Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Tudtad?

Tudtad?

Tudtad?

Milyen szeszes italt készítettek a bibliai időkben a boron kívül?

’A bort és a mámorító italt’ gyakran említi együtt a Biblia (5Mózes 14:26; Lukács 1:15). A szeszes ital nemcsak szőlőből, datolyából, fügéből, almából vagy gránátalmából készülhetett, hanem mézből is.

Valójában a „mámorító ital” kifejezés a sörre is utalhat. A mámorító italnak fordított héber szó egy akkád szóból származik, mellyel egy Mezopotámiában közismert árpasörre utaltak. Ennek az italnak nem volt magas az alkoholtartalma, viszont ha valaki sokat ivott belőle, nagy valószínűséggel részeg lett tőle (Példabeszédek 20:1). Néhány ókori egyiptomi sírban találtak agyagból készült kicsinyített sörfőzdéket, valamint olyan festményeket, melyek sörfőző embereket ábrázoltak. Babilonban a sör mindennapos ital volt a palotákban és a szegények otthonaiban egyaránt. A filiszteusok is ittak hasonló italt. Az archeológusok több helyen is találtak Palesztinában olyan kancsókat, melyeknek a kiöntőnyílásánál szűrő volt. Ezek az edények megszűrték a sört, és így az italt fogyasztó nem nyelte le az alapanyagként szolgáló árpa héját.

Miért volt különösen kockázatos Pál apostol napjaiban hajóra szállni az év bizonyos időszakaiban?

A kedvezőtlen széljárás miatt egy hajó, melyen Pál apostol utazott, hosszú időn át próbált nyugat felé tartani Kis-Ázsia partjai mentén. Egy bizonyos ponton túl, ahogyan arról a Biblia beszámol, a hajózás „kockázatos volt, mivel már az engesztelés napi böjt is elmúlt”. Pál elmondta az útitársainak, hogy ha megpróbálnák folytatni az utat, az veszélyes lenne „nemcsak a rakományra és a hajóra nézve, hanem a [lelkükre] nézve is” (Cselekedetek 27:4–10).

Az engesztelés napi böjt szeptember végére vagy október elejére esett. A római tengerészek tisztában voltak vele, hogy általában május 27. és szeptember 14. között biztonságos a hajózás. Úgy vélték, hogy szeptember 14. és november 11. között már veszélyes lehet tengerre szállni. November 11. és március 10. között pedig általában nem lehetett hajóval közlekedni. Ennek egyik oka a szeszélyes időjárás volt, ahogyan azt Pál későbbi részletes beszámolója is mutatja (Cselekedetek 27:13–44). A tengerészeknek szembe kellett nézniük azzal, hogy veszélyes viharok törhetnek ki, és a navigálás is sokkal nehezebb lehet. A felhők napközben eltakarták a napot, éjszaka pedig a csillagokat. A köd és az eső szintén csökkentette a látótávolságot, és elrejtette a veszélyforrásokat.

[Kép a 23. oldalon]

Fából készült, kicsinyített söröspalackok (Egyiptom)

[Forrásjelzés]

Erich Lessing/​Art Resource, NY

[Kép a 23. oldalon]

Római teherhajó (i. sz. 100-200 körül)

[Forrásjelzés]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.