Beszélgetés egy bibliai témáról – Vajon Jézus az Isten?

JEHOVA TANÚI szívesen beszélgetnek az emberekkel a Bibliáról. Benned is felmerült már valamilyen bibliai kérdés? Kíváncsi vagy Jehova Tanúi valamelyik hitnézetére vagy valami másra a vallásukkal kapcsolatban? Ha igen, akkor bátran kérdezz rá, ha legközelebb találkozol egy Tanúval. Örömmel válaszol majd a kérdéseidre.

Nézzünk meg egy lehetséges beszélgetést. Tegyük fel, hogy egy Tanú, akit Juditnak hívnak, meglátogat egy hölgyet, Katalint.

Önök tényleg nem hisznek Jézusban?

Katalin: A lelkészem szerint Jehova Tanúi nem hisznek Jézusban. Igaz ez?

Judit: Nem, nem igaz, mi hiszünk Jézusban. Sőt, úgy gondoljuk, hogy a megmentéshez elengedhetetlen, hogy higgyünk benne.

Katalin: Ezt én is így gondolom.

Judit: Örülök, hogy ebben egyetértünk. Ahogy említettem, engem Juditnak hívnak. Önt hogy szólíthatom?

Katalin: Katalin vagyok.

Judit: Mit gondol, Katalin, ha Jehova Tanúi hisznek Jézusban, akkor miért gondolják azt róluk az emberek, hogy nem tisztelik őt?

Katalin: Nem tudom, de kíváncsi vagyok.

Judit: Röviden szólva azért, mert bár hiszünk Jézusban, nem értünk egyet mindennel, amit az emberek általában gondolnak róla.

Katalin: Például mivel?

Judit: Vannak, akik úgy gondolják, hogy Jézus csupán egy jó ember volt, de szerintünk ő ennél több volt.

Katalin: Ezt én is így gondolom.

Judit: Akkor ebben is egyetértünk. Vagy egy másik példa: Bizonyos tanítások ellentmondanak annak, amit Jézus az Atyához viszonyított helyzetéről mondott, és ezért mi nem hiszünk ezekben a tanításokban.

Katalin: Mire gondol pontosan?

Judit: Arra, hogy sok vallás szerint Jézus az Isten. Az ön vallása mit tanít erről?

Katalin: A lelkészünk szerint Isten és Jézus ugyanaz a személy.

Judit: Egyetért azzal, hogy ha szeretnénk megtudni az igazságot Jézusról, akkor az a legjobb, ha megvizsgáljuk, hogy ő mit mondott magáról?

Katalin: Igen, egyetértek.

Mit mondott Jézus magáról?

Judit: Nézzünk meg ezzel kapcsolatban egy bibliaverset, a János 6:38-at. Figyelje meg, kérem, mit mondott Jézus: „nem azért szálltam alá az égből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.” Ha Jézus az Isten, ez a kijelentése több kérdést is felvet.

 Katalin: Mire gondol?

Judit: Nos, megfigyelte, hogy Jézus azt mondta, nem azért szállt alá az égből, hogy a saját akaratát cselekedje?

Katalin: Igen, azt mondta, azért jött, hogy annak az akaratát cselekedje, aki küldte őt.

Judit: Ám ha Jézus az Isten, felmerül a kérdés, hogy ki küldte őt, és miért engedelmeskedett az akaratának.

Katalin: Azt hiszem értem, mire akar kilyukadni, de nem hiszem, hogy ez az egyetlen vers bizonyíték lenne arra, hogy Jézus nem egyenlő Istennel.

Judit: Érdekes, hogy Jézus egy másik alkalommal is hasonló kijelentést tett. János evangéliumának a következő fejezetében van feljegyezve ez a kijelentése. Felolvasná, kérem a 7. fejezet 16-ik versét?

Katalin: Persze. „Jézus erre válaszolt nekik, és ezt mondta: »Amit tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem . . .«”

Judit: Köszönöm. A vers szerint a saját gondolatait tanította Jézus?

Katalin: Nem, hiszen azt mondta, hogy a tanításai attól származnak, aki küldte őt.

Judit: Így igaz. Ez viszont ismét felveti a kérdést, hogy ki küldte Jézust, és kitől származtak az igazságok, melyeket tanított. Nem az lenne logikus, hogy aki elküldte Jézust, az nagyobb nála? Elvégre a küldött nem áll felette annak, aki elküldi.

Katalin: Ez érdekes. Még sosem olvastam ezt a verset.

Judit: Figyelje meg, kérem azt is, mit mondott Jézus a János 14:28 szerint: „Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.” Ez alapján mit mondana, hogyan tekintett Jézus az Atyjára?

Katalin: Hát ő azt mondta, hogy az Atya nagyobb nála, ezért gondolom, úgy tekintett Istenre, mint aki felette áll.

Judit: Pontosan. De nézzünk egy másik példát. Figyelje meg, mit mondott Jézus a tanítványainak a Máté 28:18 szerint: „Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön.” Vagyis mindig is az övé volt minden hatalom?

Katalin: Nem, mert azt mondta, hogy az neki adatott.

