A Biblia képes megváltoztatni az életünket

Miért dönt úgy egy olyan férfi, akinek az élete a motorok, a drogok és a sportok körül forgott, hogy inkább teljes időben Istent szolgálja? Mi indított egy szerencsejátékból élő embert arra, hogy szakítson ezzel a függőséggel, és tisztességes munkával tartsa el a családját? Mi ösztönzött arra egy lányt, aki Jehova Tanújaként lett felnevelve, de később eltért a Biblia irányadó mértékeitől, hogy átgondolja az életmódját? Hadd mondják el ők.

ÉLETRAJZI RÉSZLETEK

NÉV: TERRENCE J. O’BRIEN

ÉLETKOR: 57

ORSZÁG: AUSZTRÁLIA

HÁTTÉR: KÁBÍTÓSZEREZETT, A MOTOROK MEGSZÁLLOTTJA VOLT

A MÚLTAM: A gyermekkoromat a nyüzsgő Brisbane-ben, Queensland szövetségi állam fővárosában töltöttem. A családom katolikus volt, de 8 éves koromtól már nem jártunk templomba, és soha nem beszélgettünk a vallásról. Amikor 10 éves voltam, Gold Coast vidékére költöztünk. A part közelében laktunk, ezért abban az időben rengeteget úsztam és szörföztem.

Ennek ellenére nem volt boldog a gyermekkorom. Amikor 8 éves voltam, apukám elhagyott minket. Anyukám újra férjhez ment, és a családban mindennaposak voltak a veszekedések, és az alkohollal is nap mint nap gondjaik voltak. Egy éjszaka, a szüleim egyik különösen durva veszekedése után ott gubbasztottam az ágy szélén, és megfogadtam, hogy ha nekem egyszer lesz feleségem, én sohasem fogok veszekedni vele. A családi nehézségek ellenére mi nyolcan, az anyukám, a mostohaapám, az öt testvérem és én, összetartottunk.

Tizenéveskorom vége felé sok velem egykorú fiatal lázadt a hatóságok ellen. Dohányoztak, marihuánát szívtak, és más kábítószereket is kipróbáltak, és rendszeresen ittak is. Ugyanolyan könnyelműen éltem, akárcsak ők. Ezenkívül nagyon szerettem motorozni. Bár volt jó néhány komolyabb balesetem, a motorozás továbbra is a mindenem volt. Elhatároztam, hogy körbemotorozom Ausztráliát.

Szabad voltam, mégis sokszor elkeserített, ha a világ állapotára gondoltam, és arra, hogy  az emberiség gondjai mennyire hidegen hagynak másokat. Nagyon szerettem volna megtudni az igazságot Istenről, a vallásról és a világ állapotáról. Feltettem a kérdéseimet két katolikus papnak, de a válaszaikat hallva csalódott voltam. Ugyanezekről a témákról protestáns lelkészekkel is beszélgettem, ám az ő válaszaik is kiábrándítóak voltak. Aztán egy barátom elintézte, hogy találkozzak Eddie-vel, egy Jehova Tanújával. Négyszer beszélgettünk, és Eddie mindig a Bibliából adott választ a kérdéseimre. Már a legelső találkozásunkkor tudtam, hogy valami különlegesre bukkantam. Akkor azonban még nem éreztem úgy, hogy bármit is változtatnom kellene az életstílusomon.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Miután motorral nekivágtam Ausztráliának, az utazás alatt egy másik Tanúval is találkoztam, és többször is beszélgettem vele. De amikor visszatértem Queenslandbe, hat hónapig semmiféle kapcsolatom nem volt a Tanúkkal.

Aztán egy nap, amikor hazafelé tartottam a munkából, megláttam két öltönyös, aktatáskás férfit, amint az utcán gyalogoltak. Úgy gondoltam, hogy Jehova Tanúi lehetnek. Odamentem hozzájuk, és megbizonyosodtam róla, hogy tényleg Tanúk. Megkértem őket, hogy tanulmányozzák velem a Bibliát. Rögtön ezután elkezdtem járni a Tanúk összejöveteleire, sőt egy nagy kongresszuson is részt vettem Sydney-ben 1973-ban. Ám, amikor a családom megtudta, hogy mivel foglalkozok, nagyon elkeseredtek, főként az anyukám. Emiatt, és más okok miatt is, megszakítottam a kapcsolatomat a Tanúkkal. Egy éven át egy másik szenvedélyemnek hódoltam: a krikettnek.

