A Biblia képes megváltoztatni az életünket

HOGYAN tudott lemondani az italról egy Fülöp-szigeteki asszony, és mitől lett jobb a családi élete? Mi indított arra egy ausztrál férfit, akinek a karate volt a mindene, hogy a jó hír prédikálója legyen? Hadd mondják el ők.

„Nem tudtam egyik napról a másikra megváltozni” (CARMEN ALEGRE)

SZÜLETÉSI ÉV: 1949

SZÜLETÉSI HELY: FÜLÖP-SZIGETEK

KORÁBBAN: AZ ITAL RABJA VOLT

A MÚLTAM: A Camarines Sur tartományban található San Fernando városában születtem. Életem legnagyobb részét azonban Rizal tartományban, Antipolóban töltöttem, mely hegyek között, fákkal borított, zöld területen fekszik. Amikor ide költöztem, még nem sokan éltek a városban. Sötétedés után szinte senki sem ment ki az utcára. Ám Antipolo azóta nagy várossá nőtte ki magát.

Nem sokkal a költözés után megismerkedtem Benjaminnal. Idővel összeházasodtunk. Ám a házasság nehezebb volt, mint amire számítottam. A problémák elől az italhoz menekültem. Sajnos ez rossz hatással volt rám, nem úgy bántam a férjemmel és a gyermekeimmel, ahogy kellett volna. Szinte képtelen voltam uralkodni magamon, türelmetlen voltam, nem tiszteltem a férjemet. Mondanom sem kell, mennyire boldogtalan volt a családunk.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? A sógornőm, Editha, aki Jehova Tanúja, azt tanácsolta, hogy Benjamin és én tanulmányozzuk a Bibliát a Tanúkkal. Abban a reményben, hogy ez majd segít a családunknak, elfogadtuk a tanulmányozást.

A bibliatanulmányozás során csodálatos ismeretre tettünk szert. A Jelenések 21:4 szavai engem különösen megérintettek. Azt írják le, milyen lesz az élet a földi paradicsomban, Isten Királyságának az uralma alatt: „[Isten] letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé.” Vágytam rá, hogy mindezeknek én is a részese legyek.

Felismertem, hogy sok mindenen változtatnom kell, ám nem tudtam egyik napról a másikra megváltozni. Végül sikerült felhagynom a túlzott alkoholfogyasztással. Kedvesebb és türelmesebb lettem a családommal. Megtanultam tisztelni a férjemet, és támogatni őt a családfői szerepében.

Jehova Tanúinak az összejövetelei nagy hatással voltak Benjaminra és rám. Tetszett,  hogy a Tanúk nem vesznek részt szerencsejátékban, nem isznak túl sok alkoholt, és nem részrehajlóak. Mindenkivel tisztelettel bánnak. Biztosak voltunk benne, hogy megtaláltuk az igaz vallást (János 13:34, 35).

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? A családi életünk gyökeresen megváltozott. Benjaminnal boldog házasságban élünk, és örömmel osztjuk meg másokkal a Biblia gondolatait. A két felnőtt fiunk és feleségeik is elkezdték tanulmányozni a Bibliát. Reméljük, idővel csatlakoznak hozzánk Jehova szolgálatában. Meggyőződésem, hogy ez a legjobb életút.

„Legyőzhetetlennek éreztem magam” (MICHAEL BLUNSDEN)

SZÜLETÉSI ÉV: 1967

SZÜLETÉSI HELY: AUSZTRÁLIA

KORÁBBAN: A KARATE VOLT A MINDENE

A MÚLTAM: Új-Dél-Wales egyik gyönyörű, virágzó városában, Albury-ben nőttem fel. Mint a legtöbb város, ez sem mentes a bűnözéstől. De összességében véve biztonságosnak mondható.

Gondtalan gyermekkorom volt. Bár a szüleim elváltak, amikor 7 éves voltam, mindent megtettek azért, hogy a bátyám, a nővérem, a húgom és én ne szenvedjünk hiányt semmiben. Jó oktatásban részesültem, a környék legjobb magániskolájába jártam. Az apukám szerette volna, hogy majd sikeres üzletember legyek. Ám engem jobban érdekelt a sport, különösen a biciklizés és a karate ment jól. Elhelyezkedtem egy autószerelő műhelyben, hogy több időt fordíthassak a sportra.

