Helyes, ha a keresztények megünneplik a holdújévet?

ÁZSIÁBAN minden év januárjában, illetve februárjában a világ legnagyobb népvándorlása veszi kezdetét. Több százmillió ázsiai ember utazik haza a családjához, hogy megünnepelje a holdújévet. *

A holdújév az ázsiai naptárban a legjelentősebb ünnep. Egy amerikai író elmondja, hogy ez az ünnep „ötvözi az újévi ünnepséget, a függetlenség napját, a hálaadás napját és a karácsonyt”. Az ünnep a kínai holdnaptár szerinti első újhold idején kezdődik; ez a nyugaton használt naptárak szerint a január 21. és február 20. közé eső időszak. Az ünneplés néhány napig, de akár két hétig is tarthat.

Újévkor alapvetően a megújulást ünneplik, búcsúznak a régi dolgoktól, és köszöntik az újakat. Az ünnepre való készülés magában foglalja, hogy az emberek kitakarítják és feldíszítik az otthonaikat, új ruhákat vásárolnak, és olyan ételeket készítenek, amelyeknek a neve rímel a „jó szerencse” vagy a „jólét” szavakkal. Emellett rendezik az adósságaikat és a nézeteltéréseiket. Újév napján általában megajándékozzák egymást, és kifejezik jókívánságaikat – többnyire gazdagságot és jólétet kívánnak egymásnak. Továbbá piros tasakokban „szerencsét hozó” pénzt adnak egymásnak, különleges ételeket fogyasztanak, petárdát durrogtatnak, színpompás sárkányok vagy oroszlánok táncát figyelik, vagy csupán élvezik a pihenést a családtagjaikkal, barátaikkal.

Ezeknek a szokásoknak mind van valamilyen jelentőségük. „A családtagoknak, a barátoknak és a rokonoknak az a legfontosabb, hogy megalapozzák a szerencséjüket, hódoljanak az istenek és a szellemek előtt, emellett jó szerencsét kívánjanak az új évre” – írja egy kínai ünnepekről szóló könyv (Mooncakes and Hungry Ghosts: Festivals of China). Mivel ez az ünnep rengeteg hagyományt és vallási szokást ölel fel, hogyan tekintsék a keresztények? Egyszerűen kövessék ők is a szokásokat? Vajon helyes, ha megünneplik a holdújévet?

„Ne feledd a forrását!”

Egy jól ismert kínai mondás így tartja: „Amikor vizet iszol, ne feledd a forrását!” Ez a szólás hűen tükrözi, hogy hagyományosan milyen mélységes tiszteletet érez sok ázsiai személy a szülei és az ősei iránt. A gyermekeknek természetes, hogy tisztelik a szüleiket, hisz az életüket tőlük kapták. Ez a tiszteletadás fontos szerepet tölt be az újévi ünneplésben.

Kétségtelen, hogy számos ázsiai családnak az újév előestéje az év egyik kiemelkedő eseménye. Ezen az estén a legtöbb család egy különleges  étkezésre jön össze. A világnak ezen a részén erről az alkalomról lehetőleg senki sem akar lemaradni. Az étkezőasztalnál az elhunyt családtagoknak is terítenek, mert úgy gondolják, hogy jelen van a szellemük. Az étkezésen „valódi gondolatközlés jön létre a családtagok és az őseik között” – jegyzi meg egy enciklopédia. „Megújul a kapcsolat az élők és a halottak között, így az ősök védelmezni fogják a családot az év folyamán” – írja egy másik forrásmű. Hogyan tekintsék a keresztények ezt a szokást?

A szülők iránti szeretet és tisztelet fontos a keresztényeknek is. Megfogadják Istennek ezt az utasítását: „Hallgass apádra, aki nemzett téged, és meg ne vesd anyádat, csupán mert megöregedett” (Példabeszédek 23:22). Ezenkívül engedelmeskednek a következő bibliai parancsnak is: „»Tiszteld apádat és anyádat«, ami az első parancs ígérettel: »hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig megmaradj a földön«” (Efézus 6:2, 3). Igen, az igaz keresztények fontosnak tartják, hogy szeressék és tiszteljék a szüleiket.

Ezenfelül a Biblia dicsérően beszél az építő családi együttlétekről (Jób 1:4; Lukács 15:22–24). Ugyanakkor Jehova ezt parancsolja: „Ne akadjon közted senki, aki . . . szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz” (5Mózes 18:10, 11, Katolikus fordítás). Miért tiltja ezt a Biblia? Feltárja, milyen állapotban vannak valójában a halottak: „az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak”. És mivel a halottak semmit nem tudnak, képtelenek részt venni az élők tevékenységében; sem segíteni, sem ártani nem tudnak nekünk (Prédikátor 9:5, 6, 10). Isten Fia, Jézus Krisztus a halált mély alváshoz hasonlította. A halottak ebből az alvásból csakis az eljövendő feltámadáskor ébrednek fel (János 5:28, 29; 11:11, 14).

