Levél Írországból

A legszebb vakációm!

„JÓT tenne neked valami elfoglaltság, hogy egy kicsit kiszellőztesd a fejed a vizsgák előtt – mondták a szüleim. – Menjünk el Írországba az unokatestvéreidhez, és vegyünk részt velük a prédikálómunkában, hiszen arrafelé ritkán hallanak az emberek a Királyság jó híréről.”

Nem igazán örültem az ötletnek. Izgultam a vizsgák miatt, és az utazástól is féltem, mert még sosem jártam Anglián kívül, és még nem utaztam repülővel. Azon tűnődtem, mit kezd majd magával egy 17 éves, izgő-mozgó lány a londoni külváros nyüzsgése után Írország délnyugati csücskében, egy nyugalmas kisvárosban.

De kár volt aggódnom. Attól a perctől kezdve, hogy leszállt a gépünk, beleszerettem Írországba. Mivel aznap korán indultunk útnak, röviddel azután, hogy kocsiba szálltunk, elaludtam. Mikor néha-néha felébredtem, a keskeny utat szegélyező kőfalakon túl vad, ám gyönyörű tájat pillantottam meg.

Az első estét Skibbereenben, vidám, építő társaságban töltöttük. Egy olyan családot látogattunk meg, akik azért költöztek Írországba, hogy segítsenek a prédikálómunkában. Pantomimet játszottunk. Bibliai szereplők nevét kellett kihúzni, és eljátszani egy hozzájuk kapcsolódó jelenetet. A többiek pedig megpróbálták kitalálni, kiről van szó.

A következő nap a szüleimmel, az öcsémmel, az unokatestvéreimmel és egy másik családdal kompra szálltunk, hogy az alig 30 lakosú, kis Heir-szigetre menjünk. Elvégre Jézus azt mondta, hogy a jó hírt az egész lakott földön prédikálni kell. Reménykeltő szentírási gondolatokat osztottunk meg az ott lakó barátságos és vendégszerető emberekkel, és csodáltuk a gyönyörű, érintetlen tájat.

A nap fényesen ragyogta be a kék eget. A szél édes, kókuszos illatot hozott a világossárga sünzanótbokrok felől. A sziget középső, lápos részeit tavaszi virágok borították. A homokos öblöket szegélyező sziklafalakon kormoránok és szulák nevelték a kicsinyeiket. Közel s távol a Roaringwater-öböl apró, többnyire lakatlan szigeteit láttuk. Ámulattal csodáltuk Jehova tökéletes alkotásait.

Jehova Tanúi skibbereeni gyülekezetében sok jó barátot szereztem. A vakáció alatt néhány új dolgot is kipróbáltam. Ezek közül leginkább a kajakozás tetszett. Hihetetlen élmény az ír partokat kajakkal felfedezni. A vacsorához szerettünk volna halat fogni, de  a hozzánk csatlakozó fókák fürgébbek voltak, mint mi. A parton mindenféle játékkal szórakoztattuk magunkat. Még az ír tánccal is megpróbálkoztam.

Időt szántunk arra is, hogy egy kicsit megismerjük Skibbereent. Az 1840-es burgonyavész súlyosan érintette a várost és a környező területet. Ezrek haltak éhen, és majdnem 9000 embert tömegsírba temettek. Jó volt arra gondolni, hogy hamarosan Isten Királyságában senki sem fog többé éhezni, és mindazok, akik ilyen tragédiák miatt haltak meg, feltámadnak, és paradicsomi földön élhetnek.

Mivel az ottani gyülekezetnek nagy a prédikálóterülete, örömmel mentünk el a Tanúkkal azokhoz az emberekhez, akiket ritkán tudnak meglátogatni. Keskeny, meredek úton hajtottunk le a házakhoz, melyek egy tengerparti sziklatömbre épültek. Az emberek itt is barátságosan üdvözöltek minket. Amint a Heir-szigeten, velük is azzal kezdtük a beszélgetést, hogy elmondtuk, a vakációnkat töltjük itt, és az időnk egy részében a Biblia örömteli üzenetéről beszélgetünk az emberekkel.

Anyukámtól egy asszony örömmel fogadta Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokat. Néhány nappal később visszatértünk hozzá, és azt mondta, hogy nagyon szívesen olvasta őket.

„Szeretném, ha máskor is hoznának nekem folyóiratokat, és folytatnánk a beszélgetést” – kérte. Elmondtuk neki, hogy nemsokára hazautazunk, de valaki majd meg fogja látogatni.

„Rendben – mondta –, és ha egyszer visszatérnek Írországba, látogassanak meg. Az írek nem felejtik el a másik ember arcát!”

Az utolsó napot a gyülekezet tagjaival töltöttük a parton. Kövekből és partra sodort fákból grillezőhelyet készítettünk. A kristálytiszta tengervíz mosta sziklák között kagylókat szedtünk, és megsütöttük őket. Én, a városi lány ennek minden percét élveztem.

Mit mondhatok az Írországban töltött hetemről? A legszebb vakációm volt! Amellett, hogy kikapcsolódtunk, jó érzés volt olyasmit csinálni, ami tetszik Jehovának, és dicsőséget szerez neki. Szívesen szolgálom Istenemet, és még nagyobb örömet találok benne, ha a barátaimmal és a családommal végezhetem, akiket ez szintén boldoggá tesz. Amikor hazaértem Angliába, megköszöntem Jehovának, hogy ilyen sok, nagyszerű, istenfélő barátom van, és hogy csodálatos, felejthetetlen élményekkel gazdagodtam.

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

An Post, Ireland