Jézus véleménye a politikáról

AZ EVANGÉLIUMOKBÓL kiderül, hogy Jézus a szolgálata során többször is szerepet vállalhatott volna a politikában. Például röviddel a keresztelkedése után, amikor úgy 30 éves volt, az Ördög azt ajánlotta neki, hogy legyen a világ uralkodója. Később az emberek királlyá akarták tenni. Majd rá akarták venni, hogy vállaljon aktív szerepet a politikában. Mit tett Jézus? Nézzük meg!

A világ uralkodója. Az evangéliumok szerint az Ördög felajánlotta Jézusnak, hogy uralkodjon a világ összes királysága felett. Gondolj csak bele, mennyit segíthetett volna Jézus az emberiségen, ha ő a világ ura. Nyilvánvaló, hogy aki hisz abban, hogy a politikával jobbá teheti az emberek életét, nem utasít vissza ilyen lehetőséget. Jézus mégsem fogadta el az ajánlatot (Máté 4:8–11).

Király. Mikor Jézus a földön élt, az emberek vágytak egy olyan uralkodóra, aki véget tud vetni a gazdasági és politikai nehézségeknek. Mivel látták, milyen képességei vannak Jézusnak, szerették volna, ha részt vállal a politikában. Mit tett Jézus? János ezt írta róla: „mivel tudta, hogy oda akarnak jönni, és meg akarják őt ragadni, hogy királlyá tegyék . . . ismét visszavonult a hegyre egymagában” (János 6:10–15). Egyértelmű, hogy Jézus nem akart belefolyni a politikába.

A politika aktív résztvevője. Néhányan a farizeusok tanítványai és a Heródes-pártiak közül odamentek Jézushoz, pár nappal a halála előtt. Az előbbi csoport a Rómától való függetlenséget szorgalmazta, míg az utóbbi elkötelezett híve volt Rómának. Azt akarták, hogy Jézus foglaljon állást politikailag. Megkérdezték tőle, kell-e adót fizetni Rómának.

Márk feljegyezte Jézus válaszát: „»Miért tesztek próbára? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem!« Hoztak egyet, és megkérdezte tőlük: »Kinek a képmása és felirata ez?« Így válaszoltak neki: »A császáré.« Jézus ekkor  ezt mondta: »Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené«” (Márk 12:13–17). Egy könyv ezt írja Jézus válaszáról: „Megtagadta, hogy messiási szerepet vállaljon a politikában, és egyértelműen meghúzta a határt a császár és Isten között” (Church and State—The Story of Two Kingdoms).

Ám mindez nem jelenti azt, hogy Jézust hidegen hagyta a szegénység, a korrupció és az igazságtalanság. A Biblia rámutat, hogy mélyen megrendítette az emberek nyomorúságos helyzete (Márk 6:33, 34). Mégsem kezdeményezte az igazságtalanság felszámolását, noha néhányan elszántan igyekezték elérni, hogy belefolyjon napjainak vitás ügyeibe.

Ezekből a példákból világosan látszik, hogy Jézus távol maradt a politikától. De mi a helyzet a keresztényekkel? Ők hogyan vélekedjenek a politikáról?