Mi az igazság a bűnről?

HA EGY beteg ember eltöri a lázmérőt, bizonyítja-e ezzel azt, hogy nincs láza? Természetesen nem. Ehhez hasonlóan csak azért, mert sokan nem értenek egyet azzal, hogy Isten mit gondol a bűnről, az még nem jelenti azt, hogy nincs is bűn. Isten Szava, a Biblia sok mindent mond erről a témáról. Tulajdonképpen mit tanít a bűnről?

Mindannyian hibázunk

Mintegy kétezer évvel ezelőtt Pál apostol a csalódottságát fejezte ki, amikor ezt írta: „a jót, melyet akarok, nem teszem, hanem a rosszat cselekszem, melyet nem akarok” (Róma 7:19). Ha őszinték vagyunk, el kell ismernünk, hogy velünk is ez a helyzet. Lehet, hogy próbáljuk betartani a tízparancsolatot, vagy valamilyen más irányadó mérték szerint igyekszünk élni, de sajnos tény, hogy mindannyian hibázunk. Nem arról van szó, hogy szándékosan teszünk így, egyszerűen csak gyarlók vagyunk. Hogy miért? Maga Pál adja meg erre a választ: „Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, már nem én viszem azt véghez, hanem a bennem lakó bűn” (Róma 7:20).

Pálhoz hasonlóan minden embernek születésétől fogva vannak hiányosságai, ami bizonyítja, hogy bűnt és tökéletlenséget örököltünk. „Mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől” – mondta az apostol. Mi ennek az oka? Így folytatja: „egy ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek . . . ” (Róma 3:23; 5:12).

Sokan nem fogadják ezt el – vagyis, hogy az ősszüleink által elkövetett bűn elidegenített minket Istentől, és hogy a bűnük miatt nem vagyunk tökéletesek –, de az igazság az, hogy ezt tanítja a Biblia. Jézus tekintélynek fogadta el Mózes első könyvét, és idézett annak első fejezeteiből. Ezzel kifejezte, hogy igaznak tartja az Ádámról és Éváról szóló beszámolót (1Mózes 1:27; 2:24; 5:2; Máté 19:1–5).

A Biblia egyik legfontosabb tanítása az, hogy Jézus a földre jött, hogy megváltsa bűnös állapotukból azokat, akik hitet gyakorolnak benne (János 3:16). Jehova gondoskodásának köszönhetően a hálás szívű emberek megszabadulhatnak egy olyan nehéz helyzetből, amelyen saját erejükből nem tudnak változtatni. A jövőnk attól függ, hogy elfogadjuk-e Jehova ezen gondoskodását. De ha nem világos előttünk, hogy Isten nézőpontjából mi a bűn, akkor nem tudjuk megérteni, hogy mit is tett Jehova a megmentésünkért, és így nem is tudjuk kifejezni érte a hálánkat.

Miért volt szükség Jézus áldozatára?

Jehova azt a lehetőséget tárta az első ember elé, hogy örökké élhet. Ádám csak akkor veszíti el ezt a csodálatos lehetőséget, ha fellázad Isten ellen. Ádám mégis fellázadt, és emiatt bűnössé vált (1Mózes 2:15–17; 3:6). Szembeszállt Isten akaratával, elveszítette a tökéletességet, és tönkretette az Istennel ápolt kapcsolatát. Amikor Isten törvényének a megszegésével bűnt követett el, elkezdett öregedni, és végül meghalt. Sajnos Ádám minden leszármazottja, így mi is, bűnben születtünk, és ezért meg kell halnunk. Miért?

A válasz elég egyszerű. Nem lehetnek tökéletes gyermekeik olyan szülőknek, akik maguk sem azok. Ádám összes leszármazottja bűnösként született, és ahogy Pál apostol írja, „a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23). Ám ennek a versnek a második fele reményre ad okot: „az ajándék pedig, amelyet az Isten ad, örök élet Krisztus Jézus, a mi Urunk által.” Vagyis Jézus áldozati halála lehetővé teszi, hogy a hálás szívű, engedelmes emberek megszabaduljanak Ádám bűnének  következményeitől (Máté 20:28; 1Péter 1:18, 19). * Mire indítson ez minket?

Krisztus szeretete „kényszerít minket”

Pál apostol ihletés alatt lejegyezte a választ a fenti kérdésre. Ezt írta: „A Krisztusban levő szeretet . . . kényszerít minket, mert úgy ítéltük meg, hogy egy ember meghalt mindenkiért . . . ; és ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki meghalt értük, és feltámadt” (2Korintusz 5:14, 15). Ha valaki megérti, hogy Jézus áldozata meg tudja szabadítani őt a bűn következményeitől, és szeretné kifejezni a háláját ezért, akkor törekednie kell arra, hogy összhangban éljen Isten elvárásaival. Ehhez többek között meg kell értenie, hogy mit vár el tőle Isten, a lelkiismeretét a Biblia irányadó mértékeihez kell igazítania, és azok szerint kell élnie (János 17:3, 17).

Ha rosszat cselekszünk, azzal kárt teszünk a Jehova Istennel ápolt kapcsolatunkban. Amikor Dávid király felismerte, hogy milyen nagy bűnt cselekedett azzal, hogy házasságtörést követett el Betsabéval, és megölette a férjét, kétségtelenül nagyon szégyellte magát. De leginkább az gyötörte, és joggal, hogy a bűneivel megbántotta Istent. Bűnbánóan így szólt Jehovához: „Egyedül teellened vétkeztem, és azt tettem, ami rossz a szemedben” (Zsoltárok 51:4). Egy másik példa József. Amikor szexuális erkölcstelenségre akarták rávenni, a lelkiismerete arra indította, hogy ezt kérdezze: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve Isten ellen?” (1Mózes 39:9).

A bűn tehát nem egyszerűen annyit jelent, hogy kellemetlenül érezzük magunkat, mert fény derülhet rá, hogy valami rosszat tettünk. És nem merül ki annyiban, hogy fel kell vállalnunk mások előtt, ha valami rosszat követünk el, vagy hogy elszámolással tartozunk érte a társadalomnak. Ha megszegjük Istennek például a szexualitásra, a becsületességre, a tiszteletre és az imádatra vonatkozó törvényeit, kárt teszünk a vele ápolt kapcsolatunkban. Ha szándékosan bűnt gyakorlunk, Isten ellenségeivé tesszük magunkat. Ezen az igazságon nagyon komolyan el kell gondolkodnunk (1János 3:4, 8).

 Megváltozott tehát a bűn? Valójában nem. Egyszerűen arról van szó, hogy az emberek ma már nem nevezik bűnnek, amit egykor annak tartottak, abban a reményben, hogy így nem tűnik olyan súlyosnak a tettük, mint amilyen valójában. Sokan vagy megnyugtatják a lelkiismeretüket, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyják azt. Aki szeretné elnyerni Isten kegyét, nem cselekedhet így. Ahogy láttuk, a bűn zsoldja, azaz következménye nem pusztán a megsebzett önérzet vagy egy kellemetlen érzés, hanem a halál. A bűn élet-halál kérdése.

De van remény, mert Jézus áldozata képes megváltani minket a bűntől, és így lehetséges a megbocsátás, ha őszintén megbánjuk a bűneinket, és felhagyunk velük. Pál ezt írta: „Boldogok, akiknek elnézték törvénytelen tetteiket, és akiknek elfedték bűneiket; boldog ember az, akinek bűnét Jehova semmiképpen nem fogja számításba venni” (Róma 4:7, 8).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 10. oldalon]

Gyökeres változás egy tanításban

A legtöbb templomba járó katolikus számára a pokol tornácának tanítása mindig is homályos volt. Ez a tanítás az elmúlt évtizedekben szép lassan a háttérbe szorult, és ma már nem is része a katekizmusnak. 2007-ben a katolikus egyház egy tanulmányt adott közre, melyben hivatalosan is törölte a pokol tornácának tanítását. A dokumentum szerint „teológiai és liturgiai érvek szólnak amellett, hogy a keresztség nélkül elhunyt csecsemők is örök boldogságot nyerhetnek” (Nemzetközi Teológiai Bizottság).

Miért e gyökeres változás? Ennek elsődleges oka az volt, hogy az egyház megszabadulhasson attól, amiről egy francia újságíró, Henri Tincq a következőket írta: „ez egy kellemetlen örökség, melyet a középkortól kezdve a XX. századig egy fondorlatos egyház védelmezett, mely előszeretettel folyamodott a pokol tornácával való fenyegetéshez, hogy arra ösztönözze a szülőket, hogy amilyen gyorsan csak lehet, kereszteljék meg a gyermekeiket.” Ám ez a változás más kérdéseket is felvet.

A hagyományon vagy a Szentíráson alapul? A pokol tornácának tanítása a XII. századi, purgatóriummal kapcsolatos teológiai vitákra vezethető vissza. A katolikus egyház azt tanította, hogy a lélek tovább él a halál után, és ezért magyarázatot kellett adnia arra, hogy mi történik azoknak a gyermekeknek a lelkével, akik nem kerülhetnek a mennybe, mert nem keresztelték meg őket, viszont arra sem kárhoztathatók, hogy a pokolra jussanak. Így született meg a pokol tornácának tanítása.

A Biblia azonban nem tanítja azt, hogy a lélek tovább él a halál után. Egyértelműen kiderül belőle, hogy a lélek nem halhatatlan, hanem amelyik lélek vétkezik, az „kiirtatik”, ’meghal’ (Cselekedetek 3:23; Ezékiel 18:4, Káldi-fordítás). Mivel a lélek nem halhatatlan, nem is létezhet olyan hely, mint a pokol tornáca. Ráadásul a Biblia azt írja, hogy a halál egy öntudatlan állapot, olyan, mint az alvás (Prédikátor 9:5, 10; János 11:11–14).

A Biblia utal rá, hogy Isten szentnek tekinti a keresztény szülők kisgyermekeit (1Korintusz 7:14). Ennek nem lenne értelme, ha a csecsemőket meg kellene keresztelni a megmentésükhöz.

A pokol tornácának tanítása gyalázatot hozott Istenre, mert hamisan mutatja be őt, mintha egy kegyetlen zsarnok lenne, pedig ő egy igazságos és szeretetteljes Atya (5Mózes 32:4; Máté 5:45; 1János 4:8). Nem is csoda, hogy ezt az Írás-ellenes tanítást sohasem tudták megérteni az őszinte keresztények.

[Képek a 9. oldalon]

Ha összhangban élünk Isten Szavával, jó kapcsolatunk lesz Istennel és az emberekkel