A BETLEHEMET körülvevő mezőkre hamarosan leszáll az este. Sokan már elindultak a közeli hegytetőn fekvő városka felé. Ruth a nap folyamán összegyűjtött árpakalászok mellett térdel. Csak úgy sajognak a tagjai az egész napos kemény munkától, mégsem hagyja abba. Vékony botjával kitartóan ütögeti a kalászokat, hogy kicsépelje a gabonaszemeket. Bár fárasztó, mégis csodás napja volt, olyasmi történt vele, amire nem is számított.

Vajon jobbra fordul a sorsa ennek a fiatal özvegynek? Mikor a moábita Ruth úgy döntött, hogy anyósával, Naomival tart, megígérte neki, hogy sosem hagyja el. Azt is elhatározta, hogy Naomi Istenét, Jehovát fogja szolgálni. A két gyászoló asszony együtt jött el Moábból. Ruth hamarosan megtudta, hogy Jehova a törvényében ésszerű módon gondoskodik a szegényekről, még ha azok idegenek is, és úgy, hogy nem sérti meg a méltóságukat. * Most, hogy megismerkedett néhány izraelitával, gyógyírként hatott megsebzett szívére, amikor kedvességükből megtapasztalta a Jehova törvénye iránti szeretetüket.

Boáz volt az egyikük, a jómódú, idős férfi, akinek a földjén aznap tallózott. Boáz atyai törődéssel vette körül. Megdicsérte azért, hogy gondoskodik az idős Naomiról, és hogy az igaz Isten, Jehova szárnyai alatt keres menedéket. Mikor Ruth Boáz kedves szavaira gondol, jó érzés tölti el (Ruth 2:11–13).

Mégis azon tűnődik, milyen jövő vár rá. Hogyan fog gondoskodni magáról és Naomiról az évek során, hiszen csak egy elszegényedett idegen, akinek se férje, se gyermeke? Vajon elegendő élelmet tud majd tallózni? És ki fogja gondját viselni időskorában? Teljesen érthető, ha ilyen aggodalmak nyugtalanították. Ezekben a gazdaságilag nehéz időkben sokakat hasonló  gondok nyomasztanak. Ha megvizsgáljuk, hogyan segítette át Ruthot a hite a nehézségeken, látni fogjuk, milyen sokat tanulhatunk tőle.

Mikor Ruth befejezi a cséplést, látja, hogy majdnem egy egész éfa (22 liter) árpát gyűjtögetett össze, melynek súlya úgy 14 kilogramm. Beleköti egy ruhába, felteszi a fejére, és hazaindul Betlehembe. Már csaknem beesteledett (Ruth 2:17).

Naomi nagyon örül, hogy szeretett menye hazatér. Meglepődik, hogy Ruth milyen sok árpát tallózott. Ruth egy kis maradékot is hozott az ételből, melyről Boáz gondoskodott a munkásainak. Miközben elfogyasztják szerény vacsorájukat, Naomi megkérdezi: „Hol tallóztál ma? Merre dolgoztál? Legyen áldott, aki odafigyelt rád!” (Ruth 2:19). Naomi tisztában van vele, hogy Ruth azért tudott ilyen sok gabonát gyűjteni, mert valaki kedvesen odafigyelt rá.

Beszélgetés közben Ruth elmeséli Naominak, milyen kedves volt vele Boáz. Naomi meghatottan így szól: „Áldja meg őt Jehova, aki nem hagyta el szerető-kedvességét az élők és a holtak iránt!” (Ruth 2:19, 20). Boáz tettében Naomi Jehova kedvességét látja, hiszen ő arra ösztönzi a szolgáit, hogy nagylelkűek legyenek, és azt ígéri nekik, hogy megjutalmazza őket, ha kedvesen bánnak másokkal (Példabeszédek 19:17). *

Naomi arra biztatja Ruthot, hogy fogadja el Boáz ajánlatát, és ezután is az ő földjén tallózzon a szolgálóleányaival, nehogy zaklassák az aratók. Ruth így is tesz, „és továbbra is az anyósával [lakik]” (Ruth 2:22, 23). Ezekből a szavakból ismét Ruth kiemelkedő tulajdonságára, a lojális szeretetére derül fény. A példája arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk el azon, becsben tartjuk-e a családi kötelékeket, és hűségesen támogatjuk-e a szeretteinket, ha szükségük van rá. Jehova figyelmét sosem kerüli el, ha ilyen lojális szeretet van bennünk.