Végül azonban rájöttem, hogy csak olyankor voltam igazán boldog, amikor Jehova Tanúival tanulmányoztam a Bibliát. Ismét felkerestem a Tanúkat, és kezdtem eljárni az összejövetelekre. A kábítószeres barátaimmal pedig minden kapcsolatot megszakítottam.

Ezekre a változtatásokra igazából az ösztönzött, amit az egyik bibliai szereplőről, Jóbról tanultam. Egy kedves, de határozott idősebb testvér, Bill rendszeresen beszélgetett velem a Bibliáról. Miután áttanulmányoztuk Jób történetét, Bill megkérdezte, hogy Jóbon kívül kiket vádolt még Sátán azzal, hogy félszívvel szolgálják Istent (Jób 2:3–5). Felsoroltam az összes bibliai szereplőt, akit ismertem, Bill pedig türelmesen csak ennyit mondott: „Igen, igen, őket is.” Aztán mélyen a szemembe nézett, és ezt mondta: „Sátán rólad is ezt állítja!” Ezen nagyon megdöbbentem. Azt már korábban is tudtam, hogy a tanítások, melyeket megismertem, igazak. De ekkor értettem meg, hogy miért fontos a tanultakkal összhangban cselekednem. Négy hónappal később megkeresztelkedtem, és Jehova Tanúja lettem.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Bele se merek gondolni, hogy milyen lenne most az életem, ha nem a Biblia irányadó mértékei szerint élnék. Nagy valószínűséggel már halott lennék. A kábítószerek és az alkohol miatt a korábbi barátaim közül sokan már nem élnek. Másoknak tönkrement a házassága. Ezért következtetek arra, hogy én is hasonló sorsra jutottam volna.

Van egy feleségem, Margaret, akivel Jehova Tanúi ausztráliai fiókhivatalában szolgálunk. A családomból senki sem csatlakozott hozzám Jehova imádatában. Ám az évek során  Margarettel abban az örömben volt részünk, hogy sokakkal tanulmányozhattuk a Bibliát, akik hozzám hasonlóan változtattak az életükön. Mindeközben sok nagyszerű barátot szereztünk. Margaret, aki Tanú-családban nőtt fel, mindig segített nekem, hogy meg tudjam tartani a fogadalmamat, melyet közel 40 éve tettem. Több mint 25 éve boldog házasságban élünk. Bár nem értünk mindig mindenben egyet, még sohasem veszekedtünk. Mindketten úgy érezzük, hogy ez a Bibliának köszönhető.

ÉLETRAJZI RÉSZLETEK

NÉV: OKABAJASI MASZAHIRO

ÉLETKOR: 39

ORSZÁG: JAPÁN

HÁTTÉR: SZERENCSEJÁTÉKOS VOLT

A MÚLTAM: Egy kis helységben, Iwakurában nőttem fel, mely körülbelül félórányi vonatútra van Nagojától. Édesanyámra és édesapámra mint kedves emberekre emlékszek vissza. Később viszont megtudtam, hogy apa jakuza, vagyis bűnöző volt, és egy darabig úgy tartotta fenn ötfős családunkat, hogy részt vett mindenféle csalásban. Mindennap sokat ivott, és amikor 20 éves voltam, meghalt májzsugorodásban.

Apa koreai volt, ezért a közösség többi tagja gyakran hátrányos megkülönböztetésben részesítette a családunkat. Ezért, és más okok miatt is, tizenévesen sok megpróbáltatás ért. Beiratkoztam a középiskolába, de csak hébe-hóba mentem el, egy év után pedig otthagytam az iskolát. Ekkorra már priuszom is volt. Ez a tény, és az, hogy félig koreai vagyok, együttesen nagyon megnehezítette, hogy munkát találjak. Végül mire lett munkám, egy térdsérülés miatt már nem tudtam fizikai munkát végezni.

