A Biblia képes megváltoztatni az életünket

MIÉRT változtatott az életén egy férfi, aki csatlakozott egy fegyveres lázadó csoporthoz, és tolvaj volt? Mi indított arra egy élsportolót, hogy feladja korábbi céljait? Mi lett az eredménye annak, hogy egy apa soha nem mondott le a fiáról? Olvasd el a történetüket.

„A sötét múltam ellenére boldog vagyok” (GARRY P. AMBROCIO).

ÉLETKOR: 47

SZÜLETÉSI HELY: FÜLÖP-SZIGETEK

HÁTTÉR: EGY FEGYVERES LÁZADÓ CSOPORT TAGJA VOLT

A MÚLTAM: Egy kisvárosban, Vintarban nőttem fel. A völgyet, ahol laktunk, zöld hegyek ölelik körül és tiszta vizű folyók szelik át, és mindig jó a levegő. Az életünk mégsem volt könnyű. Többször ellopták az állatainkat, és betörtek hozzánk.

Tizenéves koromban elég sokat ittam a barátaimmal, dohányoztam, és loptam is, hogy legyen pénzem a szenvedélyeimre. Még a nagymamámtól is loptam ékszereket. A hadsereg azt hitte, hogy az Új Néphadseregnek nevezett lázadó csoporthoz tartozom, és ezért nemegyszer csúnyán összevertek. Ezek után úgy döntöttem, hogy csatlakozom a lázadókhoz. Öt éven át a hegyekben éltem az Új Néphadsereg harcosaival. Ez nagyon kemény időszak volt. Folyton úton voltunk, nehogy ránk találjon a hadsereg. De aztán belefáradtam az állandó bujkálásba, és feladtam magam Ilocos Norte tartomány kormányzójának. Ő jól bánt velem, és még segített is, hogy rendes munkát találjak. Ám a régi rossz szokásaimmal nem tudtam felhagyni, betörtem az emberek otthonaiba, és félelemben tartottam másokat.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Az egyik munkatársnőm, Loida Jehova Tanúja volt. Ő mutatott be Jovenciónak, aki elkezdte velem tanulmányozni a Bibliát. De a régi szokásaimmal sehogy sem tudtam szakítani. A tanulmányozások előtt általában még gyorsan elszívtam egy cigarettát. Ráadásul még mindig követtem el bűncselekményeket. A rendőrség végül is elkapott, és 11 hónapra börtönbe zártak. Ez idő alatt sokat imádkoztam Jehovához, és a segítségéért könyörögtem. A bocsánatáért esedeztem, és kértem, hogy a szent szelleme által vezessen és adjon erőt.

Aztán egy Tanú meglátogatott a börtönben, és hozott nekem egy Bibliát. Miközben olvastam, felismertem, hogy Jehova irgalmas, szerető Isten, és hogy megbocsátja a bűnöket. Ráébredtem, hogy velem is irgalmas volt, amikor lehetőséget adott, hogy megismerjem őt. Arra kértem, hogy adjon erőt, hogy le tudjam küzdeni a rossz szokásaimat.  A Példabeszédek 27:11 mély nyomot hagyott bennem. Úgy éreztem, mintha Jehova egyenesen nekem mondaná ezeket a szavakat: „Légy bölcs, fiam, és örvendeztesd meg szívemet, hogy megfelelhessek annak, aki gúnyol engem.”

A szabadulásom után újra elkezdtem tanulmányozni a Bibliát a Tanúkkal, eljártam az összejöveteleikre, és igyekeztem a bibliai alapelvek szerint élni. Jehova segítségével végül sikerült felhagynom a rossz szokásaimmal, majd pedig átadtam az életemet neki.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? A sötét múltam ellenére boldog vagyok. Bár visszataszító szokások rabja voltam, mostanra már egészen más ember lettem (Kolosszé 3:9, 10). Megtiszteltetésnek tartom, hogy Jehova tiszta népéhez tartozhatom, és hogy segíthetek másoknak megismerni a mindenható Istent, Jehovát.

„Szerettem volna Brazília színeiben indulni az olimpián” (JULIANA APARECIDA SANTANA ESCUDEIRO).

ÉLETKOR: 31

SZÜLETÉSI HELY: BRAZÍLIA

HÁTTÉR: KIEMELKEDŐ SPORTOLÓ VOLT

A MÚLTAM: Londrina városában nevelkedtem. A környéket többnyire szegény emberek lakták, ám az mégis tiszta és békés volt. Tízéves koromban a bátyám arra buzdított, hogy kezdjek el én is taekwondózni. Ennek a harcművészetnek a neve azt jelenti, hogy ’a lábbal és kézzel küzdés művészete’. Apának nem tetszett az ötlet, de végül is beleegyezett.

