Tudta-e Isten, hogy Ádám és Éva vétkezni fog?

SOKAKAT őszintén foglalkoztat ez a kérdés. Amikor arról van szó, hogy miért engedi meg Isten a gonoszságot, egyből az első emberpárnak az Éden-kertben elkövetett bűnére terelődik a figyelem. Egyesek úgy érvelhetnek, hogy ha Isten mindent tud, akkor azt is előre tudnia kellett, hogy Ádám és Éva engedetlen lesz.

Mit árulna el Istenről, ha valóban igaz lenne az, hogy előre tudta, hogy ez a tökéletes emberpár vétkezni fog? Az azt jelentené, hogy számos rossz tulajdonsága van. Akkor ő gonosz, igazságtalan és kétszínű lenne. Néhányan úgy gondolhatják, hogy kegyetlenség volt kitenni az első emberpárt valaminek, amiről Isten előre tudta, hogy rossz vége lesz. Ebben az esetben Isten lenne a felelős, legalábbis részben, a történelem folyamán bekövetkezett minden gonoszságért és szenvedésért. Egyesek ezért még ostobának is tarthatnák.

Valóban ilyen rossz színben tünteti fel a Szentírás Jehova Istent? Ahhoz, hogy választ kapjunk erre a kérdésre, vizsgáljuk meg, mit mond a Biblia Jehova alkotásairól és személyiségéről.

„Mindaz nagyon jó volt”

Mózes első könyvében ezt olvashatjuk Isten alkotásairól, beleértve az első emberpárt is: „Isten . . . megnézett mindent, amit alkotott, és lám, mindaz nagyon jó volt!” (1Mózes 1:31). Isten tökéletesnek alkotta Ádámot és Évát, és teljesen beleillettek földi környezetükbe. Semmi hiba nem volt bennük. Ezért kétségkívül képesek voltak helyesen cselekedni, ahogy azt Isten elvárta tőlük. És mivel „Isten képmására” lettek megteremtve, képesek voltak bizonyos mértékig kimutatni Isten tulajdonságait, mint amilyen a bölcsesség, a lojális szeretet, az igazságosság és a jóság (1Mózes 1:27). Amikor visszatükrözték ezeket a tulajdonságokat, olyan döntéseket tudtak hozni, melyek a javukra váltak, és melyek örömet szereztek égi Atyjuknak.

Jehova szabad akaratot adott ezeknek a tökéletes, értelmes teremtményeknek. Ezért nem voltak olyanok, mint a robotok, hogy csak azt tegyék, ami Istennek tetszik. Most gondolkodj el azon, hogy te minek örülnél jobban: ha egy ajándékot szívből, önként adnának neked, vagy ha minden érzés nélkül, csupán kötelességtudatból. A válasz egyértelmű. Ehhez hasonlóan Istennek is mindennél többet ért volna, ha Ádám és Éva önként engedelmeskedik neki. Mivel az első emberpárnak szabad akarata volt, képesek voltak arra, hogy szeretetből engedelmeskedjenek Jehovának (5Mózes 30:19, 20).

Igazságos és jó

A Biblia feltárja, milyen tulajdonságai vannak Jehovának. A tulajdonságai miatt távol áll tőle mindenfajta bűn. Jehova „szereti az igazságosságot és a jogot”, írja a Zsoltárok 33:5. Ezért, ahogy a Jakab 1:13 kijelenti, „rossz dolgokkal . . . nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit”. Korrektségre és figyelmességre vall, hogy Isten figyelmeztette Ádámot: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. De ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz” (1Mózes 2:16, 17). Az első emberpár választhatott az örök élet és a halál között. Nem lett volna képmutatás Isten részéről, ha figyelmezteti őket, hogy ne kövessék el ezt a bűnt, miközben tudja, hogy úgyis rosszul döntenek majd?  Mivel Jehova „szereti az igazságosságot és a jogot”, nem ajánlott volna fel egy olyan választási lehetőséget, mely valójában nem is létezett.

Emellett Jehova végtelenül jóságos (Zsoltárok 31:19). Jézus így mutatott rá erre: „ki az az ember közöttetek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? Vagy ha talán halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, akkor égi Atyátok mennyivel inkább ad jó dolgokat azoknak, akik kérik őt!” (Máté 7:9–11). Isten „jó dolgokat” ad a teremtményeinek. A jóságáról tanúskodik az, ahogyan az embereket megalkotta, és ahogyan a paradicsomi otthont elkészítette nekik. Vajon egy ilyen jóságos uralkodó olyan kegyetlen lenne, hogy elkészít valakinek egy gyönyörű otthont, miközben tudja, hogy majd úgyis elveszi tőle? Nem, jó és igazságos Alkotónk nem hibáztatható az ember lázadásáért!

„Az egyedül bölcs” Isten

A Szentírás arra is rávilágít, hogy Jehova „az egyedül bölcs” Isten (Róma 16:27). Angyalai számos esetben látták megmutatkozni korlátlan bölcsességét. ’Lelkendezve kiáltottak’, amikor elkészítette a földi alkotásait (Jób 38:4–7). Ezek az értelmes szellemteremtmények kétségtelenül nagy érdeklődéssel figyelték az Éden-kertben zajló eseményeket. Mivel Isten ennyire bölcs, mi értelme lett volna annak, hogy miután megteremti a bámulatba ejtő világegyetemet és még számtalan csodálatos dolgot a földön, az angyalfiai szeme láttára megalkot két különleges teremtményt, akikről tudja, hogy kudarcra vannak ítélve? Nyilvánvalóan semmi értelme nem lett volna eltervezni egy ilyen tragédiát.

