Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek

„ISTEN szeretet.” Vannak országok, ahol az emberek bekeretezik és kifüggesztik a falra ezeket a szavakat az otthonukban. Nem is csoda, hiszen gyönyörűen kifejezik, hogy Isten a szeretet legkiválóbb példája.

Ám sokan nem tudják, hogy e szavak a Bibliából származnak. János apostol jegyezte fel őket: „Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet” (1János 4:8). János arról is írt, mennyire szereti Isten a megváltható emberek világát: „Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16).

Ez alapján néhányan úgy gondolhatják, hogy Isten mindig kész megbocsátani, bármit tegyenek is. Sokan tényleg úgy élnek, mintha semmiért sem kellene számot adniuk neki. De csakugyan így van ez? Vajon Isten mindenkit szeret, jókat és rosszakat egyaránt? Vagy van, hogy gyűlöletet érez?

Isten szeretete és gyűlölete

A bölcs Salamon király kijelentette: „mindennek meghatározott ideje van, ideje van mindennek az ég alatt . . . : ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek” (Prédikátor 3:1, 8). Ez az alapelv rámutat, hogy bár Istent a szeretet és a kedvesség jellemzi, van, amikor gyűlöletet érez.

De mit is jelent a Biblia szerint a gyűlölet szó? Egy forrásmű ezt írja: „A Szentírásban a »gyűlölet« szónak többféle jelentésárnyalata van. Utalhat heves ellenségeskedésre, szűnni nem akaró rosszindulatra, és gyakran káröröm kíséri. Ez a fajta gyűlölet teljesen a hatalmába kerítheti az egyént, és arra készteti, hogy ártson annak, akit gyűlöl.” A gyűlölet szónak ezt a jelentését jól ismerjük, és az egész világon láthatjuk a gyűlölködő viselkedés következményeit. Ám ugyanez a forrásmű még ezt is hozzáfűzi: „A »gyűlölet« olyan erős ellenérzést is jelenthet, melyhez nem társul ártó szándék.”

Most a szónak ezt a jelentését vizsgáljuk, vagyis azt, hogy valaki undorodik, iszonyodik valamitől, de nincs benne rosszindulat vagy ártó szándék. Érezhet Isten ilyenfajta gyűlöletet? Figyeljük meg, mit ír a Példabeszédek 6:16–19: „Hat dolog van, amit Jehova gyűlöl, és hét dolog, ami utálatos a lelkének: a kevély szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, az álnok tervet forraló szív, a gonoszságra siető lábak, a hazugságot szóló hamis tanú, s aki viszályt támaszt a testvérek között.”

Isten tehát bizonyos cselekedeteket gyűlöl. Azonban nem feltétlenül gyűlöli a személyt, aki ilyesmiket tesz. Figyelembe veszi az enyhítő körülményeket, például a gyarlóságot, a környezetet, a neveltetést és a tudatlanságot  (1Mózes 8:21; Róma 5:12). A Példabeszédek könyvének írója találóan szemlélteti ezt: „akit szeret Jehova, azt megfeddi, mint apa a fiát, akiben gyönyörűségét leli” (Példabeszédek 3:12). Bár egy szülő visszatetszőnek tartja engedetlen gyermekének a tetteit, de mivel szereti, mindent megtesz, hogy jó útra térítse, és ezért megfegyelmezi. Jehova a szeretetéből fakadóan hasonlóan jár el, ha azt látja, hogy van remény egy bűnös személy megmentésére.

Mikor jogos a gyűlölet?

De mi a helyzet azokkal, akik bár tudják, mi Isten akarata, mégsem hajlandóak cselekedni azt? Isten nem fog szeretettel tekinteni rájuk, a nemtetszését vonják magukra. Ha szándékosan olyasmiket tesznek, amiket Jehova gyűlöl, gyűlöletet fog érezni irántuk. A Biblia ezt mondja: „Jehova megvizsgálja az igazságosakat is, a gonoszokat is; gyűlöli a lelke mindazt, aki az erőszakot szereti” (Zsoltárok 11:5). Az ilyen megbánást nem tanúsító személyeknek nincs megbocsátás, ahogy azt Pál apostol világosan ki is fejti a hébereknek írt levelében: „ha készakarva gyakorolunk bűnt, miután megkaptuk az igazság pontos ismeretét, akkor nincs többé áldozat a bűnökért, hanem valami félelmetes ítéletvárás és tüzes féltékenység, amely meg fogja emészteni az ellenszegülőket” (Héberek 10:26, 27). Miért tekinti így őket a szeretet Istene?

Ha valaki szándékosan gyakorol valamilyen súlyos bűnt, olyannyira beleivódhat a gonoszság, hogy elválaszthatatlan része lesz a személyiségének, és aljassá, megrögzötté, javíthatatlanná válik. A Biblia az ilyen embert a leopárdhoz hasonlítja, mert az nem tud változtatni a foltjain (Jeremiás 13:23). Mivel egy ilyen személynek nincs lehetősége a megbánásra, a Biblia azt mondja, hogy „örök bűnben vétkes”, és ezért nincs számára megbocsátás (Márk 3:29).

