Vajon elfelejtettük, mi a bűn?

NEM is olyan régen a papok dörgedelmes szónoklatokat tartottak a templomba járóknak, óva intették őket a „hét főbűntől”, vagyis a bujaságtól, a torkosságtól, a fösvénységtől, a restségtől, a haragtól, az irigységtől és a kevélységtől. Meglehetősen gyakran beszéltek arról, hogy milyen borzalmas következményei vannak a bűnnek, és arra szólították fel a híveiket, hogy tartsanak bűnbánatot. „Ma viszont a legtöbb prédikációból kihagyják a bűn kellemetlen valóságát, és inkább olyan témákról beszélnek, melyek jót tesznek a hívek önbecsülésének” – jegyzi meg egy író.

Több újságíró is felfigyelt erre a tendenciára. Az alábbiakban néhány újságcikkből idézünk egy-egy részletet.

▪ „A bűnbánat és a megváltás már nem népszerű téma, mint ahogy az sem, hogy mi számít bűnnek. Ma inkább vigasztaló beszédeket tartanak arról, hogy a hívek hogyan növelhetik az önbecsülésüket és az önmaguk iránti szeretetet” (Star Beacon, Ashtabula, Ohio állam).

▪ „Ma már szinte senki sincs tudatában annak, hogy mi a bűn, és senkit sem tart vissza az attól való félelem, hogy bűnt követ el” (Newsweek).

▪ „Manapság már nem tesszük fel azt a kérdést, hogy »mit vár el tőlem Isten?«, hanem inkább azt kérdezzük, hogy »mit kaphatok én Istentől?«” (Chicago Sun-Times).

Mivel a mai társadalmat mindenféle hátterű ember alkotja, és ezért nagyobb toleranciára van szükség, az emberek vonakodnak attól, hogy megítéljék mások erkölcsi elveit. Véleményük szerint nem illik ilyesmit tenni. Úgy tűnik, hogy az számít a legnagyobb bűnnek, ha valaki bírál másokat. Ezért sokan így érvelnek: „Lehet, hogy neked beválik, amiben hiszel, de igazán nem kellene ráerőltetned másokra a véleményedet. Napjainkban az emberek más-más értékrend szerint élik az életüket. Senki sem mondhatja meg a másiknak, hogy mi számít erkölcsösnek. Mások értékrendje épp olyan jó, mint a tiéd.”

Ez az érvelés megváltoztatta az emberek szóhasználatát. A „bűn” szót már alig használják, ha komoly témákról beszélnek, sokan inkább viccelnek vele. Most már nem azt mondják, hogy egy pár „bűnben él”, hanem csak annyit, hogy „együtt él”. Nem utalnak úgy másokra, hogy „házasságtörők”, hanem azt mondják róluk, hogy „viszonyuk van egymással”. Nem neveznek senkit „homoszexuálisnak”, inkább azt mondják róluk, hogy „másak”.

Nem kérdéses, hogy megváltozott, mit tartanak az emberek „normálisnak”, illetve „bűnösnek”. De miért gondolkodnak ma másként? Mi történt a bűn fogalmával? Vajon számít az, hogy hogyan vélekedsz erről?