Mónika: Szia, Liza. Úgy örülök, hogy el tudtál jönni Jézus halálának az emlékünnepére a múlt héten. * Hogy érezted magad?

Liza: Tetszett az előadás, de őszintén szólva nem mindent értettem belőle. Persze azt tudtam, hogy karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, húsvétkor pedig a feltámadását, de az új volt nekem, hogy a haláláról is meg kellene emlékeznünk.

Mónika: Igen, a karácsony és a húsvét népszerű ünnepek. Mi, Jehova Tanúi Jézus haláláról szoktunk megemlékezni, és ezt nagyon fontosnak tartjuk. Ha van egypár perced, megmutatom, hogy miért.

Liza: Jó, most ráérek egy kicsit.

Mónika: Elsősorban azért tartjuk meg ezt a megemlékezést, mert Jézus erre utasította a követőit. Nézzük meg, hogy mi is történt a halála előtti éjszakán. Biztos tudsz róla, hogy egy különleges vacsorán vett részt a hűséges követőivel.

Liza: Az utolsó vacsorára gondolsz?

Mónika: Pontosan. Az Úr vacsorájának is szoktuk mondani. Ekkor Jézus egyértelmű utasításokat adott a követőinek. Felolvasnád a Lukács 22:19-et?

Liza: Jó. „És vett egy kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: »Ez jelenti a testemet, amely értetek adatik. Ezentúl ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül.«”

Mónika: Köszi. Nézd csak, mit mondott Jézus a vers végén: „Ezentúl ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül.” Azt is egyértelművé tette, hogy pontosan miről emlékezzenek meg. Azt mondta, hogy az életét adja majd értük. A Máté 20:28 szerint is hasonlóan fogalmazott. Itt ezt olvassuk: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért.” Jehova Tanúi igazából azért gyűlnek össze minden évben Jézus halálának évfordulóján, hogy megemlékezzenek a váltságáldozatáról. A halála életet ad az engedelmes embereknek.

Liza: Sokszor hallottam már, hogy Jézus azért halt meg, hogy mi élhessünk. De sosem értettem, hogy ez mit jelent.

Mónika: Nem vagy egyedül, Liza. Nem könnyű megérteni a váltság témakörét, de ez  az egyik legértékesebb tanítása Isten Szavának. Van még időd?

Liza: Még ráérek egy kicsit.

Mónika: Nemrég átismételtem ezt a témát, megpróbálom egyszerűen elmagyarázni.

Liza: Az jó lesz.

Mónika: Először meg kell értenünk, hogy mi lett a következménye annak, hogy Ádám és Éva vétkezett az Éden-kertben. Ehhez nézzük meg a Róma 6:23-at. Szeretnéd felolvasni?

Liza: Jó, szívesen. „Mert a bűn zsoldja a halál, az ajándék pedig, amelyet az Isten ad, örök élet Krisztus Jézus, a mi Urunk által.”

Mónika: Elemezzük kicsit ezt a verset. Hogy is kezdődik? Azt írja, hogy „a bűn zsoldja a halál”. Ezt az egyszerű törvényt Isten állította fel az emberi történelem kezdetén. Tehát a bűnért járó fizetség, vagyis büntetés a halál. Persze eleinte nem létezett a bűn. Ádám és Éva tökéletesnek lett megteremtve, és minden utódjuk ezt örökölte volna. Szóval nem volt szükség arra, hogy bárki is meghaljon. Mindenki előtt nyitva állt a lehetőség, hogy örökké boldogan éljen. De ahogy tudjuk, nem így történt. Emlékszel, miért?

Liza: Azért, mert ettek a tiltott gyümölcsből?

Mónika: Igen. Azzal, hogy nem engedelmeskedtek Istennek, bűnt követtek el. Igazából ők döntöttek úgy, hogy gyarló és bűnös emberekké válnak. Ennek aztán súlyos következményei lettek, amiket nemcsak ők éreztek, hanem az összes utódjuk is.

Liza: Mire gondolsz?

Mónika: Megpróbálom érthetőbbé tenni. Szoktál kenyeret sütni?

Liza: Igen, nagyon szeretem a házi kenyeret!

Mónika: Képzeld el, hogy van egy vadonatúj kenyérsütő formád. De sajnos még az első használat előtt leejted, és behorpad. Mi lesz a kenyerekkel, amiket ebben fogsz sütni? Látszódni fog rajtuk a horpadás?

Liza: Persze.

