CSAKUGYAN értelmes életet élt Jézus? Minden jel szerint egyszerű családban nőtt fel, és egész életében nem volt sok mindene. Szó szerint nem volt „hová lehajtania a fejét” (Lukács 9:57, 58). Ráadásul az ellenségei gyűlölték, megrágalmazták és végül megölték.

„Ezt nem nevezném értelmes életnek” – mondhatod. Ám érdemes átgondolni még néhány szempontot. Most négy ilyet veszünk nagyító alá.

„Az én eledelem az, hogy cselekedjem annak akaratát, aki küldött engem” (János 4:34).

Jézus a szavaival és a tetteivel egyaránt igyekezett megvalósítani égi Atyja, Jehova * akaratát. Ez mélységes örömmel töltötte el. Ahogy az imént idézett írásszövegből látszik, az eledelhez hasonlította Isten akaratának a cselekvését.

Jézus déltájban mondta ezeket a szavakat (János 4:6). Egész délelőtt Szamária dimbes-dombos vidékét járta, úgyhogy biztosan megéhezett. A tanítványai biztatták is: „Rabbi, egyél” (János 4:31). A válaszával arra utalt, hogy neki Isten munkája ad erőt. Csakis egy olyan ember mondhat ilyet, aki értelmesnek érzi az életét.

„Szeretem az Atyát” (János 14:31).

Jézust rendkívül szoros kapcsolat fűzte égi Atyjához. Az iránta érzett mélységes szeretete ösztönözte arra, hogy megismertesse másokkal az Atyja nevét, szándékát és tulajdonságait. Jézus a szavaival, a tetteivel és a gondolkodásmódjával tökéletesen visszatükrözte az Atyját, így amikor Jézusról olvasunk, az olyan, mintha Istenről olvasnánk. Ezért mondhatta Jézus Fülöpnek, amikor az megkérte, hogy mutassa meg nekik az Atyát: „Aki engem látott, látta az Atyát is” (János 14:8, 9).

Jézus annyira szerette az Atyját, hogy meghalni is kész volt, csak hogy engedelmeskedjen neki (Filippi 2:7, 8; 1János 5:3). Ez a hatalmas szeretet értelemmel töltötte meg Jézus életét.

„Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki a lelkét adja a barátaiért” (János 15:13).

Nekünk, gyarló embereknek meglehetősen borúsak a kilátásaink. A Bibliából megtudhatjuk, miért: „e g y ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek” (Róma 5:12). A magunk erejéből képtelenek vagyunk megmenekülni a bűn következményétől, a haláltól (Róma 6:23).

Ámde hálásak lehetünk Jehovának, aki szeretettel megoldást kínált az emberiség szomorú helyzetére. Megengedte, hogy tökéletes, bűntelen Fia, Jézus szenvedjen és meghaljon azért, hogy váltságul szolgáljon, és így az emberiség kiszabadulhasson a bűn és a halál rabszolgaságából. Jézus, mivel szereti az Atyját és az embereket, kész volt vállalni ezt a küldetést, és értünk adta tökéletes emberi életét (Róma 5:6–8). Ez az önzetlen szeretet értelmet adott az életének. *

„Ez az én szeretett Fiam, akit helyeslek” (Máté 3:17).

Jehova akkor jelentette ki ezt, amikor Jézus megkeresztelkedett. Nyíltan kifejezte, hogy szereti és helyesli a Fiát. Jézus joggal mondhatta hát, hogy az Atya szereti őt (János 10:17). Ebben a tudatban bátran viselte az ellenségeskedést és a bírálatot. Még akkor is higgadt maradt, amikor a halállal kellett szembenéznie (János 10:18). Az az érzés, hogy az Atyja szereti és helyesli, bizonyára még inkább értelmet adott az életének.

Jézus tehát értelmes életet élt. Sokat tanulhatunk tőle arról, hogy hogyan tehetjük igazán értelmessé az életünket. A következő cikk néhány olyan alapelvet emel ki, melyet Jézus a követőinek tanított.