. Ellenben már jóval Jézus kora előtt is kamatot fizetett a pénzkölcsönző a nála letétbe helyezett pénzért, ha pedig kölcsönadott, akkor magasabb kamatot számolt fel érte. Egy bibliai szótár szerint az időszámításunk előtti negyedik századra a kamatra adott kölcsön általánosan elterjedt gyakorlat volt Görögországban (The Anchor Bible Dictionary). A békekorszak alatt pedig, melyet a rómaiak valósítottak meg, a hitelre felszámolt éves kamatláb az egész Római Birodalomban 4 és 6 százalék között ingadozott.

A mózesi törvény megtiltotta, hogy az izraeliták kamatra adjanak kölcsön a szükségben levő izraelita társaiknak (2Mózes 22:25). Úgy tűnik, ez a szabály elsősorban a szegényeknek adott kölcsönökre vonatkozott. Amint arra azonban Jézus szemléltetése is utal, megszokott dolog volt kamatot kapni a pénzkölcsönzőknél, vagyis „bankároknál” letétbe helyezett összegért. Jézus tehát ezúttal is olyasmit használt fel a szemléltetésében, ami ismerős volt a hallgatóinak.