Tudtad?

Mi bizonyítja a Biblián kívül, hogy Jézus történelmi személy volt?

▪ Számos történetíró, aki nem sokkal Jézus után élt, konkrétan említést tesz Jézusról. Közéjük tartozik Cornelius Tacitus, aki megírta Róma császárok uralma alatti történetét. I. sz. 64-ben tűzvész pusztított Rómában, és Tacitus beszámol róla, hogy a híresztelések szerint a katasztrófáért Néró császár volt a felelős. Tacitus szerint Néró megpróbálta azokra hárítani a felelősséget, akiket a nép keresztényeknek nevezett. Ezt írja: „Christust, akitől ez a név [Christianus, azaz keresztény] származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette” (Évkönyvek, XV. könyv, 44. pont).

Josephus Flavius zsidó történetíró is említést tesz Jézusról. Amikor arról az időszakról ír, mely Júdea római kormányzójának, Fesztusznak az i. sz. 62 körül bekövetkezett halála és utódjának, Albinusnak a hivatalba léptetése között telt el, beszámol róla, hogy a főpap, Anan (Annás) „a nagytanácsot törvényszéki ülésre hívta össze, és eléje állította Jakabot, aki testvére volt Jézusnak, akit Krisztusnak neveznek, s még néhány más embert” (A zsidók története, XX. könyv, 9. fejezet, 1. pont).

Miért nevezték Jézust Krisztusnak?

▪ Az evangéliumi beszámolók feltárják, hogy amikor Gábriel angyal megjelent Máriának, és tudatta vele, hogy Mária várandós lesz, elmondta neki, hogy a fiúgyermeknek a Jézus nevet kell adnia (Lukács 1:31). A bibliai időkben ez egy elég gyakori név volt a zsidók körében. A zsidó történetíró, Josephus 12 olyan Jézust is említ, aki nem szerepel a Bibliában. Mária fiát „a názáreti” Jézusnak nevezték, ezzel azonosították, hogy ő az a Jézus, aki Názáretből jött (Márk 10:47). Ezenkívül „a Krisztus” vagy Jézus Krisztus néven is ismertté vált (Máté 16:16). Mit jelent ez a név?

A magyar „Krisztus” szó a görög Khri·sztoszʹ szóból ered, melynek héber megfelelője a Má·síʹach (Messiás). Mindkét kifejezés szó szerinti jelentése: ’Felkent’. Másokat is helyénvalóan neveztek így Jézus előtt. Például Mózesre, Áronra és Dávid királyra is utaltak úgy, mint felkentre, ami azt jelenti, hogy felelősségteljes, hatalmi állásukra Isten által lettek kijelölve (3Mózes 4:3; 8:12; 2Sámuel 22:51; Héberek 11:24–26). Jézus, a megígért Messiás volt Jehova legkiemelkedőbb képviselője. Ezért joggal nevezték ’Krisztusnak, az élő Isten Fiának’ (Máté 16:16; Dániel 9:25).

[Kép a 15. oldalon]

Művészi ábrázolás Josephus Flaviusról