Judit: Ám ha Jézus az Isten, ki és hogyan adhat neki még több hatalmat?

Katalin: Most hirtelen nem is tudom, mit mondjak erre.

Kihez beszélt?

Judit: Van még valami, ami gondot okoz, ha Jézus az Isten.

Katalin: És mi az?

Judit: Arra gondolok, amit Jézus keresztelkedéséről olvashatunk a Lukács 3:21, 22-ben. Felolvasná?

Katalin: „Mikor pedig az egész nép megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett, és miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a szent szellem leszállt rá galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott az égből: »Te vagy az én szeretett Fiam; helyesellek téged.«”

Judit: Megfigyelte, mit tett Jézus a keresztelkedésekor?

Katalin: Imádkozott.

Judit: De ha ő az Isten, akkor kihez imádkozott?

Katalin: Ez jó kérdés, azt hiszem, ezt meg fogom kérdezni a lelkésztől.

Judit: Még az is érdekes, hogy amikor Jézus feljött a vízből, valaki szólt az égből. Megfigyelte, mit mondott?

Katalin: Azt, hogy Jézus a fia, és hogy szereti.

Judit: Pontosan. Csakhogy ha Jézus az Isten, akkor ki szólt az égből?

 Katalin: Hát, ebbe még sosem gondoltam bele.

Miért „Atya” és „Fiú”?

Judit: Aztán érdemes még elgondolkodni a következőkön is: Jézus égi Atyjának nevezte Istent. És amikor megkeresztelkedett, az, aki az égből szólt, azt mondta, hogy Jézus a fia. Jézus pedig Isten fiának nevezte magát. Ha arról van szó, hogy két ember egyenlő, ön milyen rokoni kapcsolathoz hasonlítaná a kettejük viszonyát?

Katalin: Azt mondanám, hogy testvérek.

Judit: Igen, sőt azt is mondhatnánk, hogy ikrek. Jézus viszont Istent az Atyának, magát pedig a Fiúnak nevezte. Ön szerint mit akart ezzel mondani?

Katalin: Hm, értem. Jézus egy olyan valakiről beszélt, aki idősebb nála, és akinek nagyobb hatalma van, mint neki.

Judit: Pontosan. Gondoljon bele, hogy önnek rögtön eszébe jutott, hogy két, egymással egyenlő személyt testvérekhez vagy ikrekhez lehet hasonlítani. Nos, ha Jézus csakugyan az Isten, akkor neki mint a legnagyobb tanítónak nem jutott volna eszébe ez vagy egy ennél sokkal találóbb példa, hogy érzékeltesse két személynek az egyenlőségét?

Katalin: Dehogynem.

Judit: Ő azonban az „Atya” és a „Fiú” kifejezésekkel írta le, hogy milyen kapcsolat van közte és Isten között.

Katalin: Ez nagyon érdekes.

Mit mondtak Jézus korai követői?

Judit: Eszembe jutott még valami ezzel a témával kapcsolatban. Van még néhány perce?

Katalin: Igen, mondja csak.

Judit: Ha Jézus valóban egyenlő Istennel, akkor nyilván a tanítványainak is ezt kellett tanítaniuk. Mit gondol erről?

Katalin: Hát, így lenne logikus.

Judit: Ám a Szentírásban sehol sem olvashatunk arról, hogy ők ezt tanították volna. Ellenkezőleg, figyelje meg, mit írt Pál apostol, aki Jézus egyik korai követője volt. A Filippi 2:9-ben azt fejtegeti, mit tett Isten Jézus halála és feltámadása után. A vers így szól: „Isten . . . magasabb állásba is emelte [Jézust], és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll”. Eszerint mit tett Isten Jézussal?

Katalin: Magasabb pozícióba helyezte.

Judit: Igen. De ha Jézus egyenlő volt Istennel a halála előtt, és Isten később magasabb állásba emelte, akkor az azt jelentené, hogy Istennél magasabb pozícióba került. Állhat-e bárki is Isten fölött?

Katalin: Nem, az lehetetlen.

Judit: Igen, én is így gondolom. Nos, azok után, amiket megvizsgáltunk, mit gondol, azt tanítja a Biblia, hogy Jézus az Isten?

Katalin: Nem, nem úgy tűnik, hanem inkább azt mondja róla, hogy Isten Fia.

Judit: Pontosan. Ez persze nem jelenti azt, hogy mi, Jehova Tanúi nem tisztelnénk Jézust. Éppen ellenkezőleg. Úgy gondoljuk, hogy ő volt a megígért Messiás, és a halálával lehetővé tette, hogy az istenfélő emberek megmenekülhessenek.

Katalin: Ezt én is így hiszem.

Judit: De talán felmerül önben a kérdés, hogy hogyan fejezhetjük ki a hálánkat azért, hogy értünk adta az életét? *

Katalin: Igen, ezt én is szeretném tudni.

Judit: Szívesen visszajövök egy másik alkalommal, hogy megmutassam, mit ír erről a Biblia. Jövő héten ilyenkor megfelelne önnek?

Katalin: Igen, itthon leszek.

Judit: Rendben, akkor jövő héten találkozunk.

[Lábjegyzet]