▪ Az égbe menetele előtt Jézus egyértelmű útmutatást adott a követőinek, hogyan végezzék a szolgálatukat, ám a politikával kapcsolatban semmit sem említett (Máté 28:18–20). Ezért a követői továbbra is azt az alapelvet vették figyelembe, melyet a korábbiakban mondott: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené” (Márk 12:17).

Hogyan segített nekik ez az alapelv abban, hogy ne szigeteljék el magukat az emberektől, de mégse legyenek része a világnak? Hol húzták meg a határt a császár, vagyis az állam, illetve Isten között?

Pál apostol úgy gondolta, hogy ha részt vesz a politikában, azzal átlépi ezt a bizonyos határt. Egy könyv ezt írja: „Pál élt azzal a lehetőséggel, hogy mint római állampolgárt megillették bizonyos jogok a bírói eljárás során, de a politikai kérdésekbe sohasem folyt bele” (Beyond Good Intentions​—A Biblical View of Politics).

Milyen útmutatást adott Pál a hittársainak? Az előbb idézett könyv hozzáfűzi: „A jelentős városokban, például Korintuszban, Efézusban vagy Rómában élő hittársainak írt leveleiben egyszer sem tesz említést politikai ügyekről.” A könyv azt is megjegyzi, hogy Pál meghagyta a keresztényeknek, hogy „rendeljék alá magukat a kormányzatnak, de számos levele közül egyikben sem buzdította a híveket arra, hogy bármivel is befolyásolják a kormányzat politikáját” (Róma 12:18; 13:1, 5–7).

A keresztények még évtizedekkel Pál halála után is szigorúan ügyeltek arra, hogy ne mosódjon el a határ a között, mi jár Istennek, és mi jár az államnak. Tisztelték a politikai hatalmakat, de nem vettek részt politikai tevékenységekben. Az előbbi könyv ezt írja róluk: „Bár a korai keresztények kötelességüknek tartották, hogy tiszteljék a fennálló hatalmat, a politikai ügyekbe nem folytak bele.”

Ám Krisztus halála után úgy 300 évvel a helyzet megváltozott. Charles Villa-Vicencio teológus ezt mondja: „Amikor Konstantin uralma idején átalakult a politikai rendszer, valószínű, hogy a keresztények közül sokan közszolgálatot, illetve politikai tisztséget vállaltak, és támogatták a hadsereget” (Between Christ and Caesar). Hová vezetett ez? A negyedik század végére a vallás és a politika összefonódásával létrejött a Római Birodalom államvallása.

Napjainkban sok vallás, mely azt állítja, hogy Krisztust képviseli, továbbra is arra ösztönzi a híveit, hogy vegyenek részt a politikai ügyekben. Ezek a szervezetek azonban nem követik Krisztus és az első századi keresztények példáját.