Korinthosz városa két kikötő ura

HA MEGNÉZED Görögország térképét, láthatod, hogy az ország fő részét egy félsziget, valamint délen egy hatalmas, szigetnek látszó rész teszi ki. A kettőt összekötő földsáv a legkeskenyebb pontján körülbelül 6 kilométer széles. Ez, a korinthoszi földszorosnak nevezett sáv köti össze a délen fekvő Peloponnészosz félszigetet az ország északon fekvő nagy kiterjedésű részével.

A földszoros egy másik okból is fontos. A tenger hídjának is nevezik, mivel a keleti oldalán a Szaronikósz-öböl van, mely az Égei-tengerre nyílik, ahonnan el lehet jutni a Földközi-tenger keleti térségébe; a nyugati oldalán pedig a Korinthoszi-öböl található, melyből ki lehet jutni a Jón-tengerre, az Adriai-tengerre és a Földközi-tenger nyugati térségébe. Mindezek középpontjában feküdt Korinthosz városa, Pál apostol misszionáriusi útjainak egyik fontos állomása, mely az ókorban jómódjáról, fényűzéséről és erkölcstelen életviteléről volt ismert.

Stratégiailag fontos város

Korinthosz e jelentős földsáv nyugati szélének a közelében feküdt. A várost két kikötő szolgálta ki, melyek a keskeny földszoros két oldalán helyezkedtek el: nyugaton Lekhaion, keleten pedig Kenkrea. Emiatt írta a görög földrajztudós, Sztrabón Korinthoszról,  hogy „két kikötője van”. Stratégiai fekvésének köszönhetően a város egy nemzetközi csomópont volt; uralta az észak–déli szárazföldi kereskedelmet és a kelet–nyugati tengeri kereskedelmet is.

A keletről (Kis-Ázsiából, Szíriából, Föníciából és Egyiptomból) és a nyugatról (Itáliából és Hispániából) érkező hajók már a régi időktől fogva ide futottak be a rakományaikkal. Ezeket kirakták az egyik kikötőben, és átszállították a néhány kilométeres szárazföldi szakaszon a földszoros másik oldalára. Ott aztán a rakományt újból hajóra rakták, hogy folytassa az útját. A kisebb tengeri járműveket átvontatták a földszoroson egy diolkosznak nevezett útvonalon. (Lásd a  kiemelt részt a 27. oldalon.)

Miért választották szívesen a tengerészek a földszoroson áthaladó szárazföldi utat? Azért, mert így megkímélték magukat egy 320 kilométeres, veszedelmes hajóúttól, mely során háborgó vizeken haladtak volna a Peloponnészosz félsziget déli részén levő kiszögellések mellett, ahol gyakoriak voltak a viharok. A tengerészek főleg a Malea-fokot kerülték, melyről ez a közmondás járta: „Ha Maleai körül hajózol, ne gondolj az otthonodra.”

Felfedeznek egy elsüllyedt kikötőt: Kenkreát

Kenkrea kikötője, mely Korinthosztól mintegy 11 kilométerre keletre helyezkedett el, az ázsiai tengeri útvonalak végállomása volt. Ma a város félig víz alatt van, mert az i. sz. IV. század vége felé pusztító földrengések rázták meg a vidéket. Sztrabón leírása szerint Kenkrea forgalmas és gazdag kikötő volt, a római filozófus, Lucius Apuleius pedig ezt írta róla: „Pompásan védett kikötőjében oltalmat találnak a hajók, s rengeteg nép nyüzsög benne.”

A római korban a kikötőnek két mólója volt, melyek patkó alakban nyúltak be a tengerbe, így alkotva egy 150-200 méter széles bejáratot. A kikötő akár 40 méter hosszú hajókat is tudott fogadni. A délnyugati részén végzett ásatások során feltárták egy olyan templom részeit, amelyről feltételezik, hogy Ízisz istennő szentélye volt. A kikötő másik végén levő épületegyüttes valószínűleg Aphrodité szentélye volt. Ezt  a két istennőt a tengerészek oltalmazó istenségeinek tartották.

Talán a kikötőben folyó kereskedelem volt az oka annak, hogy Pál apostol sátorkészítőként dolgozott Korinthoszban (Cselekedetek 18:1–3). A Pál apostol nyomában című könyv ezt írja: „Amikor . . . a tél közeledett, a korinthoszi sátor- és vitorlakészítők még jobban el voltak foglalva, úgyhogy alig lehettek képesek eleget tenni a kapott megrendeléseknek. Mindkét kikötő tele volt azokkal a hajókkal, melyek elől télen a tengerek el voltak zárva; s a hajósok azon igyekeztek, hogy ezalatt hajóikat rendbehozassák. Így a lechaeumi és kenkreai hajófelszerelést szállító kereskedők bőven el tudták látni munkával mindazokat, akik csak tudtak szőni vagy varrni.”

