▪ Mózes első könyve a Bibliában beszámol arról, hogy Jehova Isten azt kérte Ábrahámtól, hogy áldozza fel a fiát, Izsákot (1Mózes 22:2). A Biblia olvasói közül némelyek megütköznek ezen. Egy professzor asszony ezt mondta: „Gyermekként hallottam először erről a történetről, és nagyon felháborodtam. Miféle Isten kér ilyesmit?” Bár ezek az érzések érthetőek, néhány részletet nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Például ne feledjük, mi történt a későbbiekben. Noha Ábrahám kész lett volna feláldozni a fiát, Jehova nem hagyta, hogy megtegye, és azóta sem kért ilyet senkitől. Jehova nem akarja, hogy az imádói közül, beleértve a gyermekeket, bárki is meghaljon. Azt szeretné, hogy hosszú, boldog életük legyen.

Azt se feledjük, hogy a Biblia szerint Jehovának különleges oka volt arra, hogy ezt kérje Ábrahámtól. Tudta, hogy évszázadokkal később nem fogja megakadályozni, hogy a Fia *, Jézus meghaljon értünk (Máté 20:28). Szerette volna, ha megértjük, mit is fog tenni értünk. Amit Ábrahámtól kért, erőteljesen érzékeltette, mekkora áldozatot fog hozni. Miért mondhatjuk ezt?

Figyeljük meg, mit mondott Jehova Ábrahámnak: „Vedd, kérlek, a te fiadat, az egyetlen fiadat, akit olyannyira szeretsz, Izsákot . . . , és mutasd be égő felajánlásként” (1Mózes 22:2). Jehova úgy utalt Izsákra, mint akit Ábrahám olyannyira szeret. Tudta, milyen drága neki Izsák. Ő ugyanígy érzett a Fia, Jézus iránt. Annyira szerette, hogy kétszer is ezt mondta Jézusról az égből: „az én szeretett Fiam” (Márk 1:11; 9:7).

Figyeljük meg azt is, hogy Jehova így szólt Ábrahámhoz: „kérlek”. Egy bibliatudós szerint ez arra utal, hogy Isten tisztában volt vele, milyen óriási áldozatot kér Ábrahámtól. Gondoljunk csak bele, mennyire elszomorodhatott Ábrahám. Hozzá hasonlóan Jehovának is rendkívül fájt szeretett Fia szenvedése és halála; el sem tudjuk képzelni, mennyire. Tagadhatatlan, hogy ekkora fájdalmat még semmi sem okozott neki, és a jövőben sem kell ilyesmit átélnie.

Leszögezhetjük hát, hogy bár elsőre megbotránkoztatónak tűnik, amit Jehova Ábrahámtól kért, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy végül is nem engedte meg, hogy ez a hűséges patriarcha feláldozza a fiát. Megkímélte Ábrahámot a legszörnyűbb veszteségtől, ami egy szülőt érhet, hiszen megakadályozta, hogy Izsák meghaljon. Viszont „saját Fiát [nem] kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért” (Róma 8:32). Miért állt ki Jehova ekkora megpróbáltatást? Azért, hogy „életet nyerjünk” (1János 4:9). Milyen nagyszerűen bizonyítja ez az irántunk érzett szeretetét. Kétségkívül arra érzünk indíttatást, hogy viszontszeressük őt. *

[Lábjegyzetek]