Emellett a Biblia rávilágít, hogy a ’szellemek’, illetve az elhunytak ’lelkei’ a valóságban gonosz szellemteremtmények, akik elhunyt személyeknek adják ki magukat. Miért teszik ezt? Azért, hogy félrevezessék az embereket, és gonosz befolyásuk alá vonják őket (2Tesszalonika 2:9, 10). Isten parancsai ellenben megvédenek bennünket az ártalmas hatásoktól. A keresztények tehát a Jehova iránti szeretetükből fakadóan, valamint a biztonságuk érdekében bölcsen kerülik azokat a szokásokat, amelyek összefüggnek a családi szellemek imádatával, illetve azzal, hogy a védelmüket keressék (Ézsaiás 8:19, 20; 1Korintusz 10:20–22).

Másfelől a keresztények szeretnék tisztelni az Atyát, mivel „neki köszönheti nevét minden család az égben és a földön” (Efézus 3:14, 15). Ki ez az Atya? A Teremtőnk és Életadónk, Jehova Isten (Cselekedetek 17:26). Ezért amikor a holdújév szokásain gondolkodunk, jó, ha megkérdezzük magunktól, hogy hogyan tekinti Jehova ezeket a szokásokat, és helyesli-e őket (1János 5:3).

A házi istenek iránti hódolat

A holdújév megünneplése sok olyan népszerű szokást felölel, melyekkel az emberek kifejezik a hódolatukat számos házi isten és istenség előtt: egyebek között az ajtó istene, a föld istene, azaz védőszelleme, a gazdagság vagy a szerencse istene, valamint a konyha, más néven a tűzhely istene előtt. Vegyük például azt az elterjedt szokást, hogy hódolnak a tűzhely istenének. * A hiedelem szerint újév előtt pár nappal ez az isten az égbe utazik, hogy beszámoljon a családról Jáde császárnak, a legfőbb kínai istennek. A család egy különleges étellel és nyalánkságok meg ragadós édességek felajánlásával indítja a tűzhely istenét útjára, remélve, hogy kedvező beszámolót ad a háznépről. Azért, hogy gyorsabban odaérjen, leveszik a képét a falról, majd kiviszik és elégetik. Olykor az égetés előtt bekenik a száját édességgel. Újév előestéjén egy  új képet tesznek ki róla a konyhai tűzhely fölé, így hívják vissza a családba a következő esztendőre.

Bár számos szokás ártalmatlannak tűnhet, a keresztények szeretnék azt követni, amit Isten Szava határoz meg az imádattal kapcsolatban. Jézus Krisztus ezt mondta az imádatról: „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot” (Máté 4:10). Egyértelmű, hogy Isten azt akarja, hogy egyedül őt imádjuk. Miért? Gondolj bele: Jehova az égi Atyánk. Hogyan érezne egy apa, ha a gyermekei elvetnék őt, és egy másik apához fordulnának? Biztosan mélységes fájdalmat érezne.

Jézus úgy tekintett az égi Atyjára, mint ’az egyedüli igaz Istenre’. Jehova pedig világosan az imádói értésére adta, hogy rajta kívül ’ne legyenek más isteneik’ (János 17:3; 2Mózes 20:3). Az igaz keresztények tehát szeretnének örömet szerezni Jehovának, és nem akarnak neki csalódást vagy fájdalmat okozni azzal, hogy más isteneket szolgálnak (1Korintusz 8:4–6).

Babona és spiritizmus

A holdújév szorosan kötődik az asztrológiához is. A holdnaptárban az éveket a 12 kínai állatövi jegy egyike után nevezik el. Így beszélhetünk például a sárkány, a tigris, a majom vagy a nyúl évéről. Állítólag az adott állat meghatározza az abban az évben születettek személyiségét és viselkedését, illetve kedvez bizonyos tevékenységeknek. A holdújév sok más szokása, például az, hogy hódolnak a gazdagság vagy a szerencse istenének, kimondottan azt a célt szolgálja, hogy „jó szerencsét” hozzon. Hogyan vélekedjenek ezekről a keresztények?

