Mit tanított Jézus Istenről?

„Hogy ki az Atya, azt senki sem tudja, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja őt nyilatkoztatni” (LUKÁCS 10:22).

ISTEN elsőszülött Fia az emberi élete előtt megszámlálhatatlan korszakokon át szoros kapcsolatban volt az Atyjával (Kolosszé 1:15). Így a Fiú megismerte Atyja gondolatait, érzéseit és cselekvésmódját. Amikor ez a Fiú később lejött a földre és Jézusként emberré lett, buzgón tanította az igazságot az Atyjáról. Ha odafigyelünk a tanítására, sokat megtudhatunk Istenről.

Isten neve. Isten neve, a Jehova név, rendkívül fontos volt Jézusnak. Ez a szeretett Fiú azt akarta, hogy mások is megismerjék és használják az Atyja nevét. Jézusnak már maga a neve is ezt jelenti: ’Jehova megmentés’. A halála előtti éjszakán ezt mondhatta imában Jehovának: „megismertettem . . . a nevedet” (János 17:26). Nem meglepő, hogy Jézus használta Isten nevét és megismertette másokkal. Elvégre, hogyan érthették volna meg a hallgatói az igazságot Jehováról, ha még azt sem tudják, hogy mi Isten neve, és mi annak a jelentése *?

Isten szeretete rendkívüli. Jézus egyszer így imádkozott Istenhez: „Atyám . . . már a világ megalapítása előtt szerettél engem” (János 17:24). Mivel Jézus érezte Isten szeretetét az égben, mindent megtett, hogy feltárja ennek a szeretetnek a sok csodálatos vonását.

Jézus megmutatta, hogy Jehova szeretete mindenkire kiterjed. Ezt mondta: „Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16). A „világnak” fordított görög szó nem a földre utal. Ebben a szövegkörnyezetben az emberekre, tulajdonképpen az egész emberiségre utal. Isten annyira szereti az emberi családot, hogy a legdrágább Fiát adta, hogy a hűséges emberek kiszabadulhassanak a bűn és a halál fogságából, és örök életük lehessen. Egyszerűen nem tudjuk felfogni, milyen mélységes Isten szeretete (Róma 8:38, 39).

Jézus feltárt egy nagyon megnyugtató igazságot: Jehova személy szerint minden imádóját nagyon szereti. Azt tanította, hogy Jehova olyan, mint egy pásztor, akinek minden juha egyedülálló és értékes (Máté 18:12–14). Jézus azt mondta, hogy még egy veréb sem eshet a földre úgy, hogy azt Jehova ne venné észre. Hozzátette: „Nektek pedig fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva” (Máté 10:29–31). Ha Jehova képes észrevenni, hogy egy veréb hiányzik a fészekből, mennyivel inkább odafigyel minden egyes imádójára, és törődik vele. Ha minden hajszálunkat számon tartja, akkor vajon van bármilyen apró részlet az életünkben – valamilyen szükségletünk, küzdelmünk vagy aggodalmunk –, amivel ne lenne tisztában?

Égi Atya. Az előző cikk már feltárta Jézusról, hogy ő Isten egyszülött Fia. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy ez a szeretett Fiú nagyon gyakran az Atyjának szólította Jehovát, és mások előtt is így beszélt róla. Ezt mutatják az első feljegyzett szavai is, melyeket  12 éves korában mondott a templomban. Már ekkor az Atyjának nevezte Jehovát (Lukács 2:49). Az „Atya” kifejezés közel 190-szer fordul elő az evangéliumokban. Jézus többek között az ’Atyátok’, „Atyánk” és „Atyám” kifejezésekkel utalt Jehovára (Máté 5:16; 6:9; 7:21). Az, hogy Jézus ilyen sokszor használta ezt a megnevezést, azt mutatja, hogy a bűnös, tökéletlen embereknek is lehetőségük van bensőséges, bizalmas kapcsolatot ápolni Jehovával.

Irgalmas és kész megbocsátani. Jézus tudta, hogy a tökéletlen embereknek szükségük van Jehova rendkívüli irgalmára. A tékozló fiúról szóló példázatában egy könyörületes, megbocsátó apához hasonlította Jehovát, aki tárt karokkal fogadja bűnbánó fiát (Lukács 15:11–32). Jézus szavai tehát arról biztosítanak minket, hogy Jehova alig várja, hogy a bűnös emberek szívében észrevegyen valamilyen változást, amely alapján irgalmat tanúsíthat irántuk. Jehova készséggel megbocsát a bűnbánó vétkeseknek. „Mondom nektek – szólt Jézus –, hogy ilyenformán nagyobb öröm lesz az égben egyetlen bűnös miatt, aki megbánást tanúsít, mint kilencvenkilenc igazságos miatt, akinek nincs szüksége megbánásra” (Lukács 15:7). Ki ne vonzódna egy ilyen irgalmas Istenhez?

Az Ima Meghallgatója. Jézus, mielőtt a földre jött, az égben láthatta, hogy Jehova az „Ima Meghallgatója”, és hogy kedvesek neki a hűséges szolgái imái (Zsoltárok 65:2). Éppen ezért a szolgálata során megtanította a hallgatóinak, hogy hogyan és milyen dolgokért imádkozzanak. „Ne mondjátok újra meg újra ugyanazt” – tanácsolta. Buzdította őket, hogy imádkozzanak azért, hogy ’legyen meg Isten akarata mint az égben, úgy a földön is’. Azért is imádkozhatunk, hogy mindennap legyen élelmünk, hogy Isten bocsássa meg a bűneinket, és hogy ellen tudjunk állni a kísértéseknek (Máté 6:5–13). Jézus azt tanította, hogy Jehova atyai szeretettel odafigyel szolgái imáira, válaszol a hitből fakadó, őszinte kéréseikre (Máté 7:7–11).

Jézus minden bizonnyal buzgón tanította az igazságot Jehováról, és arról, hogy Jehova valójában milyen Isten. De volt még valami, amit Jézus lelkesen megosztott másokkal. Üzenetének a fő témája az volt, hogy mi által fog Jehova változásokat előidézni világszerte, hogy megvalósítsa a földre és az emberiségre vonatkozó szándékát.

[Lábjegyzet]