Tudtad?

Miért szólította Jézus úgy Jehovát az imájában, hogy „Abba, Atyám”?

Az ʼab·baʼʹ arámi szó jelentheti azt, hogy ’az apa’ vagy ’ó, Atya’. Ez a szó mindhárom helyen, ahol előfordul a Szentírásban, egy-egy ima részét alkotja, és az égi Atyára, Jehovára utal. Milyen jelentősége van ennek a szónak?

Egy bibliai enciklopédia kijelenti: „Jézus idejében a hétköznapi nyelvben az ʼabbāʼ szó azt a meghittséget és tiszteletet fejezte ki főként, amely a gyermek és az édesapja között volt” (The International Standard Bible Encyclopedia). Egy kedveskedő megszólítás volt, és a gyermek első szavai között szerepelt. Jézus akkor használta, amikor buzgón fohászkodott az Atyjához. Csupán néhány órával a halála előtt a Gecsemáné-kertben ezekkel a szavakkal szólította meg Jehovát az imájában: „Abba, Atyám” (Márk 14:36).

„Az ʼabbāʼ, mint Istenhez intézett megszólítás, nagyon ritkán jelenik meg a görög–római időszak zsidó irodalmában, kétségtelenül azért, mert tiszteletlennek tűnt ilyen bensőséges módon fordulni Istenhez” – folytatja az előbb említett forrásmű. Ám az, hogy „Jézus ezzel a kifejezéssel élt az imájában, közvetetten azt bizonyítja, milyen bensőséges kapcsolatban áll Istennel”. Az „Abba” megszólítás még két helyen fordul elő a Szentírásban, mindkettő Pál apostol írásaiban. Ezek a példák rávilágítanak, hogy az első századi keresztények ugyancsak használták az imáikban (Róma 8:15; Galácia 4:6).

Miért íródott a Biblia egy része görögül?

Pál apostol elmondta, hogy „az Isten szent kijelentései” a zsidókra bízattak (Róma 3:1, 2). Ennélfogva a Biblia első része jórészt héberül, a zsidók nyelvén íródott. A keresztény Iratokat mégis görögül jegyezték le. * Vajon miért?

Az i. e. IV. században azok a katonák, akik Nagy Sándor vezetése alatt szolgáltak, a klasszikus görög különböző nyelvjárásait beszélték. Ezek keveredtek, és létrejött a koiné, a görög köznyelv. Nagy Sándor hódításai hozzájárultak ahhoz, hogy a koiné az akkori idők nemzetközi nyelve legyen. E hódítások idejére a zsidók már szétszórtan, sokfelé éltek. Például sokan soha nem tértek vissza Palesztinába a babiloni száműzetésből, pedig az már évszázadokkal korábban véget ért. Emiatt számos zsidó végül már nem a tiszta héber nyelvet beszélte, hanem a görögöt (Cselekedetek 6:1). Az ő érdekükben készült a Septuaginta, a Héber Iratok görög köznyelvű, koiné fordítása.

Egy forrásmű szerint egyetlen más nyelv sem volt „annyira gazdag szókincsű, rugalmas és nemzetközi jellegű, mint a görög” (Dictionnaire de la Bible). Gazdag és pontos szókincsével, precíz nyelvtanával és olyan igékkel, melyek megfelelően visszaadták a jelentésárnyalatokat, a görög „a gondolatközlés és a széles körű tájékoztatás nyelve volt, éppen az, amire a kereszténységnek szüksége volt”. Érthető tehát, hogy a keresztény üzenetet görög nyelven jegyezték le.

[Lábjegyzet]

[Kép a 13. oldalon]

Kézirattöredék a görög Septuagintából

[Forrásjelzés]

Courtesy of Israel Antiquities Authority