Tudtad?

Miért esik szó a korintusziaknak írt első levélben a bálványoknak áldozott húsról?

▪ Pál apostol ezt írta: „Továbbra is mindent megegyetek, amit a húspiacon árulnak, nem tudakozódva a lelkiismeretetek miatt” (1Korintusz 10:25). Vajon honnan került a piacra a hús?

A görög és a római templomokban az állatok feláldozása számított a legfontosabb szertartásnak. Ám a szertartás során nem ették meg az összes húst, és ami megmaradt, az a húspiacra került. Egy könyv megjegyzi: „A szertartást végzőkre . . . olykor szakácsként és/vagy mészárosként utalnak. Ők az áldozatra szánt állat leöléséért kaptak a húsból, és a rájuk eső hús egy részét eladták a piacon” (Idol Meat in Corinth).

Tehát a piacon nemcsak olyan húst lehetett kapni, mely a vallásos szertartásokból maradt meg. Egy ásatás során, melyet Pompeji romvárosának húspiacánál (latinul macellum) végeztek, egész juhcsontvázakat is találtak. Henry J. Cadbury bibliatudós szerint ez arra utal, hogy a húspiacon „valószínűleg lehetett vásárolni élőállatot, ezenkívül a macellumon vágtak is le állatokat, valamint a templomban leölt vagy feláldozott állatok húsát is árusították”.

Pál a fentiekkel rámutatott, hogy csak azért, mert a hús egy templomban lett feláldozva, még nem lett önmagában beszennyezett, ezért ha a keresztények a piacon vettek belőle, azzal még nem folytak bele a pogány szertartásokba.

Miért volt rossz a viszony a zsidók és a szamáriaiak között Jézus napjaiban?

▪ A János 4:9-ben arról olvasunk, hogy ’a zsidók nem érintkeztek a szamáriaiakkal’. Ennek az elkülönülésnek az eredete feltehetőleg arra az időre nyúlik vissza, amikor Jeroboám bevezette a bálványimádatot Izrael északi tíztörzs-királyságában (1Királyok 12:26–30). A szamáriaiak az északi királyság fővárosából, Szamáriából származtak. Idővel az északi királyság összes lakójára szamáriaiként utaltak. A tíztörzs-királyságot i. e. 740-ben az asszírok leigázták, és pogány vallású idegeneket telepítettek be. A betelepülők és a helyiek között létrejött vegyes házasságoknak nyilvánvalóan része volt abban, hogy a szamáriaiak még inkább eltávolodtak az igaz imádattól.

Néhány évszázaddal később, amikor a babiloni száműzetésből visszatért zsidók elkezdték újjáépíteni Jehova templomát és Jeruzsálem falait, a szamáriaiak igyekeztek leállítani a munkát (Ezsdrás 4:1–23; Nehémiás 4:1–8). A vallásos versengés csak fokozódott, amikor a szamáriaiak templomot építettek maguknak a Gerizim-hegyen, valószínűleg az i. e. negyedik században.

Jézus napjaiban a „szamáriai” kifejezés inkább vallási, semmint földrajzi értelemben volt használatos. Azt nevezték szamáriainak, aki ahhoz a vallási szektához tartozott, amely Szamáriában volt népszerű. A szamáriaiak még Jézus napjaiban is a Gerizim-hegyen mutattak be imádatot, a zsidók pedig megvetették és lenézték őket (János 4:20–22; 8:48).

[Kép a 12. oldalon]

Állatáldozat bemutatását ábrázoló agyagtál (i. e. VI. század)

[Forrásjelzés]

Musée du Louvre, Paris

[Kép a 12. oldalon]

Jeroboám bevezette a bálványimádatot