Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Jehova minket, indiánokat is szeret?”

„Jehova minket, indiánokat is szeret?”

Levél Mexikóból

„Jehova minket, indiánokat is szeret?”

MELESIO, egy tepehuán indián férfi, időnként lejött a hegyekből munkát keresni. Ilyenkor ellátogatott a keresztény összejöveteleinkre is, és vitt magával bibliai kiadványokat a többi indiánnak. Arra kért, keressük fel őket, hogy még többet tanulhassanak a Bibliáról.

A tepehuán indiánok elszigetelten élnek a Nyugati-Sierra Madre hegységben, Észak-Közép-Mexikóban. Jehova Tanúi legközelebbi gyülekezete mintegy 240 kilométerre van tőlük. Néhányan elhatároztuk, hogy meglátogatjuk őket.

Szereztünk egy platós teherautót, sátrakat, hálózsákokat, és felszerelkeztünk gázolajjal meg 3 napi élelemmel. Durangóból indultunk hajnali 4-kor. Nyolc órán át autóztunk egy poros hegyi úton felfelé, míg el nem fogyott az út. Itt kezdődött a tepehuánok területe. De még le kellett ereszkednünk egy mély kanyonvölgybe és megmásznunk egy másik hegyet.

Az autót egy ranchitóban, azaz egy elszigetelt faluban hagytuk. A csomagjainkat gyalog cipeltük tovább. Három óra alatt értünk le a völgybe. Felvertük a sátrakat, fát gyűjtöttünk, és tüzet raktunk a vadállatok miatt. Éjszaka 3 óránként váltottuk egymást, hogy őrizzük a tüzet.

Másnap kora reggel elindultunk, hogy megmásszuk a hegyet. Olyan sok volt az ösvény, hogy nemegyszer eltévedtünk. Az egyikünk tudott egy kicsit a tepehuánok nyelvén, ezért útközben a házaknál váltottunk néhány szót az emberekkel a Bibliáról. Többen is azt mondták, hogy Los Arenalesban, ahová tartottunk, néhányan Jehova Tanúinak mondják magukat, és tartanak bibliai összejöveteleket. Meglepődtünk ugyan, de nagyon örültünk.

Mire Los Arenalesba értünk, hólyagos lett a lábunk. A településen elszórtan állnak a vályogházak, a tetejük kartonpapírból van. Nincs iskola, sem áram. Az itteniek teljesen el vannak vágva a külvilágtól, és rendkívül szegények. Főleg tortillán élnek. Melesio nagy örömmel fogadott bennünket. Ez a vékony fiatalember meghívott minket szerény otthonába. Elmesélte, hogy mindennap imádkozott Jehovához, hogy küldje el a Tanúit, hogy a családjával és a többi indiánnal még többet megtudhassanak a Bibliáról. Úgy érezte, nem tud válaszolni minden kérdésükre.

A tepehuánok sámánizmust gyakorolnak. Sastollakat és csontokat használnak talizmánként, és a természet erőit imádják. Nagyon félnek a sámánoktól, akik kihasználják őket. Melesio a városba tett utazásai során megtudta, hogy Jehova az igaz Isten, ezért megsemmisítette minden bálványimádattal kapcsolatos tárgyát. A közösség tagjai arra számítottak, hogy az istenek majd halállal sújtják. De amikor semmi sem történt vele, rájöttek, hogy Jehova hatalmasabb, mint az ő isteneik. Így hát sokan csatlakoztak Melesio családjához, amikor tanulmányozták a Bibliát a kiadványainkból.

„Mondtam nekik, hogy először is el kell égetniük az összes amulettjüket és bálványukat” – mesélte Melesio. Sokan legyőzték a babonás félelmeiket, így idővel több mint 80-an jártak a tanulmányozásra. Ez annyira fellelkesített minket, hogy úgy döntöttünk, még aznap délután tartunk egy összejövetelt. Néhányan ellovagoltak azokhoz, akik rendszeresen járnak Melesióékhoz, hogy értesítsék őket. Bár a hét közepe volt, és viszonylag későn kaptak hírt, 25-en eljöttek, ki gyalog, ki szamárháton.

Melesio tolmácsolásával válaszoltunk az emberek kérdéseire. Ilyesmik foglalkoztatták őket: „Jehova minket, indiánokat is szeret? A saját nyelvünkön is imádkozhatunk hozzá? Armageddonkor nem fog megfeledkezni rólunk, hiszen messze élünk a városoktól?” Örömmel mutattuk meg ezeknek az alázatos embereknek a Bibliából, hogy Jehova törődik a szelídekkel, bármilyen nyelven beszéljenek is, és bármennyire elszigetelt helyen lakjanak is. Kérleltek minket, hogy küldjünk valakit, hogy még többet tanulhassanak.

Az összejövetel után megosztottuk az ennivalónkat új barátainkkal. Aztán leszállt az éj, és mivel magasan voltunk a hegyekben, rendkívül hideg lett. Így hát nagyon hálásak voltunk, hogy egy szobában aludhattunk, bár az még nem volt teljesen kész. Másnap reggel rövidebb útvonalon kísértek vissza minket az autóhoz. Fáradtan, de megelégedetten indultunk vissza Durangóba.

Hálásak vagyunk, hogy megismerhettük ezeket az őszinte szívű embereket. A többségük ugyan nem tud írni és olvasni spanyolul, sőt, van, aki nem is beszéli ezt a nyelvet, mégis ég bennük a vágy, hogy tanuljanak az igaz Istenről, és szolgálják őt. Azóta, hogy ott jártunk, 6 Tanú ellátogatott hozzájuk 3 hétre. Mintegy 45 embernek segítettek jobban megismerni Jehovát. Mindannyian rendszeresen járnak az összejövetelekre.

És tudjátok, mi történt még? Az egyetlen boltban, mely Los Arenalesban van, többé nem árulnak cigarettát. Ennek az az oka, hogy nagyon sokan tanulmányozzák a Bibliát, és mind leszoktak a dohányzásról. Sőt, sokan még a kapcsolatukat is törvényesítették, és összeházasodtak.

[Kép a 24. oldalon]

Melesio a feleségével, a négy lányával és az anyósával

[Képek a 25. oldalon]

Bibliatanulmányozás és összejövetel Los Arenalesban

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

Servicio Postal Mexicano, Correos de Mexico