Utánozzuk a hitüket!

Hitt Jézusban

MÁRTA a testvére sírjára gondol. Maga előtt látja a barlangot, ahová fivérét temették, és a követ, melyet annak bejáratához támasztottak. A halál rideg valósága súlyos teherként nehezedik rá. Még mindig nem tudja elhinni, hogy szeretett testvére, Lázár meghalt. Az elmúlt négy nap eseményei teljesen összemosódnak benne. Lázár halála óta gyászol és sír, és fogadja a részvétet nyilvánító látogatókat.

Jézus ekkor érkezik meg a hegyoldalon fekvő falu, Betánia határába. Lázár mindenkinél jobban kedvelte őt. Amikor Márta meglátja Jézust, előtör belőle a fájdalom, hiszen ő az egyetlen ember a földön, aki segíthetett volna a testvérén. Ugyanakkor Jézus jelenléte némi vigaszt is nyújt neki. Bár csupán néhány percet tölt vele, kedves tekintete és őszinte együttérzése most is, mint mindig, erőt önt belé. Kérdései segítenek neki, hogy megerősödjön a hite és a feltámadásba vetett reménysége. Márta szájából ez alkalommal hangzik el élete egyik legfontosabb kijelentése: „elhittem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, az, aki eljön a világba” (János 11:27).

Mártának rendkívüli hite volt. Bár a Bibliából csak keveset tudunk meg róla, sokat tanulhatunk tőle, és erősödhet a hitünk. Ezért most nézzük meg azt a történetet, melyben a Biblia először említi Mártát.

„Sok minden miatt aggódsz és nyugtalankodsz”

Hónapokkal ezelőtt, amikor Lázár még jó egészségnek örvendett, a testvéreivel arra készülődtek, hogy vendégül lássák Jézus Krisztust, a valaha élt legjelentősebb embert. Lázár, Márta és Mária Betániában laktak, közösen egy házban, ami nem volt megszokott, mivel már mindannyian felnőtt emberek voltak. Egyes kutatók úgy vélik, hogy Márta volt a legidősebb, mert ő volt a háziasszony, és hármuk közül többször is őt említik elsőként (János 11:5). Nincs róla feljegyzés, hogy alapított-e bármelyikük családot. Mindenesetre Jézus közeli barátai lettek. Amikor Jézus Júdeában végezte a szolgálatot, náluk szállt  meg. Mivel az emberek ezen a vidéken ellenségesen és gyűlölködve fogadták, kétségtelenül nagyon hálás volt a támogatásukért, és azért, hogy békés otthonukba térhetett haza.

Márta sokat fáradozott azért, hogy a házuk kényelmes és otthonos legyen. Dolgos, szorgalmas asszony lévén, állandóan sürgött-forgott. Jézus érkezésére is lelkesen készült. Többfogásos étkezést tervezett különleges vendégének és az esetleges útitársainak. Akkoriban a vendéglátás nagyon fontos volt. A vendéget csókkal köszöntötték, levették a saruját, megmosták a lábát, és frissítő illatos olajat öntöttek a fejére (Lukács 7:44–47). Mindent megtettek, hogy a vendég szállása és ellátása kifogástalan legyen.

Mártának és Máriának még sok tennivalója volt a vendégek érkezéséig. Mária eleinte biztosan segített a testvérének, de amikor Jézus megérkezett, megváltozott a helyzet. Jézus kihasználta ezt az alkalmat, hogy tanítson. A vallási vezetőkkel ellentétben tisztelte a nőket, és örömmel tanította őket Isten Királyságáról, mely szolgálatának a fő témája volt. Mária, akiről azt gondolják, hogy finomabb lelkű volt, és többet szeretett elmélkedni, mint a nővére, leült Jézus lábához, és lelkesen hallgatta a szavait.