Nagyon keményen edzettem, és sok bajnokságot megnyertem Paraná államban. Később országos versenyeken is első helyezést értem el, és 1993-ban elnyertem a bajnoki címet. Szerettem volna nemzetközi versenyeken is indulni, de mivel szegények voltunk, nem volt pénzünk a külföldi utakra.

Bíztam benne, hogy a taekwondo egyszer olimpiai sportág lesz, és végül így is lett. Szerettem volna Brazília színeiben indulni az olimpián, ezért nagyon sokat edzettem. Emellett szponzori támogatással versenyezhettem Franciaországban, Vietnamban, Dél-Koreában és Japánban, valamint részt vehettem a dél-amerikai játékokon is. A következő célom az volt, hogy induljak a pánamerikai játékokon, és mivel nagyon jól szerepeltem a korábbi versenyeken, bekerültem a közé a három sportoló közé, aki majd részt vehet ezen a tornán 2003-ban a Dominikai Köztársaságban, Santo Domingóban.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? 2001-ben a barátom és én találkoztunk Jehova Tanúival, és elkezdtük velük tanulmányozni a Bibliát. Eleinte nem voltam túl lelkes. Sokszor nem tudtam figyelni a fáradtság miatt, és gyakran még el is bóbiskoltam a tanulmányozás alatt. De a tanultak elérték a szívemet, és ez a következő nagyszabású versenyen nyilvánvaló is lett.

Mivel beválogattak a pánamerikai játékokon induló csapatba, a mestereim beneveztek egy versenyre a nagy megmérettetés előtt. Amikor kezdetét vette a mérkőzés, és harcolnom kellett  volna, én csak álltam mozdulatlanul. Azt kérdeztem magamtól, hogy mit keresek én itt. Egyszeriben belém hasított a felismerés, hogy egy keresztény nem harcolhat másokkal, még akkor sem, ha csak sportról van szó. A következő bibliai parancs jutott eszembe: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Máté 19:19). Sarkon fordultam, és elmentem. Senki sem hitt a szemének.

Miután hazaértem, le kellett ülnöm, hogy végiggondoljam, mit fogok kezdeni az életemmel. Kezembe vettem Jehova Tanúi egyik füzetét, mely arról szólt, hogy mit kíván meg tőlünk Isten. Az egyik helyen utalt a Zsoltárok 11:5-re, mely ezt mondja Jehováról: „gyűlöli a lelke mindazt, aki az erőszakot szereti.” Ez szíven talált. Eldöntöttem, hogy abbahagyom a taekwondózást.

A mestereim egyáltalán nem örültek ennek. Próbáltak rávenni, hogy gondoljam meg magam. Azt mondták, hogy én vagyok a legjobb az országban, és minden esélyem megvan rá, hogy kijussak az olimpiára. De én hajthatatlan voltam.

A barátommal ekkor már házasok voltunk. Sőt, ő már el is járt a Tanúkkal prédikálni. Mindig olyan boldogan jött haza és mesélt arról, hogy milyen jó beszélgetései voltak az emberekkel. Tudtam, hogy ha én is szeretnék részt venni ebben a munkában, változtatnom kell az életemen. Kiléptem az egyházamból, és idővel alkalmassá váltam arra, hogy megkeresztelkedjek, és Jehova Tanúja legyek.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? A férjemmel igyekszünk alkalmazni a Biblia alapelveit a házasságunkban. Ennek köszönhetően nagyon boldogok vagyunk, és teljes közöttünk az összhang. Örömmel támogatom abban, hogy el tudja látni a feladatait a gyülekezetünkben. Küzdhettem volna az olimpiai aranyéremért, és azért, hogy híres legyek, de meg vagyok győződve róla, hogy ez az igazságtalan világ semmi olyat nem tud nyújtani, ami felérhetne azzal a kiváltsággal, hogy Jehova Istent szolgálhatom.

„Az édesapám soha nem mondott le rólam” (INGO ZIMMERMANN).

ÉLETKOR: 44

SZÜLETÉSI HELY: NÉMETORSZÁG

HÁTTÉR: BIZTONSÁGI ŐR VOLT EGY DISZKÓBAN

A MÚLTAM: Egy bányászvárosban, Gelsenkirchenben születtem, egy vallásilag megosztott családban. Az édesapám Jehova Tanúja volt, de az édesanyám ellenezte, hogy a bátyámat, a két nővéremet és engem a vallása szerint neveljen. Apa kamionsofőr volt, és mindennap legalább tíz órát dolgozott. Sokszor hajnali kettőkor vagy háromkor kezdte a munkát, de mindig fordított időt arra, hogy Istenről tanítson minket. Én azonban egyáltalán nem értékeltem az erőfeszítéseit.

15 éves koromban elegem lett abból, hogy eljárjak vele a vallásos összejövetelekre. Fellázadtam. Egy évvel később beléptem egy bokszklubba. A következő két évben elég sok fejfájást okoztam apának, és 18 évesen elköltöztem otthonról.

