Világszerte milliók tartják meg a karácsonyt különféle okok miatt. Vannak, akik örülnek, hogy együtt ünnepelhetnek a barátaikkal és a családjukkal. Mások ilyenkor Istenre gondolnak, vagy pedig segítenek a szegényeken és a rászorulókon. Mindez nagyon szép, csak az a baj, hogy ennek az ünnepnek árnyoldalai is vannak.

Először is, sokan abban a hitben ünnepelnek, hogy a karácsony Jézus születésnapja. Számos történész azonban egyetért abban, hogy nem tudni, mikor született Jézus. Egy könyv megjegyzi, hogy „a korai keresztények nem jelöltek ki semmilyen dátumot Jézus születésének időpontjaként”, mivel „minden pogány szokástól meg akarták óvni magukat” (The Christian Book of Why). A Biblia érdekes módon nem utal rá, hogy Jézus megünnepelte volna a saját születésnapját, vagy bárki másét. Azt viszont meghagyta a követőinek, hogy emlékezzenek meg a haláláról (Lukács 22:19).

Másodszor, sok tudós azon az állásponton van, hogy a legtöbb karácsonyi hagyomány pogány szokásokban gyökerezik. Ilyenek például a mikulás, a fagyöngy és a karácsonyfa, az ajándékozás, a gyertyagyújtás, a karácsonyi tuskó égetése, a koszorú és a karácsonyi énekek. Egy könyv ezt írja: „Amikor karácsonykor megajándékozzuk egymást, örökzöld koszorúkkal díszítjük a házunkat és a templomunkat, hányan tudják közülünk, hogy valójában pogány szokásokat gyakorlunk?” (The Externals of the Catholic Church).

De talán felmerül benned a kérdés, hogy mi a baj ezekkel a látszólag ártalmatlan szokásokkal. Nos, a karácsony ellen szóló harmadik érv az, hogy Isten nem örül neki, ha pogány szokásokat vegyítünk az igaz imádattal. Ámós próféta által Jehova Isten ezt üzente az ókori Izraelben élő nyakas imádóinak: „Gyűlöltem és elvetettem ünnepeiteket. . .” „Vidd tőlem énekeid zaját” (Ámós 5:21, 23).

Miért fogalmazott ilyen élesen? Ehhez tudnunk kell, hogy mit művelt a nép az ókori Izrael északi királyságában. Az első királyuk, Jeroboám aranyborjúkat állított fel Dán és Bétel városában, és rávette a népet, hogy azokat imádják, ahelyett hogy Jehova Istent imádták volna a jeruzsálemi templomban, ahogy elő volt írva. A király ezenkívül új ünnepeket vezetett be, és papokat nevezett ki, hogy megünnepeljék őket a néppel (1Királyok 12:26–33).

Mindez látszólag jó ügyet szolgált, hiszen azt állították, hogy Istent imádják, és igyekeznek a kedvében járni. Ám azokból a határozott szavakból, melyeket Isten Ámós és más próféták által mondott nekik, egyértelműen kiderül, hogy mit gondolt ezekről a szokásokról. Malakiás próféta által kijelentette: „én vagyok Jehova, én meg nem változom” (Malakiás 3:6). Ebből arra is következtethetünk, hogy mi a véleménye a mai karácsonyi szokásokról.

Milliók vannak, akik a fentieken elgondolkodva úgy döntöttek, hogy nem ünneplik a karácsonyt. Nekik az jelent örömet és valódi megelégedést, hogy az év során bármikor együtt lehetnek a barátaikkal és a családjukkal, valamint segíthetnek a szegényeken és a rászorulókon.