Képzeljük csak el, mi játszódhatott le eközben Mártában! Egyre jobban aggódott és nyugtalankodott, mert rámaradt az ételek elkészítése és a vendégek kiszolgálása. Vajon mit tett, amint a nagy sürgölődés közepette azt látta, hogy a testvére csak ül, és semmit nem segít neki? Elvörösödött mérgében, összeráncolta a szemöldökét, vagy hangosan sóhajtozott? Nem volna meglepő, ha így reagált, hiszen nem bírt mindent elvégezni egyedül.

Márta nem tudta tovább türtőztetni magát. Félbeszakította Jézust, és így fakadt ki: „Uram, nem számít neked, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd hát neki, hogy jöjjön, segítsen nekem” (Lukács 10:40). Ezek bizony erőteljes szavak voltak. Arra kérte Jézust, hogy utasítsa rendre Máriát,  és mondja meg neki, hogy segítsen a munkában.

Jézus válasza alighanem meglepte Mártát, és sok bibliaolvasó személyt is. Kedvesen így szólt hozzá: „Márta, Márta, sok minden miatt aggódsz és nyugtalankodsz. Pedig kevés dologra van szükség, vagy csak egyre. Mária a maga részéről a jó részt választotta, és nem fogják azt elvenni tőle” (Lukács 10:41, 42). De mit akart ezzel mondani Jézus? Vajon azt, hogy Márta gondolatai mindig csak a fizikai dolgok körül forogtak? Vagy hogy fölösleges volt ennyi időt fordítania az ízletes ételek elkészítésére?

Nem, nem erre utalt. Jézus jól tudta, hogy Márta tettei szeretetből fakadnak, és az indítékai tiszták. Ezzel azt sem akarta mondani, hogy a nagyszabású vendégségek mindenképpen elítélendők, hiszen korábban ő maga is örömmel vett részt azon a ’nagy fogadáson’, melyet Máté rendezett (Lukács 5:29). Tehát nem a vendéglátással volt gond, hanem inkább Márta fontossági sorrendjével. Annyira lefoglalták az előkészületek, hogy arról, ami a legfontosabb lett volna, teljesen megfeledkezett. Mi volt ez?

Jézus, Jehova Isten egyszülött Fia azért ment Márta otthonába, hogy az igazságról tanítson. Sem az ízletes ételek, sem az előkészületek nem lehettek fontosabbak ennél. Jézus bizonyára szomorú volt, hogy Márta kihagyta ezt a különleges lehetőséget, hogy erősítse a hitét, de tiszteletben tartotta a döntését. Ám Mártának azt a kérését, hogy kényszerítse arra Máriát, hogy lemaradjon a tanításáról, nem teljesíthette.

Jézus tehát kedvesen helyreigazította Mártát. Meleg hangon megismételte a nevét, hogy megnyugtassa, és biztosította őt arról, hogy nem kell oly ’sok minden miatt aggódnia és nyugtalankodnia’. Bőven elegendő lett volna, ha Márta csak egy-két fogást készít, főleg, mivel szellemi lakomán vehetett volna részt. De Jézus semmiképp sem veszi el Máriától „a jó részt”, melyet választott, vagyis hogy tanuljon tőle.

Ebből a történetből napjainkban is sokat tanulhatnak Krisztus követői. Például azt, hogy sose hanyagoljuk el a ’szellemi szükségletünket’ (Máté 5:3). Miközben igyekszünk utánozni Márta nagylelkűségét és szorgalmát, ne aggódjunk és nyugtalankodjunk annyira a kevésbé fontos dolgok miatt, hogy lemaradjunk arról, ami a legfontosabb. Elsősorban azért töltünk időt a hittársainkkal, hogy kölcsönösen bátorítsuk egymást, és szellemi ajándékot adjunk egymásnak, és nem azért, hogy pazar étkezéseket szervezzünk, vagy ilyeneken vegyünk részt (Róma 1:11, 12). Ezeken az építő alkalmakon elegendő lehet egy egyszerű étel is.

