Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Tudtad?

Tudtad?

Milyen volt a rabszolgák élete a Római Birodalomban?

Egy római rabszolga vaspántja

A Római Birodalomban rengeteg rabszolga volt, akiket katonai hadjáratok során ejtettek foglyul, de olyanok is voltak, akiket egyszerűen elraboltak. Miután eladták őket, általában soha többé nem látták az otthonukat és a családjukat.

Sok rabszolgát halálra dolgoztattak a bányákban, de azoknak, akik a házaknál szolgáltak vagy a földeken dolgoztak, jobb soruk volt. Előfordult, hogy egy rabszolgának vaspántot tettek a nyakára egy olyan felirattal, mely jutalmat ígért annak, aki visszajuttatja a tulajdonosához, ha megszökne. Akik többször is próbálkoztak szökéssel, azoknak a homlokára gyakran a szökevény jelentésű latin fugitivus szó kezdőbetűjét, egy betűt égettek.

A Bibliában a Filemonnak írt levélben arról olvashatunk, hogy Pál apostol visszaküldi Filemonnak a szökött rabszolgáját, Onézimuszt. Bár Filemonnak joga lett volna szigorúan megbüntetni Onézimuszt, Pál arra kérte, hogy a szeretetre és a barátságukra való tekintettel fogadja őt kedvesen (Filemon 10, 11, 15–18).

Miért volt híres az ókori Fönícia a bíborfestékéről?

Fönícia, mely nagyjából azon a területen feküdt, ahol ma Libanon, híres volt a tíruszi (türoszi) bíborfestékéről, mely Tírusz városáról kapta a nevét. Az ókori Izrael királya, Salamon a templom díszítéséhez bíborpirosra festett gyapjút is használt, melyet egy tíruszi mesterember készített (2Krónikák 2:13, 14).

A tíruszi bíbor a kor legértékesebb festéke volt, főleg azért, mert rengeteg munkával járt az előállítása. Először is a halászoknak nagy mennyiségű bíborcsigát * kellett összegyűjteniük a tengerből, mivel egyetlen ruhadarab festéséhez akár 12 000 csigára is szükség volt. A festékkészítők a bíborcsigákat kiszedték a házukból, hogy hozzájussanak a festéktermelő mirigyeikhez. Ezeket besózva három napig a szabad levegőn tartották, napfénynek kitéve, majd egy lefedett vályúban még napokon át melegen tartott tengervízben áztatták.

A föníciaiak a kereskedésüknek és a gyarmatosításaiknak köszönhetően évszázadokon át megtartották és el is látták a tíruszi bíbor piacát. A festékkészítésük tárgyi emlékei a Földközi-tenger partvidékén sokfelé megtalálhatók, még egy olyan nyugati ponton is, mint a spanyolországi Cádiz.

^ 8. bek. A bíborcsiga háza 5-8 cm hosszú.