Miért nem használnak Jehova Tanúi képmásokat az imádatban?
Olvasóink kérdezik
Miért nem használnak Jehova Tanúi képmásokat az imádatban?
Az emberek, legyenek akár hinduk, buddhisták, katolikusok vagy az ortodox egyházak tagjai, az egész világon az imádatuk fontos részének tartják a képek, szobrok, tárgyak vagy ikonok használatát. Afrika egyes részein az emberek fából és kőből faragott képmások előtt hódolnak, melyekről azt hiszik, hogy egy isten vagy egy istennek a szelleme lakozik bennük.
Ezzel szemben Jehova Tanúi semmiféle szobrot vagy ikont nem használnak az imádatukban. Ha ellátogatsz az imádati helyükre, melyet Királyság-teremnek hívnak, azt fogod tapasztalni, hogy nincsenek „szenteket” ábrázoló ikonok, valamint Jézus- vagy Mária-szobrok. * Miért? Figyeld meg, mit mond a Biblia erről a témáról.
Mit kívánt meg Isten az izraelitáktól?
Miután Jehova Isten kiszabadította az izraelitákat Egyiptomból, világos útmutatást adott nekik arról, hogy hogyan imádják őt. Az úgynevezett tízparancsolat második parancsa kijelenti: „Ne készíts magadnak faragott képmást, vagy ahhoz hasonló alakot, ami fenn van az egekben, vagy lenn van a földön, vagy ami a vizekben van a föld alatt. Ne hajolj meg előttük, és ne hagyd magad rávenni a szolgálatukra, mert én, Jehova, a te Istened olyan Isten vagyok, aki kizárólagos odaadást vár el” (2Mózes 20:4, 5).
Isten még oda sem adta ezeket a parancsolatokat Mózesnek, az izraeliták már készítettek egy aranyborjút, valószínűleg az egyiptomi állatimádat mintájára. A képmást nem egy egyiptomi istenről nevezték el, hanem Jehova imádatára használták (2Mózes 32:5, 6). Mit tett erre Isten? Haragra gerjedt azok ellen, akik a bálványt imádták, Mózes pedig megsemmisítette azt (2Mózes 32:9, 10, 19, 20).
Később Jehova Isten részletezte a második parancsolatot. Mózest használta fel arra, hogy emlékeztesse az izraelitákat, hogy ne készítsenek maguknak „faragott képmást, bármilyen jelkép alakját, férfi vagy nő mását, bármely állat mását, mely a földön van, bármely szárnyas madár mását, mely az égen repül, bármely földön csúszó-mászó állatnak a mását, bármely halnak a mását, mely a vízben van a föld alatt” (5Mózes 4:15–18). Egyértelmű, hogy az izraelitáknak semmiről sem volt szabad bálványt készíteniük, hogy azt Isten imádatában használják.
Ennek ellenére Izrael később bálványimádó lett. Hogy Jehova helyreigazítsa őket, prófétákat küldött, akik figyelmeztették őket, hogy a bálványimádatuk miatt a büntetés a küszöbön áll (Jeremiás 19:3–5; Ámós 2:8). Mint nemzet, Izrael nem hallgatott Isten figyelmeztetéseire. Ezért Jehova engedte, hogy a babilóniaiak i. e. 607-ben elpusztítsák Jeruzsálemet, és a népet fogságba vigyék (2Krónikák 36:20, 21; Jeremiás 25:11, 12).
Mit hittek az első századi keresztények?
Amikor az első században olyanok tértek át a kereszténységre, akik nem zsidó származásúak voltak, az Istennek bemutatott imádatukban nem használtak többé bálványokat. Figyeld meg, mit mondott Pál apostol prédikálásáról Demetriusz, egy ezüstműves, aki Efézusban bálványokat készített: „Férfiak, jól tudjátok, hogy ebből a foglalkozásból van a mi jómódunk. Azt is látjátok és halljátok, hogyan győzött meg ez a Pál egy igen nagy sokaságot, és hogyan bírta őket más nézetre, nemcsak Efézusban, hanem szinte egész Ázsia tartományban, azt mondva, hogy amiket kézzel készítenek, azok nem istenek” (Cselekedetek 19:25, 26).
Magának Pálnak a szavai bizonyítják, hogy Demetriusz vádaskodásának volt alapja. Ezt mondta a görögöknek Athénban: „nem szabad azt hinnünk, hogy az isteni Lény aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló, olyasmihez, amit az emberi művészet és elgondolás formált meg. Igaz, az Isten szemet hunyt az ilyen tudatlanság ideje felett, de most azt mondja az embereknek, hogy mindenhol mindnyájan tanúsítsanak megbánást” (Cselekedetek 17:29, 30). Ugyanerről a témáról írt a tesszalonikaiaknak is, és a következő szavakkal dicsérte meg őket: ’Istenhez tértetek a bálványaitoktól’ (1Tesszalonika 1:9).
Nemcsak Pál, de János apostol is óva intette a keresztényeket attól, hogy képmásokat használjanak az imádatban. Az első század végén határozottan ezt mondta nekik: „őrizzétek meg magatokat a bálványoktól!” (1János 5:21).
Jehova Tanúi engedelmeskednek Isten egyértelmű útmutatásának, annak, hogy semmilyen képmást nem szabad használni az imádatban. Komolyan veszik, amit Jehova Isten mond: „Én vagyok Jehova. Ez a nevem, és senki másnak nem adom dicsőségemet, sem dicséretemet a faragott képmásoknak” (Ézsaiás 42:8).
[Lábjegyzet]
^ 4. bek. Egyes Királyság-termekben vannak bibliai személyekről készített festmények. Ám ezek csak díszítő elemek, nem hódolnak előttük, mint más vallásokban az ikonok előtt. Jehova Tanúi nem imádkoznak ezekhez a képekhez, és nem is hajolnak meg előttük.
[Oldalidézet a 31. oldalon]
„Én vagyok Jehova. Ez a nevem, és senki másnak nem adom dicsőségemet, sem dicséretemet a faragott képmásoknak” (Ézsaiás 42:8)