A sport volt a mindenem. Volt, hogy egy héten hatszor is lementem edzeni, először bokszoltam, utána pedig súlyzóztam. A hétvégéken a barátaimmal gyakran diszkókba mentünk  szórakozni. Egyszer összeverekedtem egy elég ijesztő kinézetű férfival, de könnyedén elbántam vele. A diszkó tulajdonosa felfigyelt rám, és azon nyomban felajánlotta, hogy dolgozzak neki mint biztonsági őr. Jó pénzt ígért, ezért elfogadtam az ajánlatát.

A hétvégéken dolgoztam, az én feladatom volt eldönteni, hogy ki mehet be a diszkóba, és ki nem. Cseppet sem unatkoztam, hiszen akár 1000-en is elfértek bent. Gyakoriak voltak a verekedések. Volt, hogy fegyverekkel és törött üvegekkel fenyegettek meg. Néhányan, akiket nem engedtem be, vagy kidobtam a diszkóból, az utcán vártak, hogy bosszút állhassanak. Ekkor 20 éves voltam, és legyőzhetetlennek éreztem magam. De valójában nagyon vad voltam, agresszív, büszke, nagyravágyó és makacs.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Az édesapám soha nem mondott le rólam. Gondoskodott arról, hogy mindig megkapjam Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokat *, bárhol laktam is. De csak gyűltek a szobámban, bele sem néztem egyikbe sem. Aztán egy nap úgy gondoltam, belelapozok egy-két folyóiratba. Olvastam arról, hogyan lesz vége a mai politikai, gazdasági és vallási rendszernek, és ez arra indított, hogy felhívjam a nővéremet. Ő és a férje Jehova Tanúi voltak. Felajánlották, hogy tanulmányozzák velem a Bibliát, én pedig beleegyeztem.

A Galácia 6:7-ben található alapelv arra ösztönzött, hogy változtassak az életemen. Tapasztalatból tudtam, hogy bármit mondok vagy teszek, és bárhogyan döntök is a jelenben, az hatással lesz a jövőmre. Az Ézsaiás 1:18 is nagyon sok erőt adott. Itt ez áll: „No, gyertek, rendezzük a dolgokat egymás között – így szól Jehova. – Még ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérré lesznek, mint a hó”. Attól fogva, hogy elkezdtem tanulmányozni, ez a vers nagyon sokat segített abban, hogy ne érezzem értéktelennek magam, és hogy ne gondoljam azt, hogy számomra nincs visszaút.

Mindössze hat hónap leforgása alatt óriási változtatásokat tettem az életemben. Ám ez nem volt könnyű. Ki kellett szakadnom a környezetemből, és ott kellett hagynom az erőszakos társaságot is. Ezért beszéltem a barátaimnak arról, hogy tanulmányozom a Bibliát, és azt is elmondtam nekik, miket tanultam. Ők erre kerülni kezdtek, és papnak csúfoltak. A nővérem segítségével sikerült egy másik állást találnom.

Kezdtem eljárni az összejövetelekre is a nővéremmel és a férjével, bár a Királyság-terem, ahová jártak, 30 kilométerre volt az otthonomtól. Igaz, volt egy Királyság-terem közelebb is, de tartottam attól, hogy ott olyanokkal fogok találkozni, akik már gyermekkorom óta ismernek. Attól is féltem, hogy a lakóhelyemhez közel prédikáljak. Mi lesz, ha találkozom valakivel, akit nemrég kidobtam a diszkóból, vagy akinek kábítószert adtam el? Azonban a testépítés során megtanultam egy fontos dolgot: azokra a feladatokra van a leginkább szükségünk, melyeket a legnehezebbnek érzünk. Ezért amint alkalmassá váltam arra, hogy prédikáljak, annyit prédikáltam, amennyit csak tudtam.

De volt még egy másik nehézség is, mellyel meg kellett küzdenem, mégpedig az, hogy nem szerettem olvasni és tanulni. Ám tudtam, hogy ha azt akarom, hogy erős legyen a hitem, önfegyelemre van szükségem, és mélyrehatóan kell tanulmányoznom a bibliai igazságokat. Rájöttem, hogy ez is olyan, mint a súlyemelés: erőfeszítés nélkül nincs eredmény.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Először is, az igazságnak köszönhetem, hogy még élek. Noha mind a mai napig küzdenem kell a gyengeségeimmel, az életem örömteli, mert boldog házasságban élünk a feleségemmel, aki egy nagyszerű keresztény asszony. Jehova Tanúi között igaz barátokra leltem, és bennük teljesen megbízhatok. Az édesapám öt évvel ezelőtt meghalt, ám még a halála előtt része lehetett abban az örömben, hogy visszakapta a fiát.

[Lábjegyzet]