Amikor a Biblia a hitről beszél, szilárd bizonyítékokon alapuló rendíthetetlen meggyőződésre utal. Az, aki hisz Istenben, biztos benne, hogy Ő teljesíteni fogja az ígéreteit.

Mózes döntései azt tükrözték, hogy hisz Isten ígéreteiben (1Mózes 22:15–18). Kényelmes, fényűző élete lehetett volna Egyiptomban, ő azonban lemondott erről, „inkább választva, hogy az Isten népével együtt durva bánásmódban részesüljön, semmint hogy ideig-óráig élvezze a bűnt” (Héberek 11:25). Vajon elhirtelenkedte ezt a döntést, és később megbánta? Nem, mivel a Biblia azt írja róla, hogy „rendíthetetlen maradt, mintha látná a Láthatatlant” (Héberek 11:27). Soha nem bánta meg a döntéseit, melyekre a hite indította.

Mózes igyekezett mások hitét is erősíteni. Gondoljunk csak arra, hogy mi történt, amikor az izraeliták látszólag csapdába kerültek: az egyik oldalról a fáraó serege fenyegette őket, a másik oldalról pedig a Vörös-tenger zárta el az útjukat. A közelgő vesztüktől tartva rémületükben Jehovához és Mózeshez kiáltottak segítségért. Mit tett erre Mózes?

Ekkor még nemigen tudhatta, hogy Isten ketté fogja választani a Vörös-tengert, s így utat nyit a menekülő izraelitáknak. Abban viszont biztos volt, hogy valamilyen módon megvédi a népét. Szerette volna, hogy a többi izraelita is bízzon ebben. A beszámoló szerint ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Álljatok szilárdan, és lássátok Jehova szabadítását, amelyet ma végrehajt értetek!” (2Mózes 14:13). Vajon sikerült megerősítenie a nép hitét? Igen, hiszen a Biblia nemcsak őróla, hanem az összes izraelitáról mondja azt, hogy „hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön” (Héberek 11:29). Mózes hite tehát nemcsak neki adott erőt, hanem azoknak is, akik példát vettek róla.

Úgy utánozhatjuk Mózest, ha mi is olyan döntéseket hozunk, melyek az Isten ígéreteibe vetett hitünket tükrözik. Az egyik ilyen ígérete az, hogy gondoskodik rólunk, ha elsőbbséget biztosítunk az imádatának (Máté 6:33). Persze ezt talán nem olyan könnyű megvalósítani, amikor a többség nagy jelentőséget tulajdonít az anyagiaknak. De biztosak lehetünk abban, hogy ha igyekszünk egyszerű életet élni, és az imádatra összpontosítani, Jehova mindennel el fog látni, amire szükségünk van. Ezt ígéri: „Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen” (Héberek 13:5).

Ezenkívül szeretnénk másoknak is segíteni, hogy megerősödjön a hitük. A bölcs szülők például felismerik, hogy milyen nagy szerepük van abban, hogy a gyermekeikben kialakuljon a hit. Ahogy felnőnek, meg kell nekik tanítani, hogy Isten létezik, és vannak erkölcsi irányadó mértékei. Arról is meg kell győződniük, hogy az szolgálja leginkább a javukat, ha igazodnak ezekhez (Ézsaiás 48:17, 18). A szülők egy igazán értékes ajándékot adnak a gyermekeiknek, ha segítenek hinniük abban, hogy Isten „van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6).