Vajon Naomi és Ruth nem is alkotott igazi családot? Vannak helyek, ahol úgy gondolják, hogy a férj, feleség, gyermekek vagy nagyszülők nélkül nem is család a család. Ám Naomi és Ruth kapcsolata megmutatja Jehova szolgáinak, hogy még ha nagyon kicsi és csonka is a családjuk, bensőséges, meghitt, kedves és szeretetteljes légkörben élhetnek. Te becsben tartod a családodat? Jézus arra emlékeztette a követőit, hogy a keresztény gyülekezetben azok is családra lelhetnek, akiknek senkijük sincs (Márk 10:29, 30).

Az árpaaratástól a búza aratásáig, vagyis úgy áprilistól júniusig, Ruth Boáz földjén tallózik. Ahogy telnek a hetek, Naomi azon tűnődik, mit tehetne drága menyéért. Mikor még Moábban voltak, biztos volt benne, hogy nem tudna segíteni Ruthnak, hogy újra férjhez mehessen (Ruth 1:11–13). Most viszont már máshogy látja. Ezt mondja Ruthnak: „Lányom, nem kellene nyugvóhelyet keresnem neked . . . ?” (Ruth 3:1). Akkoriban általában a szülők kerestek házastársat a gyermekeiknek, és Ruth valóban olyan Naominak, mintha a saját lánya lenne. Amikor azt mondja Ruthnak, hogy „nyugvóhelyet” szeretne találni neki, arra a biztonságra és védelemre gondol, melyet egy férj és otthon nyújthat. De vajon mit tehet ezért Naomi?

 Amikor Ruth először mesélt Boázról, Naomi ezt mondta: „Ez a férfi rokonunk! Ő az egyik kiváltónk!” (Ruth 2:20). Mire gondolt? Isten az Izraelnek adott Törvényében szeretettel gondoskodott azokról a családokról, melyek szegénység vagy haláleset miatt szorult helyzetbe kerültek. Ha egy asszony megözvegyült, és nem voltak gyermekei, nyomorúságos sors várt rá, mert a férjének nem maradtak utódai, és így nem volt, aki továbbvigye a nevét. Ám Isten Törvénye lehetővé tette, hogy a férj testvére elvegye az özvegyet, hogy a házasságukból születő gyermek továbbvigye az elhunyt férfi nevét, és gondját viselje a család birtokának (5Mózes 25:5–7). *

Ruth biztos kikerekedett szemmel hallgatja Naomit, amikor elmondja, mit talált ki. Bár az izraeliták törvénye és sok szokása kétségkívül még mindig új és idegen neki, mivel mélységesen tiszteli az anyósát, minden egyes szavára odafigyel. Naomi javaslata első hallásra furcsának, zavarba ejtőnek, sőt megalázónak tűnhet Ruthnak, mégis alázatosan így szól: „Mindazt, amit mondasz, megteszem” (Ruth 3:5).

A fiatalok időnként nehezen fogadják meg az idősebb és tapasztaltabb személyek tanácsát. Könnyen azt gondolhatják, hogy az idősebbek nem értik igazán, milyen nehézségekkel néznek szembe. Viszont Ruth alázatossága arra emlékeztet minket, hogy a javunkra válik, ha megfogadjuk azoknak az idősebb személyeknek a bölcs tanácsait, akik szeretnek minket, és a legjobbat  akarják nekünk. De mit is mondott Naomi Ruthnak, és valóban jutalomban részesült Ruth, amiért megfogadta?