Büszke voltam arra, hogy mindig jó kondícióban vagyok. Olykor legyőzhetetlennek éreztem magam. Könnyen el tudtam volna bánni másokkal. Ám a karatemesterem tudta, hogy nehezen uralkodok magamon, ezért szigorú elveket nevelt belém, és fegyelmezettséget követelt tőlem. Mindig kiemelte az engedelmesség és a hűség fontosságát.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Amikor elkezdtem tanulmányozni a Bibliát egy Tanú-házaspárral, megtudtam, hogy Jehova gyűlöli az erőszakot (Zsoltárok 11:5). Először úgy érveltem, hogy a karate nem erőszakos sport, mert mindig ügyelni kell a másik épségére. Úgy gondoltam, hogy olyan tulajdonságokra és elvekre nevel, melyeket a Biblia is tanít. A tanítóim nagyon türelmesek voltak velem, sosem mondták, hogy hagyjak fel a harcművészettel, egyszerűen csak folytatták velem a tanulmányozást.

 Ahogy egyre több mindent megtudtam, és közelebb kerültem Jehovához, megváltozott a véleményem. Lenyűgözött Jehova fiának, Jézusnak a példája. Noha hatalmas ereje volt, az erőszak távol állt tőle. Igazán elgondolkodtattak a Máté 26:52-ben található szavai: „mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el.”

Minél többet tanultam Jehováról, annál jobban szerettem és tiszteltem. Megérintett, amikor megtudtam, hogy bölcs és hatalmas Teremtőnk személyesen törődik velem. Azt is jó volt megérteni, hogy még ha elszomorítom is Jehovát, vagy úgy érzem, már nem bírom tovább, és fel akarom adni a harcot, ő nem hagy el, amíg erőfeszítéseket teszek. Megnyugtatott a következő ígérete: „én, Jehova, a te Istened, megragadom jobbodat, én, aki ezt mondom neked: »Ne félj! Én megsegítelek«” (Ézsaiás 41:13). Amikor felismertem, hogy ennyire szeret, megfogalmazódott bennem, hogy nem akarom elveszíteni a barátságát.

Tudtam, hogy életem legnehezebb lépése lesz felhagyni a karatéval. De azzal is tisztában voltam, hogy ha ezt megteszem, örömet szerzek Jehovának, és biztos voltam abban, hogy minden áldozatot megér, hogy a szolgája lehessek. Miután elolvastam Jézusnak a Máté 6:24-ben található szavait, megszilárdult az elhatározásom. Itt ez áll: „Senki sem szolgálhat rabszolgaként két úrnak”. Rájöttem, hogy ha egyszerre akarom Jehovát szolgálni és karatézni, a karate egy idő után ki fogja szorítani a szívemből Jehovát. Eljött az ideje, hogy eldöntsem, melyik „urat” választom.

Nem volt könnyű abbahagyni a karatét. Vegyes érzéseim voltak. Egyrészt öröm volt boldoggá tenni Jehovát, másrészt úgy éreztem, hogy elárulom a karatemesterem. A harcművészetek gyakorlói ezt általában megbocsáthatatlan bűnnek tartják. Szégyenükben egyesek öngyilkosságot követnek el.

Képtelen voltam elmondani a karatemesteremnek, miért megyek el. Egyszerűen otthagytam őt és a sporttársaimat, és minden kapcsolatot megszakítottam velük. Tudtam, hogy helyesen cselekszem. Ám rossz érzéseim voltak, amiért elszalasztottam a lehetőséget, hogy beszéljek nekik a hitemről. Úgy éreztem, máris csalódást okozok Jehovának, pedig még nem is vagyok a szolgája. Nagyon elkeseredtem, és gyakran sírva imádkoztam Jehovához.

Jehova biztosan látta bennem a jót, mivel arra ösztönözte a testvéreket a gyülekezetben, hogy segítsenek nekem. Sok szeretetet kaptam tőlük, a vigasztalásuk és a barátságuk felbecsülhetetlen volt. Erőt merítettem a Dávidról és Betsabéról szóló történetből is. Noha Dávid súlyos bűnöket követett el, Jehova megbocsátott neki, miután őszintén megbánta a tetteit. Miután elgondolkodtam ezen a beszámolón, kiegyensúlyozottabban láttam a hibáimat.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Mielőtt elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, nem igazán törődtem másokkal. De Jehova segítségével és csodálatos feleségemnek a támogatásával, akivel hét éve vagyunk házasok, sikerült együtt érzőbbé válnom. Boldogok vagyunk, hogy sok személlyel tanulmányozhatjuk a Bibliát, köztük olyanokkal is, akik szomorú helyzetben vannak. Amikor látom, milyen hatással van Jehova szeretete másokra, az sokkal nagyobb öröm, mint amiben karatebajnokként valaha is részem lehetett volna.