Elveszítette és visszakapta szeretett testvérét

Vajon Márta megfogadta Jézus kedves tanácsát, és tanult belőle? Nem kell találgatnunk. Annak az izgalmas beszámolónak az elején, melyet János apostol jegyzett fel Márta fivéréről, ezt olvashatjuk: „Jézus pedig szerette Mártát és ennek nővérét és Lázárt” (János 11:5). Hónapok teltek el Jézusnak az előbb említett betániai látogatása óta. Nyilvánvaló, hogy Márta nem sértődött meg, és nem neheztelt Jézusra, hanem megfogadta szeretetteljes tanácsát. E tekintetben is a hit kiváló példája, hiszen melyikünknek nincs szüksége időnként helyreigazításra.

Amikor Lázár megbetegedett, Márta fáradhatatlanul ápolta. Mindent megtett azért, hogy meggyógyuljon, és hogy enyhítse a fájdalmát. Lázár azonban egyre betegebb lett. Márta és Mária éjjel-nappal mellette voltak. Fivére beesett arca láttán Mártában biztosan felidéződtek azok az örömteli és a szomorú pillanatok, melyeket közösen éltek át az évek során.

Mikor Márta és Mária látta, hogy nem tehetnek többet Lázárért, üzenetet küldtek  Jézusnak. Ő mintegy kétnapi útra volt tőlük. Az üzenetük rövid volt: „Uram, íme, akihez vonzódsz, beteg” (János 11:1, 3). Tudták, hogy Jézus szereti a testvérüket, és hittek benne, hogy mindent meg fog tenni, amit csak tud, hogy segítsen rajta. Valószínűleg abban bíztak, hogy Jézus még időben megérkezik. De csalódniuk kellett, mert Lázár meghalt.

Márta és Mária most szomorúan gyászolja a testvérét. Előkészületeket tesznek a temetésére, és fogadják azt a sok-sok vendéget, akik Betániából és annak környékéről érkeznek. Jézusról azonban még mindig semmi hír. Az idő múlásával Márta egyre elkeseredettebb. Végül négy nappal Lázár halála után hírt kap arról, hogy Jézus a falu közelébe ért. Márta, aki mindig is a tettek embere volt, még ebben a szomorú helyzetben is késlekedés nélkül Jézus elé siet. Annyira izgatott, hogy még Máriának sem szól arról, hogy elmegy (János 11:20).

Mikor megpillantja Urát, előtörnek belőle azok az érzések, melyek már napok óta nyomasztják őt és Máriát: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Ez azonban nem jelenti azt, hogy elveszítette a hitét és a reményét, hiszen így szól Jézushoz: „tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked”. Jézus szavai megerősítik a reményét: „Feltámad a testvéred” (János 11:21–23).

Márta azt gondolja, hogy Jézus a jövőbeli feltámadásról beszél, ezért ezt mondja neki: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon” (János 11:24). Rendkívüli, hogy ennyire hisz ebben a tanításban. Ugyanis bizonyos zsidó vallási vezetők, a szadduceusok azt állítják, hogy nincs feltámadás, holott az ihletett szent iratok egyértelműen tanítják (Dániel 12:13; Márk 12:18). Márta azonban tudja, hogy Jézus azt tanítja, hogy lesz feltámadás, sőt, fel is támasztott némelyeket, bár egyikük sem volt olyan régóta halott, mint Lázár. De Márta nem is sejti, mi fog történni ezután.

Jézus felejthetetlen kijelentést tesz: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Jehova Isten hatalmat adott a Fiának, hogy a jövőben a földön mindenütt feltámassza a halottakat. Jézus ezt kérdezi Mártától: „Hiszed-e ezt?” Márta ezután mondja Jézusnak a cikk elején említett szavakat. Hisz abban, hogy Jézus a Krisztus, vagyis a Messiás, hogy ő Jehova Isten Fia, és hogy a próféták megjövendölték róla, hogy eljön a világba (János 5:28, 29; 11:25–27).