Ádám, Éva és Iskariót Júdás is ilyenek voltak. Ádám és Éva tökéletesnek lett teremtve, és Isten parancsa világos és mindkettőjük számára érthető volt. Nyilvánvaló tehát, hogy szándékosan vétkeztek, és ezért nem nyerhettek bocsánatot. Abból, amit Isten mondott nekik, kitűnik, hogy nem kaptak lehetőséget a megbánásra (1Mózes 3:16–24). Igaz, Júdás nem volt tökéletes, de mivel elárulta Isten Fiát, annak ellenére, hogy szoros kapcsolatban volt vele, Jézus úgy utalt rá, mint a pusztulás fiára (János 17:12). A Biblia arra is rámutat, hogy az Ördög velejéig romlott, és emiatt csakis pusztulásra számíthat  (1János 3:8; Jelenések 12:12). Őket Isten gyűlöli.

Azonban megnyugtató tudni, hogy nincs mindenki elveszve, aki bűnt követ el. Jehova rendkívül türelmes, és nem leli örömét abban, hogy megbüntesse azokat, akik tudatlanságból vétkeznek (Ezékiel 33:11). Arra kéri őket, hogy bánják meg bűneiket, hogy így megbocsáthasson nekik. Szavában ezt olvashatjuk: „Hagyja el a gonosz az útját, és az álnok ember az ő gondolatait; térjen vissza Jehovához, aki irgalmas lesz hozzá, és Istenünkhöz, mert ő bővelkedik a megbocsátásban” (Ézsaiás 55:7).

Kiegyensúlyozott nézet a szeretetről és a gyűlöletről

Mivel az igaz keresztények Isten példáját követik, tisztán kell látniuk, mikor van ideje a szeretetnek, és mikor a gyűlöletnek. Az érzelgősségnek az lehet a következménye, hogy valaki kiegyensúlyozatlanul gondolkodik a szeretetről és az irgalomról. Ám Júdás tanítvány szavai segítenek megtalálni a helyes egyensúlyt az irgalom, valamint a bűn gyűlölete között: „Továbbra is tanúsítsatok . . . irgalmasságot mások iránt, és ezt félelemmel tegyétek, gyűlölve még az alsóruhát is, amelyet bemocskolt a test” (Júdás 22, 23). Tehát azt kell gyűlölni, ami rossz, de ez nem jelenti azt, hogy a személyt is gyűlölni kell.

Ezenfelül a keresztényeknek eleget kell tenniük annak a parancsnak, hogy szeressék az ellenségeiket, és tegyenek jót velük. „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” – mondta Jézus (Máté 5:44). Ezért Jehova Tanúi újra és újra felkeresik az embertársaikat, és beszélnek nekik Isten Királyságának a jó híréről, annak ellenére, hogy nem mindegyikük fogadja szívesen az üzenetüket (Máté 24:14). A Biblia nézőpontjával összhangban mindenkire úgy tekintenek, hogy talán méltó lesz Isten szeretetére és irgalmára. Ha nem értékelik az erőfeszítéseiket, vagy ha megvetik, esetleg üldözik őket, Pál tanácsa szerint járnak el: „Továbbra is áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldást mondjatok, és ne átkot.” „Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat” (Róma 12:14, 17). A Tanúk észben tartják, hogy Jehova dönti el, ki érdemes a szeretetére, és ki a gyűlöletére. Ő ítélkezik élet és halál kérdésében (Héberek 10:30).

„Isten szeretet”. Ennek arra kell indítania minket, hogy hálásak legyünk neki, ismeretet szerezzünk az akaratáról, és aszerint éljünk. Jehova Tanúi szívesen segítenek bárkinek, hogy megismerje a saját Bibliájából, mi Isten akarata, és hogy hogyan tudja cselekedni azt. Ha így tesz, Isten nem gyűlöletet, hanem szeretetet fog iránta érezni.

[Oldalidézet a 23. oldalon]

„Hat dolog van, amit Jehova gyűlöl, és hét dolog, ami utálatos a lelkének: a kevély szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, az álnok tervet forraló szív, a gonoszságra siető lábak, a hazugságot szóló hamis tanú, s aki viszályt támaszt a testvérek között” (PÉLDABESZÉDEK 6:16–19)

[Oldalidézet a 24. oldalon]

„Ha készakarva gyakorolunk bűnt, miután megkaptuk az igazság pontos ismeretét, akkor nincs többé áldozat a bűnökért, hanem valami félelmetes ítéletvárás” (HÉBEREK 10:26, 27)

[Oldalidézet a 25. oldalon]

„Hagyja el a gonosz az útját, és az álnok ember az ő gondolatait; térjen vissza Jehovához, aki irgalmas lesz hozzá . . . , mert ő bővelkedik a megbocsátásban” (ÉZSAIÁS 55:7)

[Kép a 24. oldalon]

Egy szerető szülő megfegyelmezi a gyermekét, hogy segítsen neki

[Kép a 25. oldalon]

Sok elítélt tapasztalta Isten szeretetét és irgalmát