„De hogy lehet, hogy ezt egy mindentudó Isten nem látta előre?” – ellenkezhet valaki. Jehova korlátlan bölcsességéhez természetesen az is hozzátartozik, hogy képes ’kezdettől fogva megmondani a véget’ (Ézsaiás 46:9, 10). Ám nem kell minden esetben használnia ezt a képességét, ahogyan a mérhetetlen hatalmát sem. Jehova bölcsen megválogatja, hogy mikor él ezzel a képességével; akkor, amikor az ésszerű, és a körülmények megkívánják.

Egy modern, technika adta lehetőséggel szemléltethetnénk, hogy Isten miért nem használja mindig azt a képességét, hogy előre látja az események kimenetelét. Tegyük fel, hogy valaki meg akar nézni egy mérkőzést felvételről. Megteheti, hogy először az utolsó perceket nézi meg, hogy megtudja, mi a végeredmény. De nem kötelező így tennie. Ki róná fel neki, ha úgy dönt, hogy elölről nézi meg a mérkőzést? Hasonlóképpen a Teremtő is nyilván azt választotta, hogy nem nézi meg előre, mi fog történni. Inkább úgy döntött, hogy vár, és megfigyeli, hogyan viselkednek földi gyermekei az idő előrehaladtával.

Ahogy korábban már említettük, Jehova bölcsen nem úgy teremtette meg az első emberpárt, hogy a robotokhoz hasonlóan beléjük legyen programozva, mit kell tenniük. Ehelyett a szeretetéből fakadóan szabad akarattal ruházta fel őket. Ha jól döntöttek volna, azzal kimutathatják a szeretetüket, a hálájukat és az engedelmességüket, és ez nekik is, és égi Atyjuknak, Jehovának is örömet szerez (Példabeszédek 27:11; Ézsaiás 48:18).

A Szentírásból kiderül, hogy Isten sok esetben nem élt azzal a képességével, hogy tudja, mi lesz a jövőben. Például amikor a hűséges Ábrahám már majdnem feláldozta a fiát, Jehova ezt mondta: „most már tudom, hogy istenfélő vagy, mert nem tagadtad meg tőlem a fiadat, az egyetlenedet” (1Mózes 22:12). Az is előfordult, hogy egyesek a rossz viselkedésükkel  ’megbántották’ őt. Vajon akkor is így érzett volna, ha már régóta tudja, hogy így fognak viselkedni? (Zsoltárok 78:40, 41; 1Királyok 11:9, 10).

Ezek alapján csakis arra következtethetünk, hogy végtelenül bölcs Istenünk nem akarta előre tudni, hogy az ősszüleink vétkezni fognak-e. Elég ostoba és bizarr lett volna megteremteni az embereket, és utána végignézni, ami velük történik, ha már előre tudja a történet végét.

„Isten szeretet”

Isten ellensége, Sátán szította az édeni lázadást, és ennek olyan szomorú következményei lettek, mint a bűn és a halál. Sátán ezért „emberölő” lett. Továbbá „hazug ő, és a hazugság atyja” (János 8:44). Rossz indítékokkal arra törekszik, hogy szerető Teremtőnknek is rossz indítékokat tulajdonítson. Azt akarja, hogy Jehovát hibáztassák az ember bűnéért.

A szeretet a legfőbb oka annak, hogy Jehova nem akarta előre tudni, hogy Ádám és Éva vétkezni fog-e. A szeretet Isten legfőbb tulajdonsága. „Isten szeretet” – írja az 1János 4:8. A szeretet jót feltételez, nem pedig rosszat. A jót keresi másokban. Igen, Jehova Isten a szeretetéből fakadóan a legjobbat akarta az első emberpárnak.

Bár megvolt rá az esély, hogy Isten földi gyermekei rosszul döntenek, szerető Istenünk nem feltételezett rosszat a tökéletes teremtményeiről, és nem volt bizalmatlan velük. Bőségesen gondoskodott róluk, és mindent megosztott velük, amit tudniuk kellett. Teljesen érthető, hogy Isten ezért cserébe arra számított, hogy szeretettel engedelmeskednek neki, nem pedig arra, hogy fellázadnak ellene. Tudta, hogy Ádám és Éva lojális tudott volna maradni, és ez később be is bizonyosodott, hiszen sok gyarló ember, mint például Ábrahám, Jób és Dániel, képes volt erre.

„Istennél minden lehetséges” – mondta Jézus (Máté 19:26). Ez egy megnyugtató gondolat. Jehova szeretete, valamint a többi fő tulajdonsága, vagyis az igazságossága, a bölcsessége és a hatalma a biztosíték arra, hogy képes megszüntetni mindazt a rosszat, amit a bűn és a halál okozott, és a kellő időben meg is fogja tenni (Jelenések 21:3–5).

Tehát Jehova nem tudta előre, hogy az első emberpár vétkezni fog. Bár az ember engedetlensége és az abból eredő szenvedés fájdalmat okozott neki, tudta, hogy ez az állapot csak átmeneti, és semmi sem fogja megakadályozni őt abban, hogy megvalósítsa a földre és az emberekre vonatkozó örök szándékát. Buzdítunk, hogy ismerd meg jobban Isten szándékát, és azt, hogy mit tehetsz, hogy élvezhesd majd, amikor megvalósul. *

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 14. oldalon]

Jehova nem úgy teremtette meg az első emberpárt, hogy a robotokhoz hasonlóan beléjük legyen programozva, mit kell tenniük

[Oldalidézet a 15. oldalon]

Isten tudta, hogy Ádám és Éva lojális tudott volna maradni