Ezután pacsinkózásból éltem. A pacsinko egy flipperhez hasonló szerencsejátékgép. Akkoriban már együtt éltem egy lánnyal, aki azt akarta, hogy keressek rendes munkát, és vegyem feleségül. De a szerencsejátékkal rengeteg pénzt kerestem, és eszem ágában sem volt változtatni az életmódomon.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Egyik nap felkeresett otthon egy Jehova Tanúja, és adott egy könyvet, melynek ez volt a címe: Az élet – hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján? Korábban még nem gondolkodtam ezen a kérdésen, ám a könyv elolvasása után éltem azzal a lehetőséggel, hogy jobban megismerhetem a Bibliát. Mindig szerettem volna tudni, hogy mi történik, ha meghal valaki. Erre a kérdésre, és más témákban is, világos válaszokat kaptam a Bibliából. Olyan volt, mintha leesett volna a hályog a szememről.

Felismertem, hogy a Bibliából tanultakat alkalmaznom is kellene. Ezért törvényesítettem a kapcsolatomat, abbahagytam a dohányzást,  levágattam a hosszú, kiszőkített hajamat, és rendbe szedtem a külsőmet. A szerencsejátékkal is felhagytam.

Minden egyes változtatás nagyon nehéz volt. Például a dohányzásról nem tudtam lemondani a magam erejéből. Ám mégis sikerült, mert buzgón imádkoztam, és Jehova Istenre támaszkodtam. Miután felhagytam a pacsinkózással, az első munkám nem volt könnyű. Csak fele annyit kerestem, mint a szerencsejátékkal, ráadásul kemény, idegőrlő munkát végeztem. Ebben a nehéz időszakban azonban sokat segített a Filippi 4:6, 7, melyben ez áll: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodóképességeteket Krisztus Jézus által.” Ez az ígéret sokszor bizonyult igaznak az esetemben.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Amikor elkezdtem a Bibliát tanulmányozni Jehova Tanúival, a feleségem eleinte egyáltalán nem örült. De amikor látta, hogy mennyire megváltozott a viselkedésem, csatlakozott hozzám a tanulmányozásban, és ő is eljött velem az összejövetelekre. Ma már mindketten Jehova Tanúi vagyunk. Óriási áldásnak tekintjük, hogy együtt szolgálhatjuk Istent!

A Biblia tanulmányozása előtt úgy gondoltam, hogy boldog vagyok. Most viszont már tudom, hogy mi az igazi boldogság. A bibliai alapelvek szerint élni egyáltalán nem könnyű, de meg vagyok róla győződve, hogy ez a legjobb életút.

ÉLETRAJZI RÉSZLETEK

NÉV: ELIZABETH JANE SCHOFIELD

ÉLETKOR: 35

ORSZÁG: NAGY-BRITANNIA

HÁTTÉR: CSAK A HÉTVÉGÉKNEK ÉLT

A MÚLTAM: Hardgate-ben nőttem fel, egy Glasgow-hoz (Skócia) közeli kisvárosban. Amikor 7 éves voltam, anyukám, aki Jehova Tanúja lett, kezdett engem is a Bibliáról tanítani. Ám mire 17 éves lettem, sokkal szívesebben töltöttem az időmet a barátaimmal, akikkel egy iskolába jártam. Együtt mentünk éjszakai bárokba, heavy metalt hallgattunk és alkoholt ittunk. Semmi sem állt távolabb tőlem, mint az, hogy szellemi dolgokkal foglalkozzak. Csak a hétvégéknek éltem. 21 éves koromra viszont mindez megváltozott.

