AZ OROSZ legfelsőbb bíróságok közül kettő 2009 decemberében és 2010 januárjában szélsőségesnek minősítette Jehova Tanúi hitnézeteit. Úgy tűnik, a történelem megismétli önmagát. A szovjet uralom idején több ezer Jehova Tanúját igazságtalanul azzal vádoltak meg, hogy a nemzet ellensége. Száműzték és börtönbe meg munkatáborokba küldték őket. A rezsim összeomlása után elismerték, hogy ez méltatlan volt Jehova Tanúival szemben, és az új kormány hivatalosan is tisztázta a hírnevüket. * De úgy tűnik, néhányan ismét rágalmakat akarnak szórni rájuk.

2009 elején a hatóságok támadást indítottak Jehova Tanúi ellen, hogy korlátozzák őket a vallásszabadságuk gyakorlásában. Egyedül februárban az ügyészségek több mint 500 vizsgálatot indítottak szerte az országban. Mi volt a céljuk ezzel? Hogy fényt derítsenek a Tanúk állítólagos törvénysértéseire. A következő hónapokban a rendőrség többször is razziát tartott Királyság-termekben és magánotthonokban a Tanúk békés összejövetelein. Kiadványokat és személyes vagyontárgyakat koboztak el a Tanúktól. A hatóságok kiutasították az országból azokat a külföldi ügyvédeket, akik a Tanúknak jogi segítséget próbáltak nyújtani, és megtiltották nekik, hogy újra belépjenek az országba.

 2009. október 5-én a vámtisztek Szentpétervár közelében a határon lefoglaltak egy bibliai kiadványokból álló szállítmányt. A kiadványokat Németországban nyomtatták, és Oroszország sok-sok gyülekezetébe szállították volna. Az orosz vámhivatal veszélyes csempészárukkal foglalkozó, különleges egysége vizsgálta át a szállítmányt. Miért? Egy hivatalos okirat szerint a szállítmány „olyan anyagot tartalmazhat, mely vallási viszályt szít”.

A helyzet csakhamar kritikussá vált. Oroszország Legfelsőbb Bírósága és az Altaj-hegyvidék (Oroszország egyik köztársaságának) Legfelsőbb Bírósága szélsőségesnek minősítette Jehova Tanúi számos kiadványát, beleértve ezt a folyóiratot is, melyet éppen most olvasol. Bár Jehova Tanúi fellebbezéseket nyújtottak be, és a nemzetközi közösség is kifejezte aggodalmát, a bíróságok nem változtatták meg az álláspontjukat. A döntések még mindig érvényben vannak, és azóta is tilos ezeknek a bibliai kiadványoknak a behozatala és terjesztése Oroszországban.

Hogyan reagáltak Jehova Tanúi arra, hogy be akarják feketíteni a hírnevüket, és korlátozni próbálják a tevékenységüket? És hogyan érinthetik a bíróságok döntései Oroszország többi lakosának a vallásszabadságát?

2010. február 26-án, pénteken az Oroszországban élő mintegy 160 000 Jehova Tanúja egy különleges tájékoztató terjesztésébe kezdett. Országszerte 12 millió példányt adtak át az embereknek az Újra megtörténhet? – Kérdés Oroszország lakosaihoz című tájékoztatóból. Például a szibériai Uszolje-Szibirszkoje városában több száz Tanú már reggel fél 6-kor az utcán volt. Olyanok is voltak köztük, akiket még 1951-ben száműztek Szibériába a hitük miatt. A Tanúk a –40 °C-os hideg ellenére 20 000 tájékoztatót osztottak szét az embereknek.

