Az izraeli–libanoni határtól nem messze, Rmaich városában nőttem fel, ahol akkoriban polgárháború dúlt. Most is hallom a felrobbanó aknák zaját, és látom az ártatlan áldozatokat, akik elveszítették a végtagjaikat. Nem volt könnyű életünk. Bűnözés és erőszak vett körül minket.

A családunk egy keleti katolikus egyházhoz, a maronita egyházhoz tartozott. Apa főként azzal volt elfoglalva, hogy mindent előteremtsen a 12 fős családunknak, de anya rendszeresen elvitt minket a templomba. Idővel azt tapasztaltam, hogy az egyház nem támogatja az elesetteket, ahogyan általában a társadalom sem.

Tizenévesen elkezdett érdekelni a kungfu. Keményen edzettem. Megtanultam a kéz- és lábmozdulatokat, és ügyesen bántam a harcművészetekben használatos fegyverekkel is. Arra gondoltam, hogy ha a háborúkat nem akadályozhatom is meg, az erőszakos embereket legalább megfékezhetem. Ha bárhol megláttam két embert verekedni, azonnal közbeléptem. A lobbanékony természetem miatt könnyen ki tudtak hozni a sodromból. Az ország déli részén mindenki félt tőlem, mert tudták, hogy a magam harcát vívom az igazságtalanság és az erőszak ellen.

1980-ban beléptem egy kungfuklubba Bejrútban. Az sem tántorított el attól, hogy edzésekre járjak, hogy szinte mindennap robbant valahol bomba, gránát vagy rakéta. Az életem az evésen és az alváson kívül csak a kungfuról szólt. Úgy éltem, mint Bruce Lee, a híres kínai–amerikai színész és kungfubajnok. Ugyanolyan volt a hajam, utánoztam a járását, és edzés közben ugyanúgy kiabáltam, ahogy ő. Soha nem mosolyogtam.

Az volt a célom, hogy profi kungfus leszek Kínában. Egyik este, amikor éppen keményen edzettem, hogy felkészüljek a kínai útra, valaki bekopogott. Egy barátom látogatott meg, aki magával hozta két Jehova Tanúja ismerősét. Fekete melegítő volt rajtam, és teljesen le voltam izzadva.  Mondtam nekik, hogy egyáltalán nem ismerem a Bibliát. Nem is sejtettem, hogy attól a pillanattól kezdve meg fog változni az életem.

A Tanúk megmutatták a Bibliából, hogy miért nem képesek az emberek véglegesen eltörölni az igazságtalanságot és az erőszakot. Elmagyarázták, hogy a bajok valódi forrása Sátán, az Ördög (Jelenések 12:12). Teljesen magával ragadott az a nyugalom és magabiztosság, ami áradt belőlük. Nagyon megérintett, amikor megtudtam, hogy Istennek van neve (Zsoltárok 83:18). Az 1Timóteusz 4:8-at is megmutatták, mely ezt írja: „a testedzésnek van némi haszna, az Isten iránti odaadás ellenben mindenre hasznos, mivel megvan benne a mostani és az eljövendő élet ígérete.” Ezek a szavak óriási hatással voltak az életemre.

Sajnos nem tudtam tartani a kapcsolatot a Tanúkkal, mert a családom nem akarta, hogy visszajöjjenek. Ennek ellenére eldöntöttem, hogy felhagyok a kungfuval, és elkezdem tanulmányozni a Bibliát. A testvéreim nem örültek ennek, de én mindenáron meg akartam találni Jehova Tanúit, hogy tanulmányozhassam velük a Bibliát.

Sokáig kerestem őket, de nem jártam sikerrel. Időközben váratlanul meghalt édesapám, és más tragédiák is történtek a családban, ami nagyon lesújtott. Egy építőipari vállalatnál helyezkedtem el. Egy nap az egyik kollégám megszólított, és megkérdezte, hogy miért vagyok olyan szomorú. Beszélt nekem arról, hogy a Biblia ígérete szerint lesz feltámadás. Attól kezdve ez a kedves és türelmes Tanú kilenc hónapig tanulmányozta velem a Bibliát.

Ahogy egyre többet tudtam meg, rájöttem, hogy gyökeresen változtatnom kell az egyéniségemen. Mivel könnyen dühbe jöttem, ez nem volt egyszerű. A Biblia segítségével azonban megtanultam uralkodni az indulataimon. Például a Máté 5:44-ben Jézus ezt a tanácsot adja: „szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket”. A Róma 12:19 pedig így figyelmeztet: „Ne álljatok bosszút magatokért. . .; mert meg van írva: »Enyém a bosszú; én visszafizetek, ezt mondja Jehova.«” Ezek és más bibliaversek segítettek, hogy lassacskán békés emberré váljak.

Bár a családom kezdetben ellenezte, hogy tanulmányozzak Jehova Tanúival, idővel tisztelni kezdték őket. Sőt, az egyik testvérem szintén Jehova imádója lett, és anya is rendszeresen a védelmébe vett minket, egészen a haláláig.

Óriási kincs számomra a csodálatos, hűséges feleségem, Anita, akivel együtt végezzük a teljes idejű szolgálatot. 2000-ben Svédországba költöztünk. Most Eskilstuna városában segítünk az arabul beszélő embereknek jobban megismerni a Bibliát.

Még ma is vérzik a szívem, ha azokra gondolok, akik szenvednek az erőszak miatt. De az, hogy tudom, miért történik mindez, és hogy Isten hamarosan meg fogja szüntetni az erőszakot, valódi örömet és belső békét ad (Zsoltárok 37:29).