Mónika: Valami hasonló történt Ádámmal és Évával is, amikor engedetlenek lettek. Az ő esetükben a tökéletlenség és a bűn volt a horpadás. És mivel még azelőtt bűnösök lettek, hogy gyerekeik születtek volna, az összes utódjuk örökölte ezt a hiányosságot. Mindnyájan bűnösnek születtek. A Bibliában a bűn sokszor nemcsak egy tettre utal, hanem arra az állapotra is, amit örököltünk. Amikor Ádám és Éva vétkezett, még egyikünk sem csinált semmi rosszat, hiszen még meg sem születtünk. De a tettük miatt mi is tökéletlenek és halandók lettünk. Erről olvastunk a Róma 6:23-ban, vagyis hogy a bűnért járó büntetés a halál.

Liza: Ez nem túl igazságos. Miért kell az embereknek örökké szenvedniük Ádám és Éva bűne miatt?

Mónika: Igazad van, ez nem tűnik igazságosnak. De mivel Isten mindig igazságosan jár el, Ádámnak és Évának meg kellett halniuk a bűnük miatt, az utódaiknak viszont reményt adott. Gondoskodott kiútról. És itt jön a képbe Jézus váltságáldozata. Nézzük meg még egyszer a Róma 6:23-at. Azt már megértettük, hogy „a bűn zsoldja a halál”. Utána úgy folytatódik a vers, hogy „az ajándék pedig, amelyet az Isten ad, örök élet Krisztus Jézus, a mi Urunk által”. Tehát Jézus halála teszi lehetővé, hogy megszabaduljunk a bűntől és a haláltól. *

Mónika: Van még egy érdekes dolog ebben a versben.

Liza: Micsoda?

Mónika: Azt mondja, hogy „az ajándék pedig, amelyet az Isten ad, örök élet Krisztus Jézus, a mi Urunk által”. De ha Jézus szenvedett és halt meg értünk, akkor hogy értsük azt, hogy Isten adja az ajándékot? Miért nem úgy fogalmaz a Biblia, hogy Jézus ajándéka? *

Liza: Hát, nem tudom.

Mónika: Ádámot és Évát Isten teremtette, és ők vele szemben voltak engedetlenek. Nagyon fájhatott neki, hogy fellázadt ellene az első két ember, akiket a gyermekeiként szeretett. Mégis azonnal gondoskodott megoldásról. * Elhatározta, hogy az egyik szellemteremtménye lejön a földre, tökéletes emberként él, majd felajánlja az életét váltságul. Tehát az egész váltság végül is Isten ajándéka volt. És ez egy másik szempontból is igaz. Gondolkoztál már azon, hogy milyen érzés lehetett Istennek látnia, ahogy Jézus meghal?

Liza: Nem, még nem.

Mónika: Látom, hogy van néhány játék az udvaron. Biztos vannak gyerekeid.

Liza: Igen, kettő is, egy fiú meg egy lány.

Mónika: Szülőként talán jobban el tudod képzelni, hogy milyen lehetett Jézus égi Atyjának, Jehova Istennek az a nap, amikor meghalt a Fia. Milyen érzés lehetett látnia az égből a drága Fiát, amint elfogják, kigúnyolják, és ököllel ütik? És mit érezhetett, amikor egy faoszlopra szegezték, és otthagyták, hogy kínok között meghaljon?

Liza: Szörnyű lehetett! Még sosem gondoltam erre.

Mónika: Lehetetlen szavakban kifejezni, hogy mit is érezhetett aznap Isten. De tudjuk, hogy neki vannak érzései, és azt is, hogy miért hagyta, hogy mindez megtörténjen. Ezt egy közismert bibliavers nagyon szépen fogalmazza meg. Van kedved felolvasni a János 3:16-ot?

Liza: Persze. Ezt írja: „Mert az Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen.”

Mónika: Köszönöm. Nézzük meg újra a vers elejét. Azt olvastuk, hogy „Isten annyira szerette a világot”. Tehát a szeretet indította arra, hogy elküldje a Fiát a földre, hogy meghaljon értünk. Elmondhatjuk, hogy a váltságáldozat a szeretet legnagyobb megnyilvánulása volt. Ezért gyűlünk össze Jézus halálának az évfordulóján, hogy megemlékezzünk a haláláról. Mit gondolsz, jó volt, hogy átismételtük ezeket?

Liza: Igen, nagyon köszönöm, hogy szántál rá időt.