Miután Pál több mint 18 hónapot töltött Korinthoszban, i. sz. 52 táján Kenkreából Efézusba hajózott (Cselekedetek 18:18, 19). Valamikor a következő négy év folyamán Kenkreában megalakult egy keresztény gyülekezet. A Biblia elmondja, hogy Pál megkért néhány Rómában élő keresztényt, hogy segítsenek egy keresztény asszonynak, Főbének, aki „a kenkreai gyülekezet” tagja volt (Róma 16:1, 2).

Azok, akik napjainkban ellátogatnak Kenkrea öblébe, kristálytiszta vízben fürödhetnek az elsüllyedt kikötő maradványai között. A legtöbbjük nem is tudja, hogy évszázadokkal ezelőtt ez egy nyüzsgő város volt; keresztények és kereskedők tevékenykedtek itt lázasan. Ugyanez mondható el Korinthosz másik kikötőjéről, Lekhaionról, mely a földszoros nyugati oldalán feküdt.

A nyugatra nyíló kapu: Lekhaion

Korinthosz piacterétől, az agorától egy kikövezett út, a lekhaioni út vezetett a nyugati kikötőig, Lekhaionig, mely 2 kilométerrel távolabb feküdt. A kikötő építéséhez a mérnökök kimélyítették a partszakasz egy részét, és a törmeléket halomba rakták a parton, hogy megvédjék a lehorgonyzott hajókat az öböl felöli heves széllökésektől. Valaha ez volt a Földközi-tenger vidékének egyik legnagyobb kikötője. A régészek feltárták egy világítótorony maradványait, egy Poszeidón-szobrot, mely lángot tart a kezében.

A lekhaioni út mentén, melyet kettős falak védtek, járdák, állami épületek, templomok voltak, valamint árkádok kis üzletekkel. Pál itt minden bizonnyal találkozott elfoglalt vevőkkel, mihaszna fecsegőkkel, üzlettulajdonosokkal, rabszolgákkal, üzletemberekkel és másokkal, akik mind jó hallgatóságnak bizonyultak, amikor prédikált nekik.

Lekhaion nemcsak kereskedelmi kikötő volt, hanem a hadihajók jelentős támaszpontja is.  Egyesek szerint a triérészt, az ókor egyik legsikeresebb hadihajóját Lekhaion hajógyáraiban tervezte meg a korinthoszi Ameinoklész hajóépítő mester i. e. 700 körül. Az athéniak a triérész előnyeit kihasználva tudtak döntő győzelmet aratni a perzsa hadiflotta fölött Szalamisznál i. e. 480-ban.

Az egykor forgalmas kikötő ma nem több, mint „náddal benőtt, sötét lagúnák sora”. Semmi jele sincs annak, hogy évszázadokkal ezelőtt itt volt a Földközi-tenger vidékének egyik legnagyobb kikötője.

Korinthosz próbára tette a keresztényeket

Amellett, hogy Korinthosz kikötői kereskedelmi kikötők voltak, kaput nyitottak az olyan befolyásoknak, melyek nagy hatással voltak az itt élőkre. A kikötők vonzották a kereskedelmet és a vagyont. Korinthosz gazdagságot halmozott fel azáltal, hogy magas kikötői díjakat szedett, és azáltal, hogy mindazokkal vámot fizettetett, akik rakományt vagy hajót szállíttattak át a diolkoszon. A város a szárazföldi forgalomra is adókat vetett ki. Az i. e. VII. század vége felé az államnak annyi bevétele lett a város piacaira és a kikötők használatára kivetett adókból, hogy még az is lehetővé vált, hogy eltöröljék a polgárok adóit.

Korinthosz bevételeit még az ott tartózkodó kereskedők is növelték. Sokuk átadta magát a fényűző életmódnak és az erkölcstelen tivornyázásoknak. A tengerészek is odasereglettek és gyarapították Korinthosz gazdagságát. Sztrabón szerint csak úgy szórták a pénzt. A város lakói sok szolgáltatást kínáltak, például hajójavítást.

