ENNEK a kérdésnek a kapcsán nézzünk meg a Bibliából két példát: először Noé napjainak vízözönét, majd a kánaániták kiirtását.

MIT MONDANAK NÉMELYEK? „Isten kegyetlen volt, amikor özönvízzel árasztotta el a földet, mely Noé és a családja kivételével minden embert megölt.”

MIT MOND A BIBLIA? Isten kijelenti: „nem gyönyörködöm a gonosz halálában. Inkább abban gyönyörködöm, ha a gonosz megtér útjáról, és életben marad” (Ezékiel 33:11). Ebből kitűnik, hogy Istennek egyáltalán nem szerzett örömet, hogy a gonoszok elpusztultak Noé napjaiban. De akkor miért idézett elő özönvizet?

A Biblia feltárja, hogy amikor Isten a múltban megbüntette a gonosz embereket, példát állított „az istenteleneknek az eljövendő dolgokra nézve” (2Péter 2:5, 6). Hogyan kell ezt érteni?

Először is, megmutatta, hogy még ha fáj is neki, hogy el kell pusztítania némelyeket, a figyelmét egyáltalán nem kerülik el a kegyetlen emberek, akik gyötrelmet okoznak másoknak, és igenis felelősségre vonja őket a tetteikért. A jövőben pedig véget fog vetni minden igazságtalanságnak és szenvedésnek.

Másodszor, Istennek a múltban hozott ítéletei példát állítottak abban is, hogy ő mindig szeretetteljesen figyelmezteti az embereket a közelgő ítéletre. Noé prédikált, a többség mégsem figyelt oda rá. A Biblia ezt írja: „semmit nem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és elsöpörte mindnyájukat” (Máté 24:39).

Vajon Isten később is hasonlóan járt el? Igen. Például a népét, az izraelitákat is figyelmeztette, hogy ha átveszik a körülöttük élő népek gonoszságát, meg fogja engedni az ellenségeiknek, hogy elfoglalják az országukat, lerombolják a fővárosukat, Jeruzsálemet, és fogságba vigyék őket. Az izraeliták ennek ellenére gonosszá váltak, még gyermekáldozatokat is bemutattak. Mit tett Jehova? A prófétái által újra és újra figyelmeztette őket, hogy térjenek jó útra, mielőtt túl késő lenne. Ahogy megmondta, „a legfőbb Úr, Jehova semmit sem tesz úgy, hogy ki ne nyilatkoztatná bizalmas ügyét szolgáinak, a prófétáknak” (Ámós 3:7).

HOGYAN ÉRINT MINKET MINDEZ? Az, ahogyan Jehova a múltban végrehajtotta az ítéleteit, reményre  ad okot. Bizalommal várhatjuk azt az időt, amikor végrehajtja az ítéletét azokon, akik kegyetlen módon szenvedést okoznak másoknak. A Biblia így ír erről: „a gonosztevők kivágatnak . . . A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek majd a béke bőségében” (Zsoltárok 37:9–11). Te mit gondolsz egy olyan ítéletről, mely megszabadítja az embereket a szenvedéstől? Kegyetlenségre vagy inkább irgalomra vall?

MIT MONDANAK NÉMELYEK? „A kánaániták megsemmisítése kegyetlen háborús bűntett volt, mely a mai népirtásokhoz hasonlítható.”

MIT MOND A BIBLIA? Ezt írja Istenről: „minden útja igazságosság. A hűség Istene, kiben nincs igazságtalanság” (5Mózes 32:4). Istennek egyetlen ítéletét sem hasonlíthatjuk egy emberek által vívott háborúhoz. Hogy miért nem? Mert az emberekkel ellentétben Isten képes a szívekben olvasni, vagyis előtte nincsenek rejtve az érzések és a gondolatok.

Amikor például elítélte Szodomát és Gomorrát, és kimondta, hogy meg fogja őket semmisíteni, a hűséges férfi, Ábrahám nem volt benne biztos, hogy ez igazságos. Nem tudta elképzelni, hogy az ő igazságos Istene elsöpörné az igazságosakat a gonoszokkal együtt. Isten türelmesen biztosította arról, hogy ha csak tíz igazságost talál is Szodomában, rájuk való tekintettel nem fogja elpusztítani a várost (1Mózes 18:20–33). Biztosak lehetünk benne, hogy Isten alaposan megvizsgálta az ott élők szívét, és látta, hogy mennyire gonoszak (1Krónikák 28:9).

Ehhez hasonlóan Isten a kánaánitákat is megítélte, és joggal rendelte el az elpusztításukat. A kánaániták közismertek voltak a kegyetlenségükről, például arról, hogy élve égetnek el gyermekeket áldozatként (2Királyok 16:3). * Tudták, hogy Jehova azt parancsolta az izraelitáknak, hogy foglalják el az egész országot. Azok a kánaániták, akik úgy döntöttek, hogy nem mennek el, hanem hadba szállnak az izraelitákkal, szándékosan szembeszegültek nemcsak velük, hanem Jehovával is, aki minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a népével van.

Azt is meg kell jegyezni, hogy Isten irgalmas volt azokkal a kánaánitákkal, akik felhagytak a gonosz tetteikkel, és elfogadták az ő magas erkölcsi mércéjét. Például a kánaánita Ráháb, aki prostituált volt, a családjával együtt megmenekült. Vagy amikor az egyik kánaánita város, Gibeon lakói lépéseket tettek, hogy megmenekülhessenek, a gyermekeikkel együtt életben maradtak (Józsué 6:25; 9:3, 24–26).

HOGYAN ÉRINT MINKET MINDEZ? Istennek a kánaániták feletti ítéletéből egy lényeges tanulságot vonhatunk le. Rohamosan közeledünk „az ítéletnek és az istentelen emberek elpusztításának” napjához (2Péter 3:7). Ha szeretjük Jehovát, és azt tesszük, amit helyesnek tart, mi is megláthatjuk majd, amikor megszünteti a szenvedést, és eltörli a földről mindazokat, akik elutasítják az ő igazságos uralmát.

Jehova ezenkívül szeretetteljesen arra figyelmezteti a szülőket, hogy a döntéseik a gyermekeik jövőjére is kihatással vannak. Isten Szava ezt mondja: „Válaszd az életet, hogy életben maradj te és az utódaid is, azáltal hogy szereted Jehovát, a te Istenedet, hallgatsz a szavára és ragaszkodsz őhozzá” (5Mózes 30:19, 20). Vajon ezek egy kegyetlen Isten szavai, vagy egy olyan Istenéi, aki szereti az embereket, és azt szeretné, ha jól döntenének?