Legyünk hálásak az esőért!

MI LENNE velünk eső nélkül? Igaz, ha túl sok eső esik, akkor pusztító áradások alakulhatnak ki. Ezenkívül ott, ahol hűvös, csapadékos az éghajlat, vagy ahol ilyen évszakok vannak, az emberek talán nem mindig örülnek az esőnek (Ezsdrás 10:9). De mit szólnak az esőhöz azok a milliók, akiknek hosszú időn át forró, száraz időjárást kell elviselniük? Számukra igazi felüdülés, ha végre elered az eső.

A bibliai tájakon is örültek az esőnek, például Kis-Ázsia belső vidékein, ahol Pál apostol misszionáriusi munkát végzett. Amíg ott volt, ezt mondta az ókori likaóniaiaknak: „[Isten] nem hagyta magát tanúság nélkül, hiszen jót cselekedett, esőket adva nektek az égből, és termékeny időszakokat, teljesen betöltve szíveteket eledellel és derűvel” (Cselekedetek 14:17). Figyeld meg, hogy Pál elsőként az esőt említette, hiszen nélküle semmi sem növekszik, és nincsenek ’termékeny időszakok’.

A Biblia sok mindent feltár az esőről. Az esőre utaló héber és görög szavak több mint százszor fordulnak elő a Bibliában. Szeretnél többet megtudni erről a figyelemre méltó ajándékról? És szeretnéd megerősíteni a hitedet abban, hogy a Biblia tudományosan pontos?

Mit mond a Biblia az esőről?

Jézus Krisztus rámutatott arra, hogy van valami, ami létfontosságú ahhoz, hogy eső legyen. Ezt mondta: „Atyátok . . . felhozza a napját gonoszokra is, jókra is, és esőt ad igazságosaknak is, és igazságtalanoknak is” (Máté 5:45). Észrevetted, hogy mielőtt Jézus az esőről beszélt volna, a napot említette? Ez helyénvaló, hiszen a nap, azonkívül, hogy ellátja a növényeket a növekedésükhöz szükséges energiával, a föld vízkörforgását is működteti. Igen, a nap hője évente hozzávetőleg 400 000 köbkilométer tengervizet alakít át édesvizű párává. Mivel Jehova Isten teremtette a napot, jogosan nevezhetjük őt annak a személynek, aki „fölszívja” a vizet, hogy eső keletkezzen.

A Biblia így ír a vízkörforgásról: „Isten . . . fölszívja a vízcseppeket, ezek átszűrődnek mint eső, hogy ködévé alakuljanak, s a felhők így permetet hullatnak, ontják a cseppeket az emberekre” (Jób 36:26–28). Évezredek teltek el ezeknek a tudományosan pontos szavaknak a leírása óta, így bőven volt idejük az embereknek, hogy megértsék a vízkörforgást. Egy 2003-as kézikönyv kijelenti: „Jelenleg nem értjük teljesen az esőcseppek kialakulásának mechanizmusát” (Water Science and Engineering).

Amit viszont a tudósok tudnak, az az, hogy az esőcseppek mikroszkopikus részecskékből képződnek, és ezek lesznek a felhőkben lévő apró cseppek magvai. Ahhoz, hogy egyetlen esőcsepp kialakuljon, e cseppecskék mindegyikének milliószorosára, vagy még nagyobbra kell nőnie. Ez egy bonyolult, több órán át tartó folyamat. Egy tudományos kézikönyv megjegyzi: „Számos elmélet létezik arról, hogy hogyan növekednek a felhőcseppek esőcseppekké; a kutatók folyamatosan, részletekbe menően vizsgálnak több feltevést is” (Hydrology in Practice).

 Az esőképződés mechanizmusát megalkotó Teremtő ezeket az alázatra intő kérdéseket tette fel a szolgájának, Jóbnak: „Van-e atyja az esőnek, avagy ki nemzette a harmatcseppeket? Ki helyezett bölcsességet a felhőrétegekbe . . . ? Ki tudja pontosan megszámlálni a felhőket bölcsességgel, vagy ki tudja felborítani az ég vizeskorsóit . . . ?” (Jób 38:28, 36, 37). A tudósoknak még ma is, mintegy 3500 évvel az előbbiek leírása után, fejtörést okoznak ezek a kérdések.

Milyen irányban halad a vízkörforgás?

Görög filozófusok azt tanították, hogy a folyók nem az esőnek köszönhetik a keletkezésüket, hanem a tengervíznek, mely a földben valahogy a hegyek csúcsára jut, és friss forrásvízzé alakul. Egy bibliamagyarázat azt állítja, hogy Salamon is ugyanezt a nézetet vallotta. Figyeld meg Salamon következő ihletett szavait: „Minden téli patak a tengerbe folyik, ám a tenger mégsem telik meg. Ahonnan kiindulnak a téli patakok, oda is térnek vissza, hogy tovább folyhassanak” (Prédikátor 1:7). Vajon Salamon csakugyan azt gondolta, hogy a tengervíz a hegyek belsejében valahogy feljut a hegycsúcsokra, és így alakulnak ki a folyók forrásai? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához nézzük meg, mit hittek Salamon honfitársai a vízkörforgásról. Vajon ők valamilyen hamis nézetet vallottak?