Elmentem Észak-Írországba, hogy meglátogassam néhány rokonomat. Az ottlétem alatt  láttam az Orange Walk elnevezésű protestáns felvonulást. A protestánsok és a katolikusok között megnyilvánuló vak gyűlölet és fanatizmus megdöbbentett, és észhez térített. Visszagondoltam mindarra, amit anyukámtól tanultam a Bibliából, és tudtam, hogy Isten sohasem helyeselné azokat, akik figyelmen kívül hagyják szeretetteljes irányadó mértékeit. Rádöbbentem, hogy eddig csak a saját vágyaimat hajszoltam, és nem törődtem azzal, hogy Isten szerint hogyan kellene élnem. Elhatároztam, hogy ha visszatérek Skóciába, komolyan meg fogom vizsgálni, hogy mit tanít a Biblia.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Amikor első alkalommal ismét elmentem otthon Jehova Tanúi összejövetelére, nagyon kényelmetlenül éreztem magam, és ideges voltam, de mindenki szívesen fogadott. Miután kezdtem alkalmazni a Bibliából tanultakat, a gyülekezetből egy kedves testvérnő különösen sok figyelmet fordított rám. Ő rengeteget tett azért, hogy újra úgy érezzem, én is a gyülekezethez tartozok. A korábbi barátaim továbbra is elhívtak az éjszakai bárokba, de elmondtam nekik, hogy tényleg a bibliai alapelvek szerint szeretnék élni. Később már nem keresték a társaságomat.

Régebben úgy gondoltam, hogy a Biblia nem sokban különbözik egy szabálygyűjteménytől. Ma már ezt másképp látom. Kezdtem valós személyekként tekinteni a bibliai szereplőkre, mint olyan emberekre, akiknek ugyanúgy voltak érzéseik és gyengeségeik, akárcsak nekem. Ők is követtek el hibákat, de amikor őszintén megbánták, amit tettek, Jehova Isten megbocsátott nekik. Megbizonyosodtam arról, hogy bár fiatalon egy időre hátat fordítottam Istennek, de ha minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy elnyerjem a tetszését, ő meg fog nekem bocsátani, és elfelejti a múltban elkövetett hibáimat.

Anyukám viselkedése szintén nagy hatással volt rám. Bár én elhagytam Istent, ő mindig ragaszkodott hozzá. Az, hogy mindvégig lojális volt, segített felismernem, hogy Jehova szolgálatáért megéri erőfeszítést tenni. Amikor gyerekkoromban elmentem anyukámmal házról házra prédikálni, sohasem élveztem. El sem tudtam képzelni, hogy órákon át prédikáljak az embereknek. Most azonban elhatároztam, hogy próbára teszem Jézusnak a Máté 6:31–33-ban található ígéretét: „Soha ne aggódjatok hát, és ne mondjátok: »Mit fogunk enni?«, vagy: »Mit fogunk inni?«, vagy: »Mit fogunk felvenni?« . . . Hisz tudja a ti égi Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre. Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként.” Nem sokkal azután, hogy Jehova Tanújaként megkeresztelkedtem, otthagytam a teljes idejű munkámat, kerestem egy részidejű munkát, és teljes idejű szolga lettem.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Fiatalabb koromban, amikor csak a hétvégéknek éltem, soha nem éreztem megelégedettséget. Üres volt az életem. Most, hogy teljes odaadással Jehovának szolgálok, valódi megelégedettséget érzek. Az életemnek van célja és értelme. Jelenleg a férjemmel együtt Jehova Tanúi más-más gyülekezetét látogatjuk meg minden héten, és buzdítjuk őket. Ezt a munkát tekintem a legnagyobb kiváltságnak az életemben. Nagyon hálás vagyok Jehovának, amiért kaptam tőle egy második esélyt.

[Oldalidézet a 27. oldalon]

„Már a legelső találkozásunkkor tudtam, hogy valami különlegesre bukkantam. Akkor azonban még nem éreztem úgy, hogy bármit is változtatnom kellene az életstílusomon”

[Oldalidézet a 29. oldalon]

„A dohányzásról nem tudtam lemondani a magam erejéből. Ám mégis sikerült, mert buzgón imádkoztam, és Jehova Istenre támaszkodtam”

[Oldalidézet a 30. oldalon]

„Régebben úgy gondoltam, hogy a Biblia nem sokban különbözik egy szabálygyűjteménytől. Ma már ezt másképp látom. Kezdtem valós személyekként tekinteni a bibliai szereplőkre, mint olyan emberekre, akiknek ugyanúgy voltak érzéseik és gyengeségeik, akárcsak nekem”