Miért harcolt Jehova a kánaániták ellen?

„Irtsd ki őket mindenestül: a hettitákat, az emóriakat és a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR” (5MÓZES 20:17, ÚJFORDÍTÁSÚ REVIDEÁLT BIBLIA).

„Minden emberrel békében legyetek” (RÓMA 12:18).

NEM olyan, mintha ezek a versek ellentmondanának egymásnak? Sokak szerint nehéz összeegyeztetni Istennek azt a parancsát, hogy el kell pusztítani a kánaánitákat * azzal a bibliai intéssel, hogy békésnek kell lenni (Ézsaiás 2:4; 2Korintusz 13:11). Azoknak, akik így gondolják, úgy tűnhet, hogy ezek az utasítások erkölcsi szempontból következetlenek.

Ha lenne rá lehetőséged, hogy beszélj erről Istennel, mit kérdeznél tőle? Tekints át öt gyakran feltett kérdést és a Biblia válaszait.

1. Miért lettek elűzve a kánaániták? A kánaániták bizonyos értelemben jogtalan betelepülők voltak, mivel olyan földre mentek be, amely nem az övék volt. Miért mondhatjuk ezt? Mintegy 400 évvel korábban Isten megígérte a hithű Ábrahámnak, hogy az ő utódai birtokolják majd Kánaán földjét (1Mózes 15:18). Isten beteljesítette az ígéretét, amikor lehetővé tette, hogy Izrael nemzete – melynek tagjai Ábrahám leszármazottai voltak – elfoglalja ezt a területet. Persze néhányan azzal tiltakozhatnának, hogy a kánaániták addigra már ott éltek, ezért joguk volt ahhoz a földhöz. Mégis vitathatatlan, hogy a világegyetem Szuverénjének, Istennek kizárólagos joga van meghatározni, hogy ki hol éljen (Cselekedetek 17:26; 1Korintusz 10:26).

2. Miért nem engedte meg Isten, hogy a kánaániták együtt lakjanak az izraelitákkal? Isten ezt a figyelmeztetést adta a kánaánitákkal kapcsolatban: „Ne lakjanak földeden, nehogy bűnbe vigyenek téged ellenem. Ha az ő isteneiket szolgálnád, csapda lenne az neked” (2Mózes 23:33). Később Mózes próféta ezt mondta Izraelnek: „ezeknek a nemzeteknek a gonoszsága miatt űzi el őket előled Jehova, a te Istened” (5Mózes 9:5). Milyen mértékű volt ezeknek a nemzeteknek a gonoszsága?

Az erkölcstelenség, a pogány imádat és a gyermekáldozatok széles körben elterjedtek voltak Kánaánban. Egy bibliatörténész, Henry H. Halley elmondja, hogy a régészek „sok olyan agyagkorsót találtak, amelyek gyermekek földi maradványait tartalmazták; őket Baálnak [a kánaániták egyik kiemelkedő istenének] áldozták fel”. Hozzáteszi: „Az egész környék újszülött csecsemők temetője volt . . . A kánaániták isteneik jelenlétében vallási rítusként erkölcstelen élvezeteknek adták át magukat. Majd pedig meggyilkolták az elsőszülött gyermekeiket, hogy áldozatul mutassák be őket ezeknek az isteneknek. Úgy tűnik, hogy egész  Kánaán földjén az emberek olyanokká váltak, mint Szodoma és Gomorra lakói . . . A régészek, akik ásatásokat végeznek a kánaáni városok romjai között, azon csodálkoznak, miért nem pusztította el Isten már hamarabb őket.”

3. Más gonosz népek nem voltak a földön akkoriban? Miért csak a kánaánitákat pusztította el Isten? Már többször is előfordult, hogy Isten kiválogatta a gonoszokat, és végrehajtotta rajtuk az ítéletét. Amikor Noé napjaiban „megtelt a föld erőszakkal”, Isten vízözönt hozott a földre, és mindenkit elpusztított Noén és a családján kívül (1Mózes 6:11; 2Péter 2:5). Szodoma és Gomorra városait is elpusztította, amikor az ott lakók bűne már ’nagyon súlyos’ lett (1Mózes 18:20; 2Péter 2:6). Továbbá „a vérontás városának” nevezett asszír főváros, Ninive ellen is bejelentette ítéletét. Azonban amikor a lakói megtértek gonosz útjukról, megkegyelmezett a városnak (Náhum 3:1; Jónás 1:1, 2; 3:2, 5–10). A kánaánitákat viszont azért pusztította el, hogy megvédje Izraelt, azt a nemzetet, amelyből a Messiásnak kellett származnia (Zsoltárok 132:11, 12).

4. A kánaániták elpusztítása nem áll ellentétben Isten szeretetével? Látszólag nincs összhangban Isten szeretetével az, hogy kiirtotta a kánaánitákat (1János 4:8). De ha alaposabban megvizsgáljuk a helyzetet, nyilvánvalóvá válik benne Isten szeretete.

Isten már jó ideje látta, hogy Kánaán lakosai helytelen úton járnak. Mégsem törölte el őket, hanem türelmesen várt 400 évig, míg Kánaán lakosainak a vétke ’teljességre nem jutott’ (1Mózes 15:16).