A Tanúk a háromnapos kampány bejelentésére sajtókonferenciát tartottak a fővárosban, Moszkvában. Lev Levinson, az Emberi Jogi Intézet egyik szakértője röviden felidézte, milyen értelmetlen zaklatásnak és üldözésnek voltak kitéve Jehova Tanúi a náci Németországban és a Szovjetunióban. Majd megemlítette, hogy a politikai helyzet változása után hivatalosan is tisztázták Jehova Tanúit. Még ezt is mondta: „Jelcin elnök rendeletének értelmében minden olyan vallásfelekezetet rehabilitálni kellett, melyet üldöztek a szovjet uralom alatt. Ezenkívül mindent vissza kellett  adni nekik, amit elveszítettek. Jehova Tanúinak nem volt különösebb vagyonuk a szovjet uralom idején, a jó hírnevüket azonban visszakapták.”

De a hírnevük most ismét veszélyben van. „Abban az országban, mely kifejezte a sajnálatát a történtek miatt, ezeket az embereket újra alaptalanul üldözik” – jegyezte meg Levinson úr.

Vajon elérte a célját a kampány? Levinson úr ezt mondta: „A [sajtó]konferenciára jövet arra lettem figyelmes, hogy az emberek a metrón érdeklődéssel olvassák azt a kis brosúrát, melyet ma Jehova Tanúi egész Oroszországban terjesztenek.” * Figyeld meg a következő tapasztalatokat.

Egy idős asszony, aki Oroszország középső részén, egy főleg muszlimok lakta területen él, elfogadta a tájékoztatót, és megkérdezte, mi a témája. Amikor megtudta, hogy arról szól, hogyan viszonyulnak Oroszországban az emberi jogokhoz és a szabadságjogokhoz, ezt mondta: „Végre valaki foglalkozik ezekkel a kérdésekkel! Ezen a téren Oroszország megint ott tart, mint a szovjet időkben. Hálás vagyok a munkájukért.”

Cseljabinszkban egy asszony ezt mondta, amikor felkínálták neki a tájékoztatót: „Már kaptam belőle, és el is olvastam. Az önök oldalán állok. Nem ismerek még egy olyan vallást, amely ilyen szervezetten kiáll a hitéért. Szimpatikus, ahogy öltözködnek, és tetszik, hogy mindig nagyon tapintatosak. Látszik, hogy szilárdan meg vannak győződve a hitnézeteikről. Szerintem Isten önökkel van.”

Szentpéterváron megkérdezték egy férfitól, aki már kapott tájékoztatót, hogy tetszett-e neki. „Igen, tetszett – válaszolta.  – Miközben olvastam, libabőrös lettem, és még a könnyem is kicsordult. A nagymamámat is üldözték [a szovjet uralom idején]. Sokat mesélt nekem azokról, akikkel együtt volt a börtönben. Elmondta, hogy a sok bűnöző mellett voltak ott olyanok is, akiket ártatlanul zártak be a hitük miatt. Szerintem mindenkinek meg kellene tudnia, mi történt, ezért úgy gondolom, hogy jó az, amit csinálnak.”

Jehova Tanúi hálásak azért a szabadságért, melyet az elmúlt húsz évben élvezhettek Oroszországban. De sajnos, nagyon is jól tudják, milyen könnyen elvehetik tőlük ezt a szabadságot. Hogy a nemrégiben ellenük indított rágalomhadjárat ismét egy sötét, elnyomó időszak kezdetét jelzi-e, az később fog kiderülni.

Mindezek ellenére Jehova Tanúi szilárdan elhatározták, hogy bármit hoz is a jövő, továbbra is elviszik az embereknek a Biblia békés és reményt adó üzenetét. A különleges tájékoztatójukban így foglalták össze az elhatározásukat: „Az elnyomás sohasem lesz sikeres. Nem hagyunk fel azzal, hogy tapintatosan és tisztelettel beszéljünk az embereknek Jehova Istenről és Szaváról, a Bibliáról (1Péter 3:15). Akkor sem hagytunk fel a munkánkkal, amikor a náci Németország rémségeit kellett kiállnunk, akkor sem, amikor országunkban a legkegyetlenebb elnyomást kellett elszenvednünk, és most sem fogunk felhagyni vele (Cselekedetek 4:18–20).”