A BIBLIA az a könyv, mely a történelem folyamán a legtöbb emberhez eljutott. Becslések szerint 4,8 milliárd példányt adtak ki belőle. Csak a 2007-es évben több mint 64 600 000 Bibliát nyomtattak. Összehasonlításul: az ugyanebben az évben megjelent legkelendőbb regényt először 12 millió példányban adták ki az Egyesült Államokban.

A Biblia útja hosszú és viszontagságos volt. A történelem folyamán betiltották és elégették ezt a könyvet, illetve elnyomták és megölték azokat, akik fordították. Ennek ellenére a fennmaradását nem a heves üldözés fenyegette leginkább, hanem az idő vasfoga. Miért mondhatjuk ezt?

A Biblia 66 kisebb könyvből álló gyűjtemény. Ezek közül a legrégebbieket több mint 3000 évvel ezelőtt Izrael nemzetének tagjai írták le, illetve állították össze. Az írók és a másolók olyan anyagokra írták az ihletett üzenetet, melyek hamar tönkrementek: papiruszra és bőrre. Az eredeti írások közül egyet sem találtak még meg. Ám a bibliai könyvek kisebb-nagyobb részeinek ókori másolatai közül több ezer látott napvilágot. Az egyik ilyen töredék, mely a János evangéliumából tartalmaz egy részletet, mindössze néhány évtizeddel azután készült, hogy János apostol megírta az eredeti művet.

Miért olyan rendkívüli az, hogy fennmaradtak másolatok a Biblia szövegéből? És vajon a mai fordítások mennyire pontosan adják vissza az írók által feljegyzett üzenetet?

Ha arra gondolunk, hogy mi történt azoknak a népeknek a feljegyzéseivel, melyek az izraelitákkal egy időben éltek, azt kell mondanunk, hogy igazán egyedülálló, hogy a Biblia fennmaradt. A föníciaiak például az i. e. első évezred során az izraeliták szomszédai voltak. Ezek a tengeri kereskedők elterjesztették hangjelölő írásrendszerüket a Földközi-tenger egész térségében. Emellett hasznot húztak az Egyiptommal és a görög világgal folytatott kiterjedt papiruszkereskedelemből. Mindezek ellenére a National Geographic című folyóirat ezt írja: „A föníciaiak feljegyzéseiket többnyire sérülékeny papirusztekercsekre írták, s mivel ezek elpusztultak, a föníciaiakat így ma leginkább ellenségeik elfogult beszámolóiból ismerjük. Bár állítólag gazdag írásbeliséget hoztak létre, az már az ókorban teljesen elveszett.”

Mit mondhatunk az ókori egyiptomiak feljegyzéseiről? Jól ismertek a hieroglifáik, melyeket például templomok falára véstek vagy festettek. Arról is híresek, hogy először ők készítettek írásra alkalmas papiruszt. Ám a papiruszra írt egyiptomi feljegyzésekről K. A. Kitchen egyiptológus ezt mondja: „A becslések szerint azoknak a papiruszoknak, melyek körülbelül [i. e.] 3000 és a görög–római idők kezdete között keletkeztek, hozzávetőleg a 99 százaléka megsemmisült.”

És mi történt a papiruszra írt római feljegyzésekkel? Figyelj meg egy példát: Egy könyv  megjegyzi, hogy a római katonák valószínűleg egy évben háromszor kaptak zsoldot, és egy papiruszból készült bizonylatot kaptak a kifizetésről (Roman Military Records on Papyrus). A becslések szerint az Augustus uralkodásától (i. e. 27 – i. sz. 14) Diocletianus uralkodásáig (i. sz. 284–305) tartó mintegy 300 év alatt 225 000 000 ilyen bizonylatot állítottak ki. Mennyi maradt fenn ezekből? Összesen kettő olyat találtak, melyen olvasható a felirat.

Miért csak ilyen kevés, papiruszra írt ókori feljegyzés maradt fenn? A papirusz és egy másik elterjedt, írásra használt anyag, a bőr, nem időálló, és a párás éghajlaton hamar tönkremegy. Egy bibliai szótár ezt írja: „Úgy tűnik, az éghajlat miatt az ebben az időszakban [az i. e. első évezredben] készült, papiruszra írt feljegyzések csak száraz sivatagban maradhattak fenn, egy barlangban vagy valamilyen védett helyen” (The Anchor Bible Dictionary).

Az eredeti bibliai könyveket nyilvánvalóan ugyanolyan sérülékeny anyagokra írták, mint amilyeneket a föníciaiak, az egyiptomiak és a rómaiak használtak. De akkor hogyan maradt fenn a Biblia üzenete? James L. Kugel professzor feltárja ennek egyik okát. Azt mondja, hogy az eredeti iratokat „már a bibliai időkben is nagyon-nagyon sokszor” lemásolták.

Mit tapasztalunk, ha összevetjük a mai bibliafordításokat az eredeti kéziratokkal? Julio Trebolle Barrera professzor, aki a holt-tengeri tekercsekként ismert ókori kéziratok tanulmányozásával és kiadásával megbízott tudóscsoport tagja, ezt mondja: „A héber Biblia szövegét rendkívül pontosan adták tovább, ebből a szempontból össze sem lehet hasonlítani az ókori görög és latin irodalommal.” F. F. Bruce, egy elismert bibliatudós ezt mondja: „az Újszövetségre vonatkozó bizonyítékaink sokkal értékesebbek, mint azok, amelyek sok klasszikus szerző írásaira vonatkoznak, pedig a klasszikus művek hitelességét senkinek sem jut eszébe kétségbe vonni.” Majd hozzáteszi: „Ha az Újszövetség világi iratok gyűjteménye lenne, senki sem merné kétségbe vonni annak hitelességét.” Kétségtelen hát, hogy a Biblia rendkívüli könyv. Mindennap szakítasz időt az olvasására? (1Péter 1:24, 25).