[Oldalidézet a 14. oldalon]

„Megérintett, amikor megtudtam, hogy bölcs és hatalmas Teremtőnk személyesen törődik velem”

 [Kiemelt rész/​kép a 15. oldalon]

„Hálás vagyok ezekért a csodálatos cikkekért!”

Örömmel olvastad az előző történeteket? Ez csupán kettő a több mint ötven beszámolóból, amely Az Őrtorony folyóiratban jelent meg 2008 augusztusa óta. Olvasóinknak nagyon tetszenek „A Biblia képes megváltoztatni az életünket” című cikkek. Miért kedvelik őket olyan sokan?

A cikkekben említett személyeknek a múltja nagyon eltérő. Mielőtt megismerték Jehova Istent, néhányan kisebb-nagyobb mértékben sikeresek voltak, ám az életüknek valódi célt semmi sem adott. Másoknak az erőszakos jellemük, a kábítószerek vagy a túlzott alkoholfogyasztás okozott nagy nehézséget. Voltak, akikkel gyermekként megismertették Jehovát, ám egy időre eltávolodtak tőle. Ezek a történetek jól mutatják, hogy igenis meg lehet változni. Így nemcsak Istennek szerzünk örömet, hanem a mi életünk is jobb lesz. Milyen hatással voltak ezek a beszámolók az olvasókra?

Egyikük elmondta, hogyan segített a 2009. február 1-jei folyóiratban található cikk olyan asszonyoknak, akik a börtönbüntetésüket töltik.

▪ „Sokuk tudott azonosulni a cikk szereplőivel. A szereplőkről készült korábbi és mai képek, valamint az életrajzi részletek nagy hatást tettek a rabokra. Sok asszonynak hasonló a múltja. Ketten elkezdték tanulmányozni a Bibliát, miután elolvasták a cikket” (C. W.).

A történetek sokakat elgondolkodtattak. Például a 2011. április 1-jei számban Guadalupe Villarreal életéről olvashattunk, aki felhagyott a homoszexualitással, hogy Jehovát szolgálja. Nagyon sok olvasó ragadott tollat a cikk után. Nézzünk meg csupán kettőt a beküldött levelek közül.

▪ „Guadalupe története mélyen megérintett. Jó látni, hogyan tud teljesen átformálni valakit az, ha szereti Jehovát és a Szavát” (L. F.).

▪ „A múltban szívesen beszéltem a hitemről mindenfajta embernek, így homoszexuálisoknak is. Az utóbbi időben azonban azt vettem észre magamon, hogy lenézem és kerülöm őket. Erre a cikkre nagy szükségem volt. Most már úgy tudok tekinteni rájuk, mint Jehova, vagyis az ő lehetséges imádóinak látom őket” (M. K.).

Nagy visszhangja volt Victoria Tong történetének is, amely a 2011. augusztus 1-jei számban jelent meg. Victoriának tragikus gyermekkora volt. Elmondta, hogy még sok-sok évvel a keresztelkedése után sem tudta elképzelni, hogy Jehova szeretni tudja őt. Azt is elmesélte, mi segített neki, hogy ez az érzése megváltozzon. Figyeljük meg, mit váltott ki a története néhány olvasóból.

▪ „Victoria története megérintette a szívemet. Az én életemet sem kerülték el a tragédiák. Noha már évek óta megkeresztelt Tanú vagyok, állandóan ostorozom magam. De a Victoriáról szóló cikk segített, hogy keményen küzdjek azért, hogy olyannak lássam magam, mint amilyennek Jehova” (M. M.).

▪ „Fiatalkoromban csak nehéz harcok árán tudtam szakítani a pornográfiával. Ám nemrég újra ilyen anyagokat nézegettem. Segítséget kértem a keresztény felvigyázóktól, és sikerült felülkerekedni ezen a szenvedélyen. A felvigyázók biztosítottak arról, hogy Isten szeret engem, és irgalmas hozzám. Időnként mégis hitványnak érzem magam, és úgy gondolom, Jehova biztosan nem szeret. Victoria története sokat segített. Megértettem, hogy ha azt gondolom, Jehova képtelen megbocsátani nekem, lényegében azt állítom, hogy a Fia áldozata nem elég ahhoz, hogy elfedezze a bűneimet. Kivágtam a cikket a folyóiratból, és bármikor, amikor értéktelennek érzem magam, átolvasom, és elgondolkodom rajta. Hálás vagyok ezekért a csodálatos cikkekért!” (L. K.).