NEM új keletű az a gondolat, hogy Isten katasztrófákkal bünteti a gonosz embereket. Miután 1755-ben mintegy 60 000 ember veszett oda a Lisszabonban pusztító földrengésben, tűzben és szökőárban, a híres filozófus, Voltaire ezt kérdezte: „Lisszabon, amely nincs többé, tán bűnösebb volt, mint London s Párizs, mely kéjben hempereg?” (Voltaire: Vers a lisszaboni földrengésről). A mai napig milliók teszik fel a kérdést, hogy vajon a természeti katasztrófák azért vannak-e, mert Isten büntet minket velük. Sok országban megszokott, hogy Isten büntetéseként beszélnek róluk.

Az előzőek fényében vizsgáljuk meg a következő kérdéseket: „Csakugyan természeti katasztrófákkal bünteti Isten az embereket? Ő idézi elő a katasztrófákat, melyek egyre gyakrabban történnek?”

Akik azt állítják, hogy Istentől vannak a katasztrófák, általában olyan bibliai beszámolókra hivatkoznak, melyek szerint Isten természeti erőket használt fel, hogy megbüntesse az embereket (1Mózes 7:17–22; 18:20; 19:24, 25; 4Mózes 16:31–35). Ám ha megvizsgáljuk ezeket a bibliai történeteket, láthatjuk, hogy három fontos szempontból is másak, mint a többi katasztrófa. Először is, Isten a katasztrófák előtt mindig figyelmeztette az embereket. Másodszor, sosem idézett elő olyan katasztrófát, melyben válogatás nélkül mindenki meghalt. Ezzel szemben a mai katasztrófákban jó és rossz emberek egyaránt az életüket vesztik. Isten csak azokat pusztította el, akik javíthatatlanok voltak, és akik nem hallgattak a figyelmeztetésére. Harmadszor, Isten mindig gondoskodott arról, hogy az ártatlan emberek megmenekülhessenek (1Mózes 7:1, 23; 19:15–17; 4Mózes 16:23–27).

Tehát nincs semmi alapja annak a feltételezésnek, hogy Isten idézi elő azt a számtalan katasztrófát, mely milliók életét keseríti meg. De akkor miért van egyre több belőlük? Hogyan birkózhatunk meg velük? Lesz valaha olyan idő, amikor többé nem kell tartanunk tőlük? Ezekre a kérdésekre a következő cikkek adnak választ.