Hegyi beszédében Jézus ezt mondta a követőinek: „Ti vagytok a föld sója; de ha a só elveszíti az erejét, hogyan adják vissza sósságát? Semmire sem jó többé, csak arra, hogy kidobják és megtiporják az emberek” (Máté 5:13). A sónak tartósító hatása van. Ezért Jézus valószínűleg arra gondolt, hogy a tanítványai meg tudják óvni az embereket az erkölcsi és szellemi romlástól, és ezt meg is kell tenniük.

Arról a megjegyzéséről, hogy a só elveszíti a sósságát, egy enciklopédia ezt írja: „A Holt-tenger vidékén a só általában más ásványi anyagokkal keveredett, nem volt tiszta; könnyen kioldódott a tömbökből, a visszamaradt anyagnak pedig nem volt íze” (The International Standard Bible Encyclopedia). Érthető, miért mondta Jézus, hogy ez az anyag „semmire sem jó többé, csak arra, hogy kidobják”. Az enciklopédia még hozzáfűzi: „Bár a holt-tengeri só a szennyezettsége miatt rosszabb minőségű volt, mint a legtöbb tengeri só, Palesztinában elsősorban mégis ezt használták, mivel könnyen hozzá lehetett jutni (egyszerűen felszedték a tengerpartról).”

Jézus az egyik példázatában arról beszélt, hogy egy asszony elveszít egyet a tíz drachmájából, ezért lámpát gyújt, és alaposan kisöpri a házat, hogy megtalálja (Lukács 15:8–10). Abban az időben egy drachma közel egynapi bérnek felelt meg, tehát nem kevés pénzről volt szó. De a példázat más szempontból is életszerű volt.

Egyes forrásművek szerint az érméket gyakran díszként viselték. Így elképzelhető, hogy Jézus példázatában az érme egy becsben tartott családi ékszernek a darabja volt, vagy az asszony hozományához tartozott. Bárhogy volt is, érthető, hogy az asszony mindenáron meg akarta találni.

Ezenfelül Jézus napjaiban az átlagemberek olyan házban laktak, amelybe csak nagyon kevés fény és meleg jutott be. A házakon kevés vagy egyetlen ablak sem volt. A padlót általában szalmával vagy más, száraz növényi szárral borították. Ha leejtettek egy érmét, nem volt könnyű megtalálni. „Ezért – mondja egy szövegmagyarázó –, ha egy viszonylag kis tárgy, például egy pénzérme elveszett, teljesen természetes volt, hogy lámpát gyújtottak, és kisöpörték a házat.”