Ábrahám – A bátorság példaképe

Ábrahám családja és a szolgái lázasan készülődnek az útra. Kánaán földjére indulnak (1Mózes 12:1–5). Miközben Ábrahám figyeli őket, átérzi, milyen nagy felelősség nyugszik a vállán, hiszen neki kell majd gondoskodnia erről a sok emberről. De hogyan fogja gondjukat viselni egy ismeretlen földön? Nem lett volna jobb, ha Ur városában maradnak, mely vízben gazdag területen feküdt, hatalmas legelők és jól termő földek vették körül? Mi lesz a családjával, ha ő megbetegszik vagy meghal? Ki fog gondoskodni róluk? Ha Ábrahámnak vannak is ilyen aggodalmai, nem engedi, hogy megbénítsák. Elhatározta, hogy bármi történjék is, engedelmeskedik Istennek. Micsoda bátorság!

 MI A BÁTORSÁG? Egy bátor ember erős, elszánt, határozott jellem. A bátorság ellentéte a félénkségnek és a gyávaságnak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy aki bátor, sosem fél semmitől. Ám akinek Isten bátorságot ad, le tudja győzni a félelmeit.

MIBEN NYILVÁNULT MEG ÁBRAHÁM BÁTORSÁGA? Nem félt attól, hogy más legyen, mint a körülötte élő emberek. Ábrahám gyermekkorától fogva azt látta, hogy a környezetében az emberek számtalan istent és bálványt imádnak. Ám nem engedte, hogy a másoktól való félelem visszatartsa attól, hogy azt tegye, amiről tudta, hogy helyes. Bátran vállalta, hogy egyedül Jehovát, a legfelségesebb Istent imádja (1Mózes 14:21, 22).

Az igaz Isten imádata fontosabb volt neki az anyagi biztonságnál. Ábrahám kész volt otthagyni Ur kényelmét, és nekivágni az ismeretlennek. Cseppet sem kételkedett abban, hogy Jehova gondoskodni fog róla. Időnként természetesen eszébe juthatott, milyen volt az élete Ur városában. De biztos volt benne, hogy Jehova sosem feledkezik meg róla és a családjáról. Ábrahámnak mindig Jehova volt a legfontosabb az életében. Így kellő bátorsága volt ahhoz, hogy engedelmeskedjen a parancsainak.

MIT TANULHATUNK EBBŐL? Ábrahámhoz hasonlóan nekünk is bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy akkor is engedelmeskedjünk Jehovának, ha körülöttünk mások nem így tesznek. A Biblia azt mondja, hogy akik felvállalják, hogy hisznek Jehova Istenben, számíthatnak rá, hogy például a barátaik vagy a rokonaik jó szándékkal ugyan, de ellenezni fogják a döntésüket (János 15:20). Ám ha szilárd a meggyőződésünk, képesek leszünk tiszteletteljesen megvédeni a hitünket (1Péter 3:15).

Emellett bízhatunk Istennek abban az ígéretében, hogy gondoskodik azokról, akik hisznek benne. Ez a bizalom megadja az ahhoz szükséges bátorságot, hogy a mi életünkben is Isten szolgálata legyen a legfontosabb, és ne az anyagi javak (Máté 6:33). Figyeljük meg, hogyan mutatott jó példát ebben egy család.

Noha Doug-nak és Beckynek két kisfia van, szerettek volna olyan országba költözni, ahol nagy szükség van olyanokra, akik prédikálnak a Biblia jó híréről. Alapos mérlegelés és sok-sok ima után úgy döntöttek, hogy elmennek. „Bátorságra volt szükség, hogy két kisgyerekkel elköltözzünk, hiszen nem tudtuk, hogy végül is hogy alakulnak a dolgok – mondja Doug. – De már a kezdetek kezdetén, amikor először felmerült bennünk, hogy elköltözünk, beszélgettünk arról, hogy Ábrahám és Sára mennyire bíztak Jehovában, és hogy Jehova mindig velük volt. Ez sok erőt adott nekünk.”

Mit tapasztalnak az új országban? Doug ezt mondja: „Rengeteg áldásban van részünk. Mivel itt sokkal egyszerűbben élünk, a nap nagy részét együtt tudjuk tölteni. Van rá időnk, hogy részt vegyünk a prédikálómunkában, hogy beszélgessünk egymással, és hogy játsszunk a fiúkkal. Nehéz szavakba önteni, mennyire boldogok vagyunk.”

Természetesen nincs mindenki abban a helyzetben, hogy ilyen nagy változtatásokat tegyen az életében. Ám mindannyian utánozni tudjuk Ábrahámot, ha elsőbbséget biztosítunk Isten imádatának, és bízunk abban, hogy gondoskodni fog rólunk. Így ránk is igazak lesznek a Biblia következő szavai: „bátrak lehetünk, és elmondhatjuk: »Jehova az én segítőm; nem fogok félni . . .«” (Héberek 13:5, 6).

[Oldalidézet a 7. oldalon]

Akinek Isten bátorságot ad, le tudja győzni a félelmeit

 [Kiemelt rész/​kép a 8. oldalon]

Egy istenfélő asszony és drága feleség

Sára egy rendkívüli férfi felesége volt. De ez az istenfélő asszony saját maga is jó példát mutatott. Nem véletlen, hogy a Biblia háromszor is név szerint említi, mint aki az istenfélő nőknek követendő példa (Ézsaiás 51:1, 2; Héberek 11:11; 1Péter 3:3–6). Noha az Írásokból viszonylag keveset tudunk meg erről a figyelemre méltó asszonyról, biztosak lehetünk benne, hogy nagyon sok szép tulajdonsága volt.

Gondoljunk például arra, hogyan fogadta Sára a hírt, hogy Isten kérésére el kell hagyniuk Ur városát. Vajon szerette volna tudni, hova mennek, és miért? Aggódott az anyagi biztonságuk miatt? Szomorú volt, hogy talán sosem látja viszont a barátait és a családját? Biztosan voltak ilyen félelmei. Ennek ellenére készségesen elment, mert bízott abban, hogy Jehova meg fogja áldani az engedelmességéért (Cselekedetek 7:2, 3).

Amellett, hogy Sára engedelmesen szolgálta Istent, nagyszerű feleség is volt. Nem versengett a férjével, és nem akarta kézbe venni a család ügyeit. Mélységesen tisztelte Ábrahámot, és szeretettel támogatta, hogy el tudja látni családfői feladatait. Szépsége belülről, a jó tulajdonságaiból fakadt (1Péter 3:1–6).

Vajon az ilyen jellemvonások hasznára válhatnak ma a feleségeknek? „Sára példájából azt tanultam, hogy ne féljek elmondani a férjemnek, mit gondolok” – mondja egy Jill nevű asszony, aki már több mint 30 éve él boldog házasságban. Így folytatja: „Ugyanakkor, mivel ő a családfő, neki kell meghoznia a döntéseket. És ha már meghozta, teljes erőmmel támogatnom kell azokat.”

A legértékesebb tanulság Sára példájából talán a következő: noha gyönyörű volt, nem engedte, hogy a szépsége büszkévé tegye (1Mózes 12:10–13). Inkább alázatosan támogatta Ábrahámot jó és rossz időkben egyaránt. Ábrahám és Sára kétségkívül istenfélő, alázatos és szeretetre méltó pár volt. Jó tulajdonságaik hozzájárultak ahhoz, hogy igaz társai legyenek egymásnak.