Közeledj Istenhez!

’Királyságod rendíthetetlen marad’

2SÁMUEL 7:1–16

A TÖRTÉNELEM folyamán sok emberi uralkodó elvesztette a hatalmát. Néhányuk azért, mert nem választották meg őket újra, másokat pedig erőszakkal kényszerítettek a távozásra. Mit mondhatunk Jézus Krisztusról, Isten égi Királyságának Királyáról? Meggátolhatja-e bármi is, hogy Isten kinevezett Királyaként uralkodjon? A választ azokban a szavakban találjuk, melyeket Jehova az ókori Izrael királyának, Dávidnak mondott, és melyeket a Sámuel második könyvének 7. fejezetében olvashatunk.

A fejezet elejéből megtudjuk, hogy Dávidot bántotta, hogy ő, aki csupán egy emberi király, gyönyörű palotában lakik, Isten szövetségládája * viszont egy egyszerű sátorban van. Dávid elmondja, hogy szeretne egy házat, vagyis templomot építeni Jehovának, mely hozzá méltó (2. vers). De mégsem ő fogja megépíteni ezt a házat. Nátán próféta által Jehova elmondja Dávidnak, hogy az egyik fia fogja megépíteni a templomot (4., 5., 12. és 13. vers).

Jehova szívét megérintette Dávid őszinte vágya. Méltányolva Dávid érzéseit, és összhangban a próféciákkal, Isten szövetséget köt Dáviddal, miszerint fölemel, vagyis királlyá tesz majd valakit Dávid királyi vonalán, aki örökké fog uralkodni. Isten ünnepélyes ígéretét Nátán közvetíti Dávidnak: „A te házad és a te királyságod időtlen időkig rendíthetetlen marad előtted. A trónod időtlen időkig szilárd lesz” (16. vers). Ki ennek a szövetségnek az örököse, aki mindörökké uralkodni fog? (Zsoltárok 89:20, 29, 34–36).

A názáreti Jézus Dávid leszármazottja volt. Amikor egy angyal bejelentette Jézus eljövendő születését, ezt mondta: „Jehova Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, és királyként fog uralkodni Jákob házán örökké, és királyságának nem lesz vége” (Lukács 1:32, 33). Vagyis a Dáviddal kötött szövetség Jézus Krisztusban teljesedik. Jézus tehát nem azért uralkodik, mert emberek választották meg, hanem Isten ünnepélyes ígérete alapján. És az ígéretnek megfelelően Jézusé a jog, hogy örökké uralkodjon. Ne felejtsük el, hogy Isten ígéretei mindig beteljesednek (Ézsaiás 55:10, 11).

Két fontos tanulságot is levonhatunk a Sámuel második könyvének 7. fejezetéből. Először is, biztosak lehetünk benne, hogy senki és semmi nem tudja megakadályozni Jézus Krisztust abban, hogy uralkodjon. Ezért kétség sem férhet hozzá, hogy megvalósítja uralkodásának célját, ami – ahogy ki is jelentette – nem más, minthogy teljes mértékben véghezvigye Isten akaratát a földön, ugyanúgy, mint az égben (Máté 6:9, 10).

Másodszor, ebből a beszámolóból egy szívmelengető dolgot tudhatunk meg Jehováról. Emlékezz vissza, hogy Jehova látta és nagyra becsülte Dávid szíve vágyát. Megnyugtató tudni, hogy Jehova látja és értékeli, hogy szívügyünknek tekintjük az imádatát. Némely esetben, olyan dolgok, melyeket nem tudunk befolyásolni – például a romló egészség vagy az időskor –, megakadályozhatnak abban, hogy megtegyük Isten szolgálatában mindazt, amit szeretnénk. Ha mi is ezt tapasztaljuk, bárcsak vigaszt találnánk abban, hogy Jehova még a szívünk vágyát is látja, tudja, hogy teljes szívvel vágyunk arra, hogy az imádatának éljünk.

[Lábjegyzet]