Rigában, Lettország fővárosában születtem. A nővéremet és engem anyukám egyedül nevelt fel. Bár anya katolikus volt, csak a vallási ünnepekkor mentünk templomba. Mindig is hittem benne, hogy van valaki, aki felettünk áll, de fiatalon nagyon sok minden lekötötte a figyelmemet.

Kiskoromban anya észrevette, hogy különösen jó érzékkel szedek szét és rakok össze dolgokat. Mivel otthon rengeteg minden volt, amit darabokra lehetett szedni, mindig félve hagyott magamra. Végül kaptam tőle egy fém építőjátékot, melyet nagy élvezettel raktam össze és szedtem szét újra meg újra. Ezt a fajta hobbimat remekül kiegészítette egy másik szenvedélyem, a motorozás. Anya egyszer benevezett a Zelta Mopēds (Az arany moped) elnevezésű motorversenyre. Eleinte mopedekkel, később pedig már nagymotorokkal versenyeztem.

Mivel könnyen tanultam, nem kellett hozzá sok idő, hogy sikereket érjek el ebben a gyors és veszélyes sportágban. Háromszor is megnyertem a lettországi bajnokságot különböző kategóriákban, kétszer pedig a balti államok bajnokságát is.

A karrierem csúcsán a barátnőm, Evija – aki később a feleségem lett – talált néhányat Jehova Tanúi kiadványai közül. Ezeken volt egy szelvény, mellyel bibliatanulmányozást lehetett kérni. Ő kitöltött egy ilyet, majd postára adta. Nem sokkal később két Tanú felkereste, és elkezdte tanulmányozni vele a Bibliát. Ez egyáltalán nem zavart, de engem akkoriban még nem igazán érdekelt az ilyesmi.

Aztán a Tanúk egyszer felajánlották, hogy megfigyelőként nyugodtan ott lehetek, amikor Evija tanulmányoz.  Éltem a lehetőséggel, és tetszett, amit hallottam. Különösen nagy hatással volt rám a Bibliának a paradicsomi földről szóló ígérete. Például megmutatták a Zsoltárok 37:10, 11-et, mely így szól: „Egy kis idő még, és nincs többé gonosz, nézed a helyét, és nincsen sehol. A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek majd a béke bőségében.” Ez nagyon megragadott.

Egyre inkább elkezdett érdekelni a Biblia. Fokozatosan felismertem, hogy milyen sok vallásos hazugság létezik. Ezekkel ellentétben a Biblia tanításait logikusnak és érthetőnek találtam.

Ahogy folytattam a Biblia tanulmányozását, megtudtam, hogy mennyire értékes Jehova szemében az élet (Zsoltárok 36:9). Hogy mi lett a versenyzéssel? Soha többé nem akartam kockára tenni az életem. Inkább arra szerettem volna használni, hogy dicsőséget szerezzek Jehovának. A hírnév és a motorversenyzéssel járó izgalmak már nem voltak fontosak számomra.

1996-ban részt vettem Jehova Tanúi nemzetközi kongresszusán Észtországban, Tallinnban, nem messze attól a pályától, ahol gyakran versenyeztem. A kongresszuson láttam, hogy milyen egység és béke van a különböző nemzetiségű emberek között. Például amikor az egyik Tanú elvesztette a táskáját, biztos voltam benne, hogy elbúcsúzhat tőle. De kis idő múltán az egyik Tanú megtalálta, és hiánytalanul visszajuttatta a tulajdonosának. Szóhoz sem jutottam! Megértettem, hogy a Tanúk valóban a Biblia magas erkölcsi mércéje szerint élnek. Evija és én is előrehaladtunk a tanulmányozásban, és 1997-ben Jehova Tanúiként megkeresztelkedtünk.

Néhány motoros barátom életének a száguldozás vetett véget. A Biblia tanulmányozása során megértettem, hogy felelősséggel tartozom annak, akitől az életemet kaptam, vagyis Jehovának. Nagy valószínűséggel ennek köszönhetem, hogy még élek.

Evijával négy éven át abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy Jehova Tanúi rigai fiókhivatalában szolgálhattunk teljes időben. Most boldogan neveljük a kislányunkat, Alisét, és segítünk neki megszeretni Jehovát. Nagy örömömre minden héten egy nap Jehova Tanúi fordítói irodájának a segítségére lehetek: autót szerelek, és minden mást is megjavítok. Jó érzés, hogy hasznát vehetem annak, amiben gyerekként jártasságot szereztem. Hát igen, most is darabokra szedem, aztán meg összerakom a dolgokat.

Nagyra értékelem, hogy megismerhettem a Bibliát, és a családommal együtt tanúskodhatok az egyedüli igaz Istenről. A paradicsomi földről szóló ígéret valóban megváltoztatta az életemet!