Közeledj Istenhez!

’Igyekezett megenyhíteni Jehova arcát’

„ANNYIRA értéktelennek éreztem magam” – mondja egy férfi, aki istenfélő családban nevelkedett, de aztán egy ideig nem Isten irányadó mértékei szerint élt. Miközben igyekezett rendbe hozni az életét, attól félt, hogy Isten sosem fog megbocsátani neki. Ám reményt öntött belé a Manasséról szóló bibliai beszámoló, mely a 2Krónikák 33:1–17-ben lett feljegyezve. Ha már veled is előfordult, hogy értéktelennek érezted magad a múltban elkövetett bűneid miatt, alighanem vigasztalónak fogod találni Manassé történetét.

Manassé istenfélő családban nevelkedett. Édesapja, Ezékiás, Júda egyik legkiemelkedőbb királya volt. Manassé körülbelül három évvel azután született, hogy Isten csoda által meghosszabbította az édesapja életét (2Királyok 20:1–11). Ezékiás kétségkívül Isten irgalmából kapott ajándéknak tekintette a fiát, és minden bizonnyal megpróbálta megszerettetni vele a tiszta imádatot. Ám a gyermekek nem mindig követik istenfélő szüleik példáját. Manasséval is ez volt a helyzet.

Manassé még csak 12 éves lehetett, amikor meghalt az édesapja. Sajnos, „azt tette, ami rossz Jehova szemében” (1., 2. vers). Vajon olyan tanácsadók befolyásolták, akik semmibe vették az igaz imádatot? A Biblia nem tér ki erre. Azt azonban feltárja, hogy Manassé nagyon mélyre süllyedt, mivel bálványokat imádott, és kegyetlen volt: oltárokat állított fel hamis isteneknek, feláldozta a saját fiait, spiritizmust gyakorolt, és elhelyezett egy faragott képmást Jehova templomában Jeruzsálemben. Manassé makacsul semmibe vette Jehova figyelmeztetéseit, pedig annak köszönhette az életét, hogy Jehova csodát tett az apjával, Ezékiással (3–10. vers).

Jehova végül megengedte, hogy Manassét bilincsbe verjék, és Babilonba vigyék. Manassénak a fogságban volt ideje elgondolkodni az addigi életén. Vajon belátta végre, hogy a tehetetlen és élettelen bálványok nem tudták megvédeni? Vajon eszébe jutott, miket tanult istenfélő édesapjától, amikor még gyermek volt? Bárhogy volt is, egy biztos: Manassé megváltozott. A beszámoló ezt írja: „igyekezett megenyhíteni Istenének, Jehovának az arcát, * és nagyon megalázta magát . . . Kitartóan imádkozott Hozzá” (12–13. vers). De megbocsáthat-e Isten egy olyan embernek, aki ennyire súlyos bűnöket követett el?

Jehovát nagyon megérintette Manassé őszinte bűnbánata. Meghallgatta, amikor irgalomért könyörgött hozzá, „és visszavitte őt Jeruzsálembe, a királyságába” (13. vers). Manassé pedig bűnbánatának bizonyítékaként mindent megtett, amit csak tudott, hogy helyrehozza a hibáit: eltörölte a bálványimádatot az országban, és meghagyta az izraelitáknak, hogy Jehovát szolgálják (15–17. vers).

Ha úgy érzed, hogy a múltbeli bűneid miatt nem vagy méltó Isten megbocsátására, meríts erőt Manassé példájából. A róla szóló beszámoló része Isten ihletett Szavának (Róma 15:4). Egyértelmű hát, hogy Jehova azt szeretné, ha tudnánk, hogy ő ’kész megbocsátani’ (Zsoltárok 86:5). Jehova nem a bűnt, hanem a bűnös szívállapotát veszi figyelembe. Ha egy bűnös töredelmes szívvel imádkozik hozzá, felhagy a helytelen tettekkel, és határozott erőfeszítéseket tesz, hogy a helyes úton járjon, ’megenyhítheti Jehova arcát’, ahogy azt Manassé is tette (Ézsaiás 1:18; 55:6, 7).

Javasolt bibliaolvasás januárra:

▪ 2Krónikák 29–36 – Ezsdrás 1–10

[Lábjegyzet]