Betánia egy kis falu volt Jeruzsálemtől három kilométerre (János 11:18). Néhány héttel Jézus halála előtt történt ott egy tragikus esemény. Jézus egyik barátja, Lázár váratlanul megbetegedett és meghalt.

Amikor Jézus értesült erről, azt mondta a tanítványainak, hogy Lázár alszik, és hogy fel fogja ébreszteni (János 11:11). Mivel nem értették, hogy mire gondol, nyíltan közölte velük, hogy „Lázár meghalt” (János 11:14).

Jézus négy nappal a temetés után érkezett Betániába. Igyekezett megvigasztalni Lázár testvérét, Mártát, aki így kesergett: „ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (János 11:17, 21). „Én vagyok a feltámadás és az élet – felelte erre Jézus. – Aki hitet gyakorol bennem, még ha meghal is, életre fog kelni” (János 11:25).

Jézus ezután, hogy bebizonyítsa, hogy ez nem csupán üres ígéret, odament a sírhoz, és így kiáltott: „Lázár, jöjj ki!” (János 11:43). A jelenlévők legnagyobb megdöbbenésére az imént még halott férfi előjött.

Jézus korábban már legalább két embert feltámasztott. Az egyikük egy kislány volt, Jairus lánya. Mielőtt Jézus feltámasztotta, róla is azt mondta, hogy alszik (Lukács 8:52).

Jézus tehát Lázárról is, és Jairus lányáról is úgy beszélt, mint akik alszanak. Ez találó hasonlat, hiszen alvás közben öntudatlan állapotban vagyunk, így az alvás jól közvetíti a fájdalomtól és szenvedéstől való megnyugvás gondolatát (Prédikátor 9:5; lásd  „A halál olyan, mint egy mély álom” című kiemelt részt). Jézus korai követői tisztában voltak vele, hogy mi van a halottakkal. Egy könyv ezt írja: „Jézus követői úgy gondolták,  hogy a halál nem más, mint alvás, a sír pedig egy pihenőhely . . . azok számára, akik hitben haltak meg” (Encyclopedia of Religion and Ethics).

Megnyugtató tudni, hogy a halottak a sírban alszanak, és nem szenvednek. Így már nem olyan titokzatos a halál, és nem kell rettegnünk tőle.

Egy nyugodt éjszakai pihenésnek tudunk örülni, de ki akarna örökké aludni? Reménykedhetünk abban, hogy a sírban alvó halottak életre kelnek valamikor, ahogy annak idején Lázár és Jairus lánya?

Jób patriarcha, Isten hűséges szolgája is ezt a kérdést tette fel, amikor közeledni érezte a halálát: „Ha meghal az életerős férfi, vajon élhet-e újra?” (Jób 14:14).

Aztán a saját kérdésére válaszolva így szólt a Mindenható Istenhez: „Szólítani fogsz, és én válaszolok neked. Vágyakozol majd kezed műve után” (Jób 14:15). Jób biztos volt benne, hogy Jehova már nagyon várja azt a napot, amikor feltámasztja. Vajon csak álmodozott? Egyáltalán nem.

Jézus csodái cáfolhatatlan bizonyítékul szolgáltak arra, hogy Isten hatalmat adott neki a halál fölött. A Biblia egy helyen kijelenti, hogy Jézusnál vannak a halál kulcsai (Jelenések 1:18). Ezért biztosak lehetünk benne, hogy ki fogja nyitni a sír kapuit, éppen úgy, ahogy Lázár sírja elől elhengeríttette a követ.

A Biblia újra és újra megerősíti a feltámadással kapcsolatos ígéretet. Dániel prófétát egy angyal a következőkről biztosította: „nyugodni térsz, de felkelsz majd a sorsodra a napoknak végén” (Dániel 12:13). Jézus ezt mondta a szadduceusoknak, azoknak a zsidó vezetőknek, akik tagadták a feltámadást: „Tévedtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát” (Máté 22:23, 29). Pál apostol pedig kijelentette: „reménykedem az Istenben . . . , hogy lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15).

Mikor következik be az igazságosak és az igazságtalanok feltámadása? Az angyal azt mondta az igazságos Dánielnek, hogy „a napoknak végén” fog felkelni. Márta is abban hitt, hogy a testvére, Lázár „feltámad a feltámadáskor az utolsó napon” (János 11:24).

A Biblia ezt az utolsó napnak nevezett időszakot Krisztus királyi uralmával köti össze. Pál ezt írta: „addig kell királyként uralkodnia, míg lába alá nem vet minden ellenséget az Isten. Mint utolsó ellenség semmisül meg a halál” (1Korintusz 15:25, 26). Így hát jó okunk van rá, hogy imádkozzunk azért, hogy eljöjjön Isten Királysága és meglegyen Isten akarata a földön. *

Ahogyan Jób is jól tudta, Istennek az a szándéka, hogy feltámasztja a halottakat. Amikor ez megtörténik, a halál semmivé lesz. Soha többé nem kell majd senkinek azon gondolkodnia, hogy vajon a halállal mindennek vége van-e.