Vajon Jehova Isten és a Fia, Jézus Krisztus értékesnek tartja az ilyen hitet? Az ezt követő eseményekből világosan kiderül a válasz. Márta visszasiet a testvéréhez. Később látja, mennyire megrendül Jézus, amikor Máriával és a többi gyászolóval beszél. Annak is szemtanúja, mennyire lesújtja a halál Jézust, és hogy nem fojtja el az érzéseit, hanem könnyekre fakad. Hallja, amint Jézus azt mondja, hogy vegyék el a követ Lázár sírja elől (János 11:28–39).

Márta, aki mindig is gyakorlatias volt, erősen tiltakozik, mert Lázár már négy napja halott, és a holttestének biztosan szaga van. Jézus azonban erre emlékezteti: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, látni fogod az Isten dicsőségét?” Mártának volt hite, így megláthatta Jehova Isten dicsőségét. Akkor és ott Jehova hatalmat adott a Fiának, hogy feltámassza Lázárt. Próbáld magad elé képzelni azokat az eseményeket, melyek végérvényesen bevésődtek Márta emlékezetébe. Ahogy Jézus azt kiáltja, „Lázár, jöjj ki!”, halk nesz szűrődik ki a barlangból. A halotti pólyába tekert Lázár felkel, és a barlang bejáratához lépeget. Jézus ezt parancsolja: „Oldozzátok ki, és hagyjátok menni.” Márta és Mária önfeledten magukhoz ölelik a fivérüket (János 11:40–44). Márta csak úgy repes az örömtől, nyoma sincs többé a szomorúságának.

 Ez a beszámoló rámutat, hogy a feltámadás nem csupán ábránd, hanem valóság. Ezt a csodálatos bibliai tanítást történelmi események igazolják. Jehova és a Fia örömmel jutalmazzák meg azokat, akiknek erős hitük van, ahogy Mártát, Máriát és Lázárt is megjutalmazták. Ha olyan erős a hited, mint amilyen Mártáé volt, rád is hasonló áldások várnak. *

„Márta felszolgált”

A Bibliában ezután már csak egyszer olvashatunk Mártáról. Jézus az utolsó hetét tölti a földön, és tudja, milyen megpróbáltatások várnak rá, ezért ismét Betániában száll meg. Innen megy majd Jeruzsálembe, amely mintegy 3 kilométerre fekszik. A hét első felében Jézus és Lázár a leprás Simon házában vacsorázik, és a Biblia ekkor említi utoljára Mártát. Ezt olvassuk: „Márta felszolgált” (János 12:2).

Milyen jellemző kép ez Mártáról! Akárhányszor olvasunk róla a Bibliában, mindig szorgoskodik, és azon fáradozik, hogy gondoskodjon másokról. Milyen jó, hogy Krisztus követőinek modern kori gyülekezeteiben is vannak ilyen Mártához hasonló asszonyok, akik bátrak és nagylelkűek, és a hitük arra indítja őket, hogy szolgálatkészek legyenek. Márta alighanem továbbra is ilyen maradt. És ezt bölcsen is tette, hiszen még sok nehézség várt rá.

Néhány nappal később szörnyű fájdalom érte, elveszítette szeretett Urát, Jézust. Ráadásul azok a gyilkos szándékú, képmutató emberek, akik megölték, Lázárt is meg akarták ölni, mert a feltámadása miatt sokan hinni kezdtek Jézusban (János 12:9–11). A halál végül elszakította Mártát és szeretett testvéreit egymástól. Azt nem tudjuk, hogy mikor és hogyan, de egy dologban teljesen biztosak lehetünk: Mártának a rendkívüli hite erőt adott ahhoz, hogy mindvégig kitartson. Utánozzuk hát mi is a hitét!

[Lábjegyzet]

[Kép a 11. oldalon]

Márta még mély gyászában is odafigyelt Jézusra, és így megerősödött a hite

[Kép a 12. oldalon]

Márta ’sok minden miatt aggódott és nyugtalankodott’, de alázatosan elfogadta a helyreigazítást

[Kép a 15. oldalon]

Mivel Márta hitt Jézusban, jutalmul visszakapta a testvérét