Pál napjaiban állítólag a városnak körülbelül 400 000 lakosa volt, és csupán Rómában, Alexandriában és a szíriai Antiókiában éltek többen. Korinthoszban laktak görögök, rómaiak, szíriaiak, egyiptomiak és zsidók. A kikötőin keresztül folyamatosan özönlöttek a városba az utazók, az atlétikai játékok látogatói, művészek, filozófusok, üzletemberek és mások. Ezek a látogatók ajándékokat adtak a templomoknak, és áldoztak az isteneknek. Korinthoszt mindez nyüzsgő és virágzó metropolisszá tette, de ennek ára volt.

A Pál apostol nyomában című könyv megjegyzi: „Korinthosz, a két ilyen fontos kikötő között épült város, kozmopolitává alakult, azoknak az idegen népeknek bűneivel terhelten, amelyeknek hajói a kikötőiben rostokoltak.” A Kelet és a Nyugat gyarlóságai és bűnei a város olvasztótégelyében találkoztak és keveredtek. Ennek következtében Korinthosz erkölcsileg züllötté, féktelenül fényűzővé vált, az ókori Görögország legerkölcstelenebb városává. Ha valaki a korinthosziak életmódja szerint élt, vagyis korintizált, az egyet jelentett a züllött és erkölcstelen életvitellel.

Az anyagiasság és az erkölcstelenség légköre fenyegette a keresztények szellemiségét. Jézus korinthoszi követőit arra kellett figyelmeztetni, hogy a magatartásuk maradjon elfogadható Isten előtt. Helyénvaló módon Pál a nekik írt leveleiben erőteljesen elítélte a kapzsiságot, a zsarolást és az erkölcsi tisztátalanságot. Miközben olvasod ezeket az ihletett leveleket, kétségkívül érzékeled majd, hogy a keresztényeknek milyen lealacsonyító befolyással kellett szembenézniük (1Korintusz 5:9, 10; 6:9–11, 18; 2Korintusz 7:1).

Ennek ellenére voltak előnyei is annak, hogy sokféle nemzetből való ember élt itt. A városba folyamatosan áradtak be az új eszmék. Így a lakosok szélesebb látókörűek voltak, mint a többi városban élők, ahová Pál ellátogatott. Egy bibliai szövegmagyarázó megjegyzi: „Ebben az ókori kikötővárosban találkozott a kelet és a nyugat, így a város lakóira hatást gyakorolt minden elképzelhető új eszme, filozófia és vallás, amit csak felkínálhatott a világ.” Ennélfogva tolerálták a különböző vallásokat, és ez nyilván megkönnyítette Pál prédikálómunkáját.

Korinthosz két kikötője – Kenkrea és Lekhaion – hozzájárult a város jólétéhez és hírnevéhez. Ugyanakkor a két kikötő próbára tette a Korinthoszban élő keresztényeket. Napjaink világa hasonló. Az olyan romboló hatások, mint az anyagiasság és az erkölcstelenség, veszélyt jelentenek szellemileg az istenfélő személyekre nézve. Ezért nekünk is jó okunk van arra, hogy megszívleljük Pál ihletett tanácsait, melyeket a Korinthoszban élő keresztényeknek adott.

[Kiemelt rész/kép a 27. oldalon]

 A DIOLKOSZ – SZÁRAZFÖLDI „HAJÓZÁS”

Az i. e. VII. század vége felé, amikor meghiúsultak azok a tervek, hogy csatornát építsenek, Periandrosz, Korinthosz uralkodója egy ötletes szerkezetet építtetett, hogy át lehessen „hajózni” a földszoroson. A diolkosz (jelentése ’átvontatás’) egy kockakövekkel kirakott útvonal volt mély vájatokkal, melyekbe fasíneket helyeztek, és ezeket bekenték zsírral. Az egyik kikötőben horgonyzó hajóból kirakták az árut és felrakták kerekes kocsikra, majd rabszolgákkal átvontatták ezen az útvonalon a másik kikötőbe. A kisebb hajókat is átvontatták, időnként a rakományukkal együtt.

[Térkép a 25. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

GÖRÖGORSZÁG

Korinthoszi-öböl

Lekhaion kikötője

az ókori Korinthosz

Kenkrea

korinthoszi földszoros

Szaronikósz-öböl

Peloponnészosz

JÓN-TENGER

Malea-fok

ÉGEI-TENGER

[Kép a 25. oldalon]

Teherhajók haladnak át napjainkban a Korinthoszi-csatornán

[Kép a 26. oldalon]

Lekhaion kikötője

[Kép a 26. oldalon]

Kenkrea kikötője

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

Todd Bolen/​Bible Places.com