Meghallgatja valaki az imákat?

„Nem igazán hittem Istenben. Ettől függetlenül néha-néha imádkoztam. Nem tudtam, hogy meghallgat-e valaki, de azért reménykedtem benne. Boldogtalan és céltalan voltam. Azért nem tudtam feltétel nélkül hinni Istenben, mert úgy gondoltam, hogy csak a gyenge embereknek van rá szükségük” (PATRICIA, * ÍRORSZÁG).

VOLTAK már hasonló érzéseid? Te sem vagy biztos abban, hogy Isten létezik, mégis szoktál imádkozni? Ezzel korántsem vagy egyedül. Nézzünk erre példákat.

▪ Egy felmérésből, melyet 2200 brit ember bevonásával készítettek, kiderült, hogy csupán a 22 százalékuk hisz abban, hogy létezik valaki, aki megalkotta a világot, és aki meghallgatja az imáinkat. Ennek ellenére a megkérdezettek 55 százaléka olykor-olykor szokott imádkozni.

▪ Egy másik felmérés, mely során 10 000 embert kérdeztek meg négy kontinensen, feltárta, hogy a magukat ateistáknak vallók közel 30 százaléka időnként imádkozik.

Mi az oka a kételyeknek?

Allan, egy angol férfi ezt mondja: „Azért nem hittem Istenben, mert úgy gondoltam, a vallások csak irányítani akarják az embereket, és meg akarnak gazdagodni. Nem értettem, hogy ha létezik Isten, miért van ilyen sok igazságtalanság. Néha mégis előfordult, hogy mikor magam voltam, beszéltem »valamihez«. Az foglalkoztatott, hogy honnan származunk.”

Az emberek más-más okból kételkednek abban, hogy meghallgatja-e valaki az imákat. Gyakran például azért, mert nem találtak választ az ilyen kérdésekre:

▪ Van-e Teremtő?

▪ Miért van az, hogy a vallások gyakran rosszra ösztönzik az embereket?

▪ Miért engedi meg Isten, hogy szenvedjünk?

Ha választ kapnál ezekre a kérdésekre, kételyek nélkül tudnál imádkozni?

[Lábjegyzet]