Van olyan jó barátod, akinek nem tudod a nevét? Nem valószínű. Egy Bulgáriában élő nő, akit Irinának hívnak, ezt mondta: „Nem lehetsz szoros kapcsolatban Istennel, ha nem tudod a nevét.” Az előző cikk kifejtette, hogy Isten azt szeretné, ha közelednénk hozzá. Ezért a Bibliában bemutatkozik nekünk, amikor ezt mondja: „Én vagyok Jehova. Ez a nevem” (Ézsaiás 42:8).

Vajon számít Istennek, hogy ismered vagy használod-e a nevét? Gondolj csak bele: Isten neve, melyet a tetragramként ismert négy héber mássalhangzó jelöl, közel 7000-szer fordul elő a Héber Iratok eredeti szövegében. A Bibliában sokkal többször találkozunk ezzel a névvel, mint bármelyik másikkal. Teljesen nyilvánvaló hát, hogy Jehova azt akarja, hogy ismerjük és használjuk a nevét. *

Egyesek szerint mivel Isten szent és mindenható, tiszteletlenség a nevén szólítanunk. Természetesen helytelen lenne méltatlanul használnunk Isten nevét, ahogy egyetlen barátunkkal sem tennénk így. Azonban Jehovának az az akarata, hogy akik szeretik őt, tiszteljék és tegyék ismertté a nevét mások előtt (Zsoltárok 69:30, 31; 96:2, 8). Eszünkbe juthat Jézus, aki így tanította imádkozni a követőit: „Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved.” Ha megismertetjük másokkal Isten nevét, mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy meg legyen szentelve (Máté 6:9).

A Biblia rámutat, hogy Isten különösen odafigyel azokra, „akik gondolnak az ő nevére”, vagyis értékelik azt (Malakiás 3:16). Ez a következő ígéretéből is látszik: „Védelmezni fogom, mert megismerte a nevemet. Segítségül hív, és én válaszolok neki, vele leszek a nyomorúságban” (Zsoltárok 91:14, 15). Ahhoz tehát, hogy szoros kapcsolatban legyünk Istennel, elengedhetetlen, hogy ismerjük és használjuk a nevét.