Amikor a kánaániták bűne elérte azt a fokot, hogy már semmi remény nem volt arra, hogy megváltozzanak, Jehova véget vetett az életüknek. De nem pusztította el vakon az összes kánaánitát. Miért? Mert nem volt mindenki megátalkodott bűnös. Jehova irgalmazott azoknak, akik hajlandóak voltak megváltozni, például Ráhábnak és a gibeoniaknak (Józsué 9:3–11, 16–27; Héberek 11:31).

5. Hogyan képes a szeretet Istene elpusztítani bárkit is? Ez a kérdés érthető, hiszen nem kellemes az emberi élet elpusztítására gondolni. De Istent valójában a szeretete indította arra, hogy ilyen drasztikus lépést tegyen a gonoszok ellen. Szemléltetésként vegyünk egy példát: Amikor valakin üszkösödés indul el, az orvosnak nincs más választása, mint hogy amputálja  a fertőzött végtagot. Nyilván senki sem élvezné ezt a műveletet, de egy jó orvos tudja, hogy még rosszabb, ha hagyja, hogy tovább terjedjen a fertőzés. Mivel törődik a beteggel, elvégzi ezt a kellemetlen feladatot a beteg érdekében.

Ehhez hasonlóan Jehova sem élvezte, hogy elpusztíthatta a kánaánitákat. Saját maga jelentette ki: „nem gyönyörködöm a gonosz halálában” (Ezékiel 33:11). Ugyanakkor azt akarta, hogy a Messiás Izrael nemzetében szülessen meg. Neki kellett megnyitnia a megmentéshez vezető utat mindazok előtt, akik hitet gyakorolnak (János 3:16). Isten tehát egyszerűen nem engedhette meg, hogy megfertőzzék Izraelt a kánaániták undorító szokásai. Ezért parancsolta azt, hogy irtsák ki vagy űzzék el a kánaánitákat arról a földről. Ezzel a tettével Isten rendkívüli szeretetet fejezett ki. Ez a szeretet indította arra, hogy elvégezzen egy kellemetlen feladatot a hűséges imádói érdekében.

Tanulság nekünk

Meríthetünk valami hasznot a kánaániták elpusztításáról szóló beszámolóból? Igen, ahogy azt a Róma 15:4 is kijelenti: „mindazt, amit régebben megírtak, a mi oktatásunkra írták meg, hogy kitartásunk által és az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen.” Mit tanulhatunk a Kánaánban történtekből, és hogyan adhat ez nekünk reményt?

Sok mindent tanulunk ebből a beszámolóból. Például azt, hogy Isten irgalmasan megkímélte Ráháb és a gibeoniak életét, amikor hittel hozzá fordultak. Ez arra emlékeztet minket, hogy bárki elnyerheti Isten helyeslését, aki igazán szeretné, függetlenül attól, hogy milyen a háttere, vagy hogy milyen bűnöket követett el a múltban (Cselekedetek 17:30).

Emellett a kánaániták elpusztításáról szóló beszámoló reménnyel tölt el minket, mivel ízelítőt ad abból, amit Isten a közeljövőben fog tenni. Arról biztosít minket, hogy Isten nem fogja engedni, hogy a gonoszság legyőzze a jót. A Biblia megerősíti, hogy Isten hamarosan elpusztítja a gonoszokat, azoknak pedig, akik szeretik őt, szabadulásról gondoskodik, és lehetővé teszi nekik, hogy egy igazságos új világban éljenek (2Péter 2:9; Jelenések 21:3, 4). Akkor majd beteljesednek a következő vigasztaló szavak: „Reménykedjél Jehovában, őrizd meg útját, és felmagasztal téged, hogy örököld a földet. Meglátod, amint a gonoszok kivágatnak” (Zsoltárok 37:34).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 14. oldalon]

Elfogadhatóak a Biblia szerint a háborúk?

Vajon igazolja napjaink háborúit Istennek az a parancsa, hogy Izrael pusztítsa el a kánaánitákat? Nem, és ennek legalább három oka van:

▪ Isten ma egyetlen nemzetet sem részesít különleges bánásmódban a földön. Miután az izraeliták elvetették Jézust mint Messiást, többé már semmilyen tekintetben nem képviselték Istent, tehát ítélet-végrehajtókként sem (Máté 21:42, 43). Jehova ugyanúgy tekintett az izraelitákra, mint bármely más nemzetre (3Mózes 18:24–28). Attól kezdve egyetlen nemzet sem állíthatta jogosan magáról, hogy Isten támogatását élvezi a háborúkban.

▪ Jehova ma már nem határozza meg az imádóinak, hogy melyik országban vagy földrajzi területen éljenek. Ehelyett ’minden nemzetben és törzsben’ megtalálhatóak a szolgái a földön (Jelenések 7:9; Cselekedetek 10:34, 35).

▪ Jézus világossá tette, hogy a követői nem vesznek részt háborúkban. Amikor Jézus a küszöbönálló, Jeruzsálem elleni támadásra figyelmeztetett, arra utasította a tanítványait, hogy ne maradjanak a városban, és ne harcoljanak, hanem meneküljenek el. Ők így is tettek (Máté 24:15, 16). Az igaz keresztények ahelyett, hogy fegyvert fognának, teljes bizalmukat Isten Királyságába vetik, amely hamarosan minden gonoszságot eltöröl a földről (Dániel 2:44; János 18:36).

[Kép a 15. oldalon]

Ráháb példája azt mutatja, hogy bárki elnyerheti Isten helyeslését, aki igazán szeretné