Salamon napjai után közel száz évvel Isten prófétája, Illés kifejezésre juttatta, hogy tudja, milyen irányból várható az eső. Az ő idejében több mint három évig súlyos szárazság sújtotta a földet (Jakab 5:17). Jehova Isten hozta ezt a szerencsétlenséget a népére, mivel az elvetette őt, és a kánaáni esőistent, Baált választotta. Ám Illés segített az izraelitáknak, hogy megbánást tanúsítsanak, és ezután kész volt esőért imádkozni. Imádkozott, majd megkérte a szolgáját, hogy nézzen „a tenger felé”. Amikor a szolga azt mondta neki, hogy „egy felhőcske, mint egy ember tenyere, száll fel a tengerből”, Illés tudta, hogy az imája meghallgatásra talált.  Hamarosan „elsötétültek az egek a felhőktől meg a széltől, és heves zápor lett” (1Királyok 18:43–45). Illés tehát megmutatta, hogy ismeri a vízkörforgás folyamatát. Tudta, hogy a felhők a tenger fölött alakulnak ki, és ezeket a szél keletre, az Ígéret földje fölé fújja. Mind a mai napig így öntözi meg az eső a földeket.

Úgy száz évvel azután, hogy Illés esőért imádkozott, egy alázatos földműves, Ámós a vízkörforgás kiindulópontjával kapcsolatban  egy fontos részletre hívta fel a figyelmet. Isten arra használta Ámóst, hogy az izraeliták ellen prófétáljon, mivel azok elnyomták a szegényeket, és hamis isteneket imádtak. Azért, hogy Isten ne hozzon rájuk veszedelmet, Ámós arra ösztönözte őket, hogy ’keressék Jehovát, és éljenek’. Ezután elmondta, hogy egyedül Jehovát szabad imádni, mert ő a Teremtő, „aki szólítja a tenger vizét, hogy a föld színére öntse azt” (Ámós 5:6, 8). Később megismételte ezt a nagyszerű igazságot a vízkörforgásról és annak irányáról (Ámós 9:6). Ezzel rámutatott, hogy a földre hulló eső elsősorban a tengerekből származik.

Ezt 1687-ben Edmond Halley bizonyította be tudományosan. Ám sok idő telt el, míg mások is elfogadták Halley bizonyítását. Egy internetes enciklopédia ezt írja: „Az az elképzelés, hogy a föld belsejében van egy keringési rendszer, mely által a tengervíz feljut a hegycsúcsokra, majd onnan lefolyik, egészen a XVIII. század elejéig fennállt” (Encyclopædia Britannica Online). Manapság közismert a vízkörforgás iránya. Ugyanez a forrásmű megjegyzi: „A tengervíz párolog, lecsapódik a légkörben, csapadék formájában a földre hull, és végül a folyókban visszajut a tengerbe.” Egyértelmű hát, hogy Salamonnak a Prédikátor 1:7-ben feljegyzett szavai az eső körforgásáról ugyanerre a folyamatra utalnak, melyben a felhők és az eső is szerepet kap.

Mire indít ez téged?

Az, hogy a vízkörforgást a Biblia írói ilyen pontosan leírták, bizonyítja, hogy a Bibliát az emberiség Teremtője, Jehova Isten ihlette. És ez pusztán egy a kiemelkedő bizonyítékok sorában (2Timóteusz 3:16). Igaz, hogy az emberek rosszul bánnak a földdel, és ez látható módon hatással van az időjárási viszonyokra: egyes területeken súlyos áradások, máshol pedig szárazságok vannak. De a vízkörforgás Teremtője, Jehova Isten már régen megígérte, hogy végül közbelép, és ’pusztulást hoz azokra, akik pusztítják a földet’ (Jelenések 11:18).

De addig is hogyan tudod kifejezni, hogy értékeled Isten ajándékait, köztük az esőt? Úgy, ha tanulmányozod a Szavát, a Bibliát, és alkalmazod a tanultakat. Így reménykedhetsz abban, hogy Isten új világában a túlélők közt leszel, és örökké élvezed majd Isten minden ajándékát. Igen, „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” az eső Létrehozójától, Jehova Istentől származik (Jakab 1:17).

[Ábra/kép a 16–17. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

LECSAPÓDÁS

CSAPADÉK

NÖVÉNYEK PÁROLOGTATÁSA

PÁROLGÁS

LEFOLYÁS

TALAJVÍZ

[Képek a 16. oldalon]

Miután Illés imádkozott, a szolgája „a tenger felé” nézett