Mintegy hétszáz évvel azután, hogy Mikeás lejegyezte a próféciáját a Messiásról, az beteljesedett: Jézus megszületett Betlehemben. Harminc évvel később, i. sz. 29-ben pedig valóra vált Dániel azon jövendölésének az első része, amely a Messiás eljöveteléről szólt: Jézus megkeresztelkedett, és Isten felkente szent szellemmel. Megérkezett a régen várt Messiás, a Mag, mégpedig pontosan a meghatározott időben!

Jézus azonnal elkezdte a szolgálatát, „hirdetve az Isten királyságának jó hírét” (Lukács 8:1). A próféciákkal összhangban kedves, szelíd, másokkal őszintén törődő ember volt. A tanácsai gyakorlatiasak voltak, és szeretetet tükröztek. Meggyógyított „mindenféle betegséget”, és így bebizonyította, hogy Isten támogatja (Máté 4:23). Mindenféle korú ember szívesen volt vele, és ugyanarra a következtetésre jutottak, mint Jézus egyik tanítványa: „Megtaláltuk a Messiást” (János 1:41).

Jézus megjövendölte, hogy mielőtt a Királysága teljesen átveszi a hatalmat, háborúk, földrengések és sok más baj lesz a földön. Felszólította a követőit, hogy ne veszítsék el az éberségüket (Márk 13:37).

Jézus tökéletes ember volt, és mindvégig engedelmeskedett Istennek, de az ellenségei megölték. A halála tökéletes áldozat volt, mellyel visszavásárolta nekünk, amit Ádám és Éva elveszített, a paradicsomi örök élet kilátását.

Jézus halála a jövendöléseknek megfelelően történt, ahogyan az is, hogy három nappal később Isten feltámasztotta mint hatalmas szellemteremtményt. Jézus ezután még több mint 500 tanítványának megjelent. Mielőtt felment az égbe, megbízta a követőit, hogy vigyék el a róla és a Királyságáról szóló jó hírt minden nemzetből való embernek (Máté 28:19). Vajon mennyire voltak alaposak?

(Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma, valamint az 1Korintusz alapján.)