Jehova a Szavában, a Bibliában megfeddte azokat, akik odafordultak „az egek imádói, a csillagok fürkészői [felé], akik újholdak idején ismertetik, mi következik” rájuk. Elítélte „a jó szerencse istenének” és „a sors istenének” az imádatát is (Ézsaiás 47:13; 65:11, 12). A Biblia arra figyelmezteti az igaz imádókat, hogy ne bízzanak valamiféle rejtélyes vagy láthatatlan befolyásban, mely állítólag a szellembirodalomhoz vagy a csillagokhoz kötődik. Ehelyett erre buzdít: „Bízzál Jehovában teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodj. Minden utadban vedd figyelembe őt, és akkor ő fogja egyengetni ösvényeidet” (Példabeszédek 3:5, 6). A babonák béklyóban tartják az embereket, a bibliai igazságok azonban szabaddá teszik őket (János 8:32).

A tetteid tükrözzék, hogy szereted Istent

Megismerni a holdújév hátterében húzódó szokásokat és hiedelmeket egy dolog, de más kérdés amellett dönteni, hogy nem veszünk részt bennük. Ha olyan közösségben élsz, ahol szokás megünnepelni a holdújévet, vagy ha a családod követi az újévi hagyományokat, komoly döntést kell hoznod.

Természetesen bátorságra és határozottságra van szükség ahhoz, hogy szilárdak maradjunk a nyomás ellenére. Egy keresztény nő, aki Ázsiában él, ezt mondja: „Nagyon féltem, mert rajtam kívül mindenki ünnepelte az újévet.” Hogyan tudott helytállni? „Egyedül annak köszönhetően tudtam szilárdan kiállni a meggyőződésem mellett, hogy megerősítettem az Isten iránti szeretetemet” (Máté 10:32–38).

Benned is ilyen erős szeretet él Jehova iránt? Minden okod megvan rá, hogy szeresd őt. Az életedet nem valamilyen rejtélyes istenségtől, hanem Jehova Istentől kaptad, akiről a Biblia ezt mondja: „nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot” (Zsoltárok 36:9). A jó szerencse vagy a tűzhely istene helyett Jehova az, aki törődik veled, és lehetővé teszi számodra a boldog életet (Cselekedetek 14:17; 17:28). Viszonozni fogod a szeretetét? Ha igen, biztos lehetsz benne, hogy gazdagon megáld (Márk 10:29, 30).

[Lábjegyzetek]

 [Kiemelt rész/kép a 23. oldalon]

Nyugtasd meg a barátaidat és a rokonaidat!

Érthető módon, amikor egy személy nem ünnepli többé a holdújévet, a barátai és a rokonai esetleg megrökönyödnek. Talán felháborodnak, megsértődnek, sőt úgy érezhetik, hogy elárulták őket. Azonban sokat tehetünk annak érdekében, hogy megőrizzük a boldog családi légkört. Figyeljük meg olyan keresztények gondolatait, akik Ázsia különböző részein élnek:

Csiang: „Már jóval az újévi ünnepség előtt meglátogattam a rokonaimat, és tapintatosan elmagyaráztam nekik, miért nem veszek többé részt bizonyos népszerű szokásokban. Vigyáztam, nehogy lekicsinyeljem a hitnézeteiket, és tiszteletteljesen válaszoltam a kérdéseikre a Bibliából. Nagyszerű szellemi beszélgetések kerekedtek.”

Li: „A holdújév előtt tapintatosan és tiszteletteljesen elmondtam a férjemnek, hogy ahhoz, hogy igazán boldog legyek, azt kell tennem, amit a lelkiismeretem diktál. Megígértem neki, hogy nem fogom kínos helyzetbe hozni a családtagjai előtt, amikor meglátogatjuk őket az ünnepi időszakban. Meglepetésemre, aznap, amikor a családtagjai az őseiknek mutattak be imádatot, a férjem elvitt egy olyan helyre, ahol részt vehettem a keresztény összejövetelen.”

Hszie: „Biztosítottam a családomat a szeretetemről, és elmondtam, hogy a hitnézeteim jobb emberré formálnak. Azután igyekeztem kimunkálni magamban az olyan keresztényi tulajdonságokat, mint a szelídség, a tapintat és a szeretet. A családtagjaim ma már tiszteletben tartják a vallásomat. Idővel a férjem tanulmányozni kezdte a Bibliát, és ő is igaz kereszténnyé vált.”

Min: „Szelíden és tiszteletteljesen beszéltem a szüleimmel. Nem kívántam nekik jó szerencsét, viszont elmondtam, hogy mindig imádkozom értük Jehovához, a Teremtőnkhöz, és kérem tőle, hogy áldja meg őket, és adjon nekik békét és boldogságot.”

Fuong: „Elmondtam a szüleimnek, hogy nem szükséges az újévig várnom arra, hogy meglátogassam a családot. Gyakorta elmentem a szüleimhez, és ennek nagyon örültek, egy idő után pedig már nem bíráltak. Az öcsém is érdeklődni kezdett, és belefogott a Biblia tanulmányozásába.”

[Kép forrásának jelzése a 20. oldalon]

Panorama Stock/​age Fotostock