Aznap este Ruth a szérűre megy, ahol a legtöbb földműves a cséplést és a szórást végzi. A szérű döngölt talajú terület volt, és többnyire domboldalon vagy dombtetőn feküdt, mert a késő délutáni és kora esti órákban itt felerősödött a szél. A munkások villával vagy lapáttal levegőbe dobják a gabonát, hogy megtisztítsák a polyvától és a szalmától. A szél elfújja a könnyű polyvát, a nehezebb gabonaszemek pedig a földre hullanak.

Ruth észrevétlenül figyeli, ahogy a földművesek lassan befejezik a munkát. Boáz is kint van, hogy felügyelje a szórást. A munka végeztére nagy halom gabona gyűlik össze. Miután Boáz jóízűen megvacsorázik, leheveredik a halom mellé. Az emberek általában azért maradtak kint éjszakára a szérűn, hogy megóvják a termést a tolvajoktól. Ruth látja, hogy Boáz lefeküdt aludni. Itt az ideje, hogy megvalósítsa Naomi tervét.

Közelebb lopódzik, a szíve hevesen ver. Miután megbizonyosodik róla, hogy Boáz már mélyen alszik, még közelebb megy, kitakarja a lábát, és odafekszik, épp ahogy Naomi mondta. Azután várja, hogy Boáz felébredjen. Az idő lassan telik. Egész örökkévalóságnak tűnik neki, mire Boáz éjfél körül végre megmozdul. A hidegtől reszketve előrehajol, hogy betakarja a lábát, és ahogy a beszámoló mondja, észreveszi, hogy „egy nő fekszik a lábánál” (Ruth 3:8).

„Ki vagy te?” – kérdezi tőle. Ruth, alighanem remegő hangon, így válaszol: „Ruth vagyok, a te rabszolgád. Terítsd rabszolgádra ruhádat, hiszen kiváltónk vagy” (Ruth 3:9). Néhány szövegmagyarázó azt állítja, hogy azzal, amit Ruth tett és mondott, szexuális közeledésre biztatta Boázt. Csakhogy két alapvető tény elkerüli a figyelmüket. Először is, a legtöbb akkori szokás, melyet Ruth is követett, ma már nehezen érthető. Ezért hiba lenne a mai, erkölcsileg romlott világ torz szemüvegén át nézni a tettét. Másodszor, abból, amit Boáz mondott, világosan látszik, hogy erkölcsösnek és dicséretre méltónak tartotta Ruth viselkedését.

Boáz kellemes, gyöngéd hangon válaszol Ruthnak, és szavaival kétségkívül megvigasztalja. Ezt mondja: „Áldjon meg téged Jehova, lányom! Ez utóbb még jobban kimutattad szerető-kedvességedet, mint először, hiszen nem mentél a fiatal férfiak után, sem szegény, sem gazdag után” (Ruth 3:10). Ruth „először” úgy mutatott szerető-kedvességet, hogy lojális szeretettel ragaszkodott Naomihoz, eljött vele Izraelbe, és gondoskodik róla. „Utóbb” pedig azzal, amit éppen most tesz. Boáz megjegyzi, hogy egy fiatal nő, mint Ruth, általában a gazdag vagy szegény, de fiatal férfiak közt keresne magának férjet. Ruth viszont nemcsak Naomival, hanem elhunyt apósával is jót akar tenni, hogy a neve ne vesszen ki a szülőföldjéről. Érthető, miért érinti meg annyira Boázt ennek a fiatal asszonynak az önzetlensége.

Boáz így folytatja: „Ne félj hát, lányom. Mindent, amit mondasz, megteszek érted, hiszen jól tudja mindenki népem kapujában, hogy nagyszerű asszony vagy” (Ruth 3:11). Kész feleségül venni Ruthot, és úgy látszik, nincs is annyira meglepve, hogy azt kérik tőle, legyen a kiváltó. De mivel Boáz igazságos férfi, nem csak a saját érdekeit nézi. Elmondja Ruthnak, hogy van egy másik kiváltó is, aki közelebbi rokon, és hogy felkeresi, és felajánlja neki a lehetőséget, hogy ő vegye el Ruthot.

Boáz azt mondja Ruthnak, hogy feküdjön vissza pihenni, és majd mikor hajnalodik, észrevétlenül távozhat. Azért tanácsolja ezt, mert az emberek tévesen azt feltételezhetnék,  hogy erkölcstelenség történt köztük, és nem akarja, hogy csorba essen Ruth és a saját hírnevén. Így hát Ruth visszafekszik Boáz lábához. Most már sokkal nyugodtabb, hogy ilyen kedvesen fogadta a kérését. Majd mikor még sötét van, Boáz bőkezűen megtölti Ruth köpenyét árpával, és Ruth visszaindul Betlehembe.

Milyen boldog lehetett Ruth, amikor visszagondolt Boáz szavaira, hogy mindenki nagyszerű asszonynak tartja. Ehhez kétségkívül hozzájárult, hogy olyan sokat tett azért, hogy megismerje és szolgálja Jehovát. Emellett nagyon kedves és figyelmes volt Naomihoz és a népéhez, és készségesen elfogadta a szokásaikat, melyek kétségkívül idegenek voltak neki. Ruth hitéből azt tanulhatjuk, hogy fontos megbecsülnünk másokat és tiszteletben tartanunk a szokásaikat. Ha törekszünk erre, nekünk is nagyszerű hírnevünk lesz.

Amikor Ruth hazaér, Naomi ezt kérdezi tőle: „Ki vagy, lányom?” Lehet, hogy azért kérdezi ezt, mert még sötét van, de az is lehet, hogy kíváncsi rá, hogy Ruth leendő feleségként vagy még mindig szabad özvegyként tér-e haza. Ruth nyomban elmeséli Naominak, mi történt, és odaadja az árpát, melyet a nagylelkű Boáz küldött neki ajándékul (Ruth 3:16, 17). *

 Naomi bölcsen arra inti Ruthot, hogy aznap ne menjen ki tallózni a mezőre, hanem maradjon otthon. Ezt mondja neki: „ez a férfi nem nyugszik addig, míg véghez nem viszi a dolgot még ma” (Ruth 3:18).

És jól gondolja! Boáz kimegy a városkapuhoz, ahol a város vénei általában találkozni szoktak, és vár. Amikor az említett, közelebbi rokon arra jár, Boáz tanúk előtt felajánlja neki, hogy legyen a kiváltó, és vegye feleségül Ruthot. Ám a férfi nem akar kiváltó lenni, azt mondja, ezzel kárt tenne az örökségében. Ekkor Boáz kijelenti a tanúk előtt a városkapuban, hogy ő lesz a kiváltó, megvásárolja Naomi elhunyt férjének, Eliméleknek a birtokát, és elveszi Ruthot, Elimélek fiának, Mahlonnak az özvegyét. Azt a reményét is kifejezi, hogy ezzel „a meghalt férfi nevét [fenntartja] az ő örökségén” (Ruth 4:1–10). Boáz valóban igazságos és önzetlen.

Boáz feleségül veszi Ruthot, „Jehova pedig [megadja] Ruthnak, hogy foganjon”, és fia születik. A betlehemi asszonyok áldottnak tartják Naomit, és dicsérően szólnak Ruthról, azt mondják, többet ér Naominak, mint hét fiú. A történetből később megtudjuk, hogy Ruth fiától származott Dávid király (Ruth 4:11–22). Dávid pedig Jézus Krisztus őse volt (Máté 1:1). *

Naomi a sajátjaként segített felnevelni a gyermeket. Ő is, és Ruth is gazdag áldásokban részesültek. Életük elménkbe vési, hogy Jehova Isten nem feledkezik meg azokról, akik keményen fáradoznak a szeretteikért, és hűségesen szolgálják őt választott népével. Megjutalmazza azokat, akik Ruthhoz hasonlóan jó hírnevet szereznek nála.