Segély a mianmari ciklon áldozatainak

A NARGIS nevű ciklon * 2008. május 2-án pusztító erővel lecsapott Mianmarra. A ciklonról szóló beszámolók hamarosan a nemzetközi címlapokon szerepeltek. A jelentések szerint csaknem 140 000-en haltak meg vagy tűntek el, miután egy hatalmas hullám – melyet a vihar keltett – elárasztotta az Iravádi deltavidékét.

Csodával határos módon a területen élő számos Jehova Tanúja közül senki sem sérült meg. Ez főként annak köszönhető, hogy a jól megépített Királyság-termeikben kerestek menedéket. Egy helyen 20 Tanú és 80 falubeli kuporgott egy Királyság-terem tetején kilenc órán keresztül, miközben a vízáradat magassága elérte az 5 métert. Mindannyian túlélték a katasztrófát. De sajnos 300 falubeli meghalt. Sok faluban egyedül a Királyság-terem nem dőlt össze.

Két nappal a ciklon után Jehova Tanúi ranguni fiókhivatala segélycsapatot küldött egy gyülekezethez Bothingone-ba; ez a falu a deltatorkolatnál fekszik. A csapat olyan területeken haladt át, ahol a ciklon óriási pusztítást végzett. Próbálták elkerülni, hogy útközben kirabolják őket. Az utazás során oszlásnak indult tetemek mellett mentek el, végül megérkeztek Bothingone-ba a szállítmánnyal, melyben volt rizs, száraztészta, víz és gyertya. Ez volt az első segélycsapat, mely a területre érkezett. Átadták a helyi Tanúknak a segélyszállítmányokat, majd bibliai előadásokat tartottak, hogy buzdítsák őket, emellett Bibliákat és bibliai irodalmat hagytak náluk, mivel a ciklon elsöpörte mindenüket.

 Igazán nagyszerű volt azoknak a Tanúknak a hozzáállása, akiknek az életére kihatott a ciklon. Egy Tanú az Iravádi letarolt deltavidékének egyik gyülekezetéből ezt a megjegyzést tette: „Mindenünk odaveszett. Romba dőltek a házaink. Oda az összes termés. Az árvíz miatt ihatatlanná vált a teljes ivóvízkészletünk. A testvérek azonban nem nyugtalankodnak annyira, mint mások. Bíznak Jehovában és a szervezetében. Követni fogunk minden utasítást, melyet kapunk, akár itt maradunk a faluban, akár máshová megyünk.”

Egy 30 Tanúból álló csoport, melynek tagjai ugyancsak földönfutóvá váltak, vidáman Királyság-énekeket énekeltek a tízórás út során, míg meg nem érkeztek arra a helyre, ahol a segélycsapatok élelemről, ruháról és fedélről gondoskodtak a részükre. Mielőtt elérték volna az úti céljukat, értesültek róla, hogy Jehova Tanúi körzetkongresszust tartanak egy közeli városban. Úgy döntöttek, hogy először részt vesznek a kongresszuson, hogy szellemi táplálékot vegyenek magukhoz, és élvezzék a keresztény társaságot.

Azon a területen, ahol végigsöpört a ciklon, a Tanúk 35 háza romba dőlt, 125 pedig részben megrongálódott, emellett 8 Királyság-teremben kisebb károk keletkeztek. Örömre ad okot, hogy a fiókhivatali létesítmény nem rongálódott meg súlyosan.

A ciklon miatt a fiókhivatal eleinte teljesen el volt vágva a külvilágtól, ugyanis nagy fák dőltek ki, és eltorlaszolták a hivatal közelében lévő utakat. Csupán néhány órával a vihar lecsendesedése után a fiókhivatalban dolgozók közül több mint 30-an nekiláttak, hogy puszta kézzel eltakarítsák a kidőlt fákat. Miközben ők dolgoztak, az emberek csak álltak és bámultak. Rövidesen egy testvérnőkből álló csoport érkezett. Hűsítő italokat és friss gyümölcsöt hoztak a munkásoknak, és megkínálták az ámuló szomszédokat is. Egy újságíró a történteket figyelve ezt kérdezte: „Kik ezek az emberek, akik ennyire hatékonyan dolgoznak?” Miután választ kapott, ezt mondta: „Bárcsak többen törődnének ilyen őszintén a közösség érdekeivel, mint Jehova Tanúi!”

A Tanúk hamar felállítottak két katasztrófa-segélybizottságot az ország két különböző részén, hogy irányítsák a segélyakciót. Önkéntesek százai kezdték meg a munkát a segélycsapatokban. Pár napon belül új házakat húztak fel azoknak a Tanú-társaiknak, akik fedél nélkül maradtak. Amikor az egyik segélycsapat megérkezett, hogy új házat építsen egy Tanúnak, a szomszédoknak tátva maradt a szája a csodálkozástól. Az egyikük ezt mondta: „Ennek az asszonynak, aki Tanú, újjáépíti az otthonát az egyháza. Hozzám egyetlen buddhista barátom se jött segíteni. Csatlakoznom kellett volna a Tanúkhoz, amikor ő prédikált nekem!”

Az építőmunkások és a segélybizottság tagjai megvizsgáltak egy házat a szinte földig lerombolódott Thanlynban. Nagyon meghatódtak, amikor a házban lakó Tanú-család így szólt hozzájuk: „Nem történt semmi. A házunk rendben van, tudunk itt lakni. Nincs semmi gond. Néhány Tanú-társunknak még háza sincs. Menjetek és nekik segítsetek!”

Rangun egyik részén néhányan egy helyi templomban próbáltak menedéket találni. De a templom ajtaja zárva volt, és senki nem tudott bejutni. Az emberek ettől nagyon dühösek lettek, és be akarták törni a templomajtót. Ezzel ellentétben Jehova Tanúi sokaknak segítettek, hogy menedékre leljenek a Királyság-termekben a ciklon idején. Például Dalában egy Tanú-házaspár befogadott a Királyság-terembe 20 elkeseredett szomszédot, akik azért menekültek oda, mert oltalmat reméltek. Reggel ezeknek a családoknak már nem volt otthonuk, ahová visszatérhettek volna, és éhesek voltak. A férj talált valakit, aki rizst árult, és vett belőle elegendőt valamennyiüknek.

Rangunban él egy család, melynek a tagjai közül némelyek Jehova Tanúi, némelyek pedig más egyházhoz tartoznak. A ciklon után az egész család elment az összejövetelre a Királyság-terembe. Miért? Az egyikük így magyarázta:  „Az egyházunknál azt mondták, hogy felkeresnek majd bennünket a vihar után, de azóta is jönnek. Egyedül ti, Tanúk jöttetek. Tőletek kaptunk rizst és vizet. Ti nem olyanok vagytok, mint a többi egyház!” A nem Tanú családtagok örömmel vettek részt a „Jehova meghallja a segélykiáltásainkat” című Őrtorony-cikk megbeszélésén, sőt többször hozzá is szóltak a tanulmányozáshoz.

Egy hölgy, aki tanulmányozta a Bibliát a Tanúkkal, a ciklont követő héten elment az összejövetelre. Ott felolvastak egy levelet, melyet a fiókhivatal küldött. Ez ismertette, mi minden történt a segítségnyújtás érdekében, illetve beszámolt olyanok tapasztalatairól, akik túlélték a ciklont. A hölgy könnyekre fakadt, miközben felolvasták a levelet. Nagyon meghatotta, és örült annak, hogy minden Tanú épségben túlélte a katasztrófát. Később kapott néhány szükséges dolgot, és egy sátrat is felvertek neki a háza mellé. Elmondta, hogy úgy érzi, a Tanúk igazán gondját viselték.

Jézus kijelentette: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:35). Jakab tanítvány pedig felhívta a figyelmet arra, hogy a valódi hit jó tettekkel párosul (Jakab 2:14–17). Jehova Tanúi megszívlelik ezeket a szavakat, és igyekeznek ilyen szeretetet mutatni azáltal, hogy segítik és támogatják a szükségben lévőket.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 11. oldalon]

A Biblia szerint a valódi hit jó tettekkel párosul