Egy ausztráliai kisvárosban (Warialda, Új-Dél-Wales állam) nőttem fel, ahol a lakosság nagy része mezőgazdasággal foglalkozik. Juhokat, marhákat tenyésztenek, és gabonaféléket, zöldségeket termesztenek. A város tiszta, és alig van bűnözés.

Mivel tíz gyermek közül én voltam a legidősebb, 13 évesen dolgozni kezdtem, hogy segíteni tudjak a családnak. Az alacsony iskolai végzettségem miatt csak farmokon kaptam munkát. Már 15 évesen vadlovakat törtem be.

Annak, hogy farmokon dolgoztam, volt előnye és hátránya is. Egyrészről nagyon szerettem a munkám, és jó volt a szabadban dolgozni. Esténként a tűznél ücsörögve bámultam a holdat és a csillagokat, miközben élveztem a lágy szellőt és a természet illatát. Emlékszem, azon tűnődtem, hogy biztosan van valaki, aki ezt a sok csodálatos dolgot létrehozta. Másrészről, a farmokon rossz hatások is értek. Gyakran hallottam káromkodást, és könnyen hozzájutottam a cigarettához. Hamar rászoktam a dohányzásra és a trágár beszédre.

18 éves koromban Sydney-be költöztem. Szerettem volna bekerülni a hadseregbe, de az alacsony iskolai végzettségem miatt nem vettek fel. Találtam egy állást, és egy évig Sydney-ben maradtam. Ekkor találkoztam először Jehova Tanúival. Meghívtak az egyik összejövetelükre, és el is mentem. Azonnal felismertem, hogy ők tanítják az igazságot.

Ám nem sokkal később úgy döntöttem, hogy visszamegyek vidékre. Goondiwindiben (Queensland állam) találtam munkát, megnősültem, és sajnos rászoktam az ivásra.

 Miután megszületett a két fiunk, kezdtem elgondolkodni rajta, hogy merre tart az életem. Eszembe jutott, hogy miket hallottam a Tanúk összejövetelén, és elhatároztam, hogy felveszem velük a kapcsolatot.

Találtam egy régi Őrtorony folyóiratot, melyben benne volt Jehova Tanúi ausztráliai fiókhivatalának a címe. Megírtam nekik, hogy segítségre van szükségem. Válaszképpen egy végtelenül kedves Tanú keresett fel. El is kezdte tanulmányozni velem a Bibliát.

Tanulmányozás közben rádöbbentem, hogy nagyon sokat kell változnom. Egy bibliavers, a 2Korintusz 7:1 különösen szíven talált. Ez arra buzdít, hogy „tisztítsuk meg magunkat a test és a szellem minden szennyétől”.

Elhatároztam, hogy leszokok a cigarettáról és az ivásról. Mivel mindkettő hosszú éveken át az életem része volt, ez nagyon nehezen ment. De minden vágyam az volt, hogy Istennek tetszően éljek. A legtöbbet a Róma 12:2-ben olvasható tanács segített. Itt az áll, hogy „ne szabjátok magatokat többé ehhez a világrendszerhez, hanem változzatok át elmétek újjáalakítása által”. Felismertem, hogy ha szeretnék megváltozni, először a gondolkodásomat kell átformálnom, és úgy kell látnom a szokásaimat, ahogyan Isten látja őket, vagyis hogy károsak. Isten segítségével képes voltam letenni a cigarettát, és az alkoholt is.

A káromkodással volt a legnehezebb felhagynom. Tisztában voltam vele, hogy a Biblia azt tanácsolja az Efézus 4:29-ben, hogy „ne jöjjön ki rothadt beszéd a szátokból”. Mégsem sikerült egyik napról a másikra leszoknom a trágár beszédről. Sokat elmélkedtem az Ézsaiás 40:26 szavain. A csillagos égre utalva ez a vers azt írja, hogy „emeljétek föl szemeteket a magasba, és lássátok. Ki teremtette azokat? Ő, aki szám szerint előhozza seregüket, sőt nevén szólítja mindegyiket. Tevékeny energiájának bősége és hatalmas ereje miatt egy sem hiányzik közülük.” Azon gondolkodtam, hogy ha Isten meg tudta alkotni a hatalmas világegyetemet, amit én mindig is annyira csodáltam, biztosan nekem is ad elég erőt ahhoz, hogy megváltozzak, és neki tetszően tudjak élni. Sok ima és erőfeszítés árán egyre jobban tudtam vigyázni a nyelvemre.

Amikor lovakkal foglalkoztam, nem sok lehetőségem volt másokkal beszélgetni. De miután képzést kaptam Jehova Tanúi összejövetelein, megtanultam jól kifejezni magam. Ennek köszönhetem többek között azt is, hogy képes vagyok másoknak beszélni Isten Királyságának a jó híréről (Máté 6:9, 10; 24:14).

Már jó néhány éve vénként szolgálhatok a gyülekezetben, ami nagy örömmel tölt el. Igazi megtiszteltetésnek tartom, ha bármiben segíthetek a hívőtársaimnak.

Nagyon hálás vagyok Jehovának, amiért engem, egy egyszerű, tanulatlan embert is oktat (Ézsaiás 54:13). Szívből egyetértek a Példabeszédek 10:22 szavaival, vagyis hogy „Jehova áldása az, ami gazdaggá tesz”.