Levél Grenadából

Egy felejthetetlen nap a parton

SZAVAKKAL nem is lehet kifejezni, milyen nagy izgalommal jár, ha az ember megbízást kap, hogy misszionáriusként szolgáljon egy külföldi országban. Csak áll, mint egy kíváncsi kisgyerek tágra nyílt szemekkel, és azon tűnődik, milyen emberekkel fog találkozni, milyen lehet az a vidék, ahová megy, és vajon milyen lesz a szolgálat.

Miután a feleségemmel megtudtuk, hogy a megbízatásunk Grenadába szól, melynek káprázatosan szép tengerpartja mintegy 45 stranddal büszkélkedhet, nem tudtuk megállni, hogy ne időzzünk el egy kicsit azon, milyenek is lehetnek ezek a strandok. Nem is kellett sokáig várnunk! Hamarosan egy csodás napot tölthettünk az egyik ilyen partszakaszon. De ezt a napot nem az tette örömtelivé, hogy ragyogóan sütött a nap, vagy hogy szörföztünk volna, hanem sokkal inkább az emberek, akikkel találkoztunk.

A grenadai otthonunktól autóval hamar oda lehet érni a Grand Anse-i strandhoz. És bár rövid idő alatt ott vagyunk, közben nem mindennapi látványban van részünk! A kanyargós út során olyan gyönyörű tájakat láthatunk, hogy szebbet nem is nagyon lehetne elképzelni. A hegyoldalakat dús növényzet borítja, és szinte minden kanyarban hegyek, esőerdők, vízesések tárulnak a szemünk elé, és káprázatos kilátás nyílik a tengerre. Nem csoda, hogy a világ minden tájáról érkeznek ide turisták. A vidék annyira szép, hogy vezetés közben könnyen elterelődhet az ember figyelme. A kígyózó utak néhol annyira keskenyek, hogy azon tűnődünk, hogy férhet el itt két autó egymás mellett.

Jehova Tanúi kongresszusára tartottunk. Úti célunk a Grenadai Kereskedelmi Központ épülete volt, mely a Grand Anse-i strand menti út mellett áll. Nem sokkal azután, hogy megérkeztünk, közel 600-an gyűltünk össze, hogy élvezzük egymás társaságát, és tanuljunk a Bibliából. Ez a nap azonban egy hetvenes éveiben járó házaspárnak, Lesley-nek és Daphnenek volt igazán különleges, Lesley ugyanis ezen a napon készült megkeresztelkedni. Daphne már hosszú ideje várt erre az alkalomra, hiszen ő már 1958 óta Jehova Tanúja.

Jehova Tanúi számára a keresztelkedés, mely vízben való teljes alámerítést jelent, nagyon fontos esemény. De ezt megelőzően pontos ismeretet kell szerezni a Bibliából, és alkalmazni is kell a tanultakat. A keresztelkedés egy nyilvános szertartás, mellyel azt fejezik ki mások előtt, hogy átadták az életüket Jehova Istennek.

Korábban felkértek rá, hogy a kongresszuson tartsak egy előadást, és  fejtsem ki, mit mond a Szentírás a keresztelkedésről. Az előadás végén Lesley és még két másik keresztelkedő állt fel. Lesley szépen vasalt fehér inget és nyakkendőt viselt, arcán pedig széles mosoly ült. Ezt a kérdést tettem fel nekik: „Megbántad-e bűneidet, és átadtad-e magad Jehovának, hogy az ő akaratát cselekedd?” Mindhárman őszintén, meggyőződéssel mondtak igent.

Lesley története nagyon megindított. Több évtized telt el úgy, hogy nem akarta tanulmányozni a Bibliát. De aztán történt valami. A feleségével ellátogattak egy másik szigetre, és megbeszélték, hogy amíg ott vannak, mindketten a saját vallásuk szertartásait fogják látogatni. „Te mész a te egyházadhoz, én meg az enyémhez” – mondta Lesley Daphnenek.

Lesley elvitte a feleségét a Királyság-teremhez, ő meg a közelben lévő anglikán templomba ment, az istentisztelet után pedig visszament érte. Itt kedves, barátságos emberek fogadták, és szeretettel üdvözölték, pedig nem is ismerték. Ez nagyon meghatotta Lesley-t. A templomban egy árva szót sem szóltak hozzá. „Ez volt az utolsó alkalom, hogy templomba mentem! – mondta Daphnenek. – Senki sem jött oda hozzám beszélgetni, még a pap sem. Még csak nem is köszöntek. Észre sem vették, hogy ott vagyok.” Lesley döntése, hogy szakít az egyházával, végleges volt.

Lesley ezután belevetette magát Isten Szavának szorgalmas tanulmányozásába. Most pedig készen állt arra, hogy megkeresztelkedjen. A keresztelkedők lementek a partra, mi pedig elkísértük őket. Jehova Tanúi legtöbb kongresszusán keresztelőmedencét állítanak fel, de itt nem volt szükség erre, mivel nagyon közel van a tenger. Csak át kellett sétálnunk az út túloldalára.

A hihetetlenül szép, fehér homokkal borított Grand Anse-i part körülbelül három kilométer hosszú. A víz gyönyörű kék, és szinte egész évben kellemes a hőmérséklete. Amikor az emberek megláttak minket a parton, nem tudták hová tenni, hogy mit csinálunk mi itt ilyen szépen felöltözve, a férfiak ingben, nyakkendőben, a nők pedig alkalmi ruhában. Lesley átöltözött, pólót és rövidnadrágot vett fel. Képzeld csak el, mit érezhetett Daphne, amikor mintegy 50 év után végül a férje is megkeresztelkedett! A déli szikrázó napsütésben Daphne arca csak úgy ragyogott a boldogságtól. Még a turisták is osztoztak az örömünkben, velünk együtt ők is megtapsolták a keresztelkedőket.

Csodaszép kék égbolt, fehér homok és szelíd hullámok. Igen, ez a part már csak a szépségével is dicsőséget szerez a Teremtőnek. Ám az még nagyobb dicsőséget szerzett neki, amint ez a három, újonnan megkeresztelkedett személy feljött a vízből. Figyelve őket szívünket melegség hatotta át. Ez valóban egy felejthetetlen nap volt, Lesley-nek és Daphnenek